Multimédia
A készülék hátoldalán lévő autofókuszos kamera felbontása 5 megapixel, azaz legfeljebb 2560 x 1920 pixeles állóképeket tudunk rögíteni vele. Videófelvételnél 720p-s HD a legnagyobb elérhető felbontás, ez a szám ugye 1280 x 720 pixeles, 30 képkocka/másodperc sebességgel rögzített mozgóképeket takar. A képminőséggel teljesen meg lehetünk elégedve, példaként álljon itt egy statikus nappali felvétel és egy gyenge fényviszonyok között készült, melyen Boggal bowlingozunk egyet (pontosabban én bowlingozom, Bog meg felveszi, de ez lényegtelen). Bár az első videón is látszik, szavakkal is megerősítem: videófelvétel közben nem működik az autofókusz, de nagyjából 40 centiméteres tárgytávolság fölött minden éles, tehát gyakorlatilag csak a makró videózás az, ami nem játszik.
A kamerát kezelő szoftver rengeteg az alapvető dolgokon (időzítő, felbontás, fehéregyensúly, effektek, jpeg-tömörítés, segédvonalak, zárhang kikapcsolása, sorozatfelvétel, expozíció-korrekció) túl is beállítási lehetőséget nyújt, a fókuszpontot a képernyő tapicskolásával választhatjuk ki, a kijelző fényerejét az erős napfényre való tekintettel meg lehet növelni, állítható a fehéregyensúly, a fénymérés, az érzékenység (ISO 100 - ISO 800), van digitális képstabilizátor, pislogásérzékelő, 13 jelenetmód, panorámafelvétel, mosolyra exponálás. Viszont marha idegesítő, hogy nincs fizikailag is létező exponálógomb, a "self portait" típusú képek megcsinálása így elképesztően nehéz.
 |
 |
 |
 |
 |
Bár a videók elég jó minőségűek, fényképek terén nem annyira villog szegény Galaxy S. A kijelzőn még elképesztően jól néznek ki a képek, de amint átmásoljuk őket számítógépre, csalódnunk kell, mert bár az esetek többségében kellemes vonalélességel, visszafogott zajszinttel és zajszűréssel rendelkező fotókat kapunk, a cucc néha elképesztően pocsék dolgokat is ki tud adni magából. Éjszaka a segédfény hiányában nem fogunk túl jó portrékat lőni, makró fotózásra viszont kifejezetten jól használható a készülék.
A zenei rész teljesen rendben van, bár a hiányzó widget miatt voltak fenntartásaim. Kiderült azonban, hogy a fentről bárhol lehúzható tálcára most egy teljes értékű kezelőpanel került, tehát kezelni is lehet róla a zenét, nem csak azt látjuk, hogy mi szól; ennek fényében szinte felesleges is lett volna egy widget. Maga a zenelejátszó szoftver fut a háttérben, ID3 tagek alapján szűr a zenék között, megjeleníti az albumborítókat, rendelkezik egy amolyan cover-flow szerű nézettel, tartalmaz hangszínszabályzót és különböző effekteket (basszuserősítés stb.). Az FM-rádió is nagyszerűen működik, zenét rögzíteni nem tud, de jól kezelhető és gond nélkül megtalálta nagyjából az összes budapesti rádiót. A Galaxy S kihangosítva közepesen szól, a hozzá kapott hallójáratos fülhallgató viszont nagyon kellemes, tisztán szól, nem erőlteti túl a mélyeket. A 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetnek hála persze le is lehet cserélni a kedvenc fülesünkre.
Videózásnál elvileg van DivX és XviD támogatás is, melyet természetesen kipróbáltam. Nagyon kellemesen érintett a microUSB 2.0 sebessége, egy 700 MB-os állományt kevesebb, mint egy perc alatt tudtam felmásolni a telefonra, ami bőven 10 MB/másodperc feletti írási sebességet jelent, ez lássuk be, igen jó. Ennél is jobb viszont, hogy az "átlagos" számítógépre optimalizált fájlokat (teszem azt, egy 640 x 352-es DivX-et) reccenés nélkül vitte, igaz, a feliratokat nem jelenítette meg hozzájuk. Jópofa, hogy a videólejátszóból egyből fel is tölthetjük YouTube-ra az állományainkat, ez nyilván akkor szempont, amikor mi készítjük a felvételt. A képnézegetőről csak említés szintjén érdemes beszélni, ugyanis nem sokat lehet róla mondani: teljesen jól, és ami talán még fontosabb, gyorsan működik, a multi-touch kezelése itt is kiváló. Fontos megemlíteni, hogy telefon támogatja a DLNA szabványt, azaz egy kompatibilis TV-re például gond nélkül át tudja streamelni a rajta tárolt médiafájlokat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
