Külső, kijelző

A Samsung Galaxy Note az a mobiltörténeti ikon, amely innovációival, kreativitásával és ezermesterségével megteremtette, majd évekig terelgette az óriásképernyős okostelefon műfaját, az S Pennel megőrizve azt az egyéniséget, amit senki nem tudott lemásolni. Hogyan lehet akkor, hogy ami a Galaxy Note-ból S Ultra néven megmaradt, az jobb szó híján megalkuvó? Szoftverben ma az iPhone diktál, és a One UI 7-et beleértve mindenki más igazodik a megoldásaihoz, hardverben és külsőleg pedig Kínánál a fejlesztési előny. IP69 védelem nagynyomású víz ellen, 6000, sőt: lassan 7000 mAh-s óriástelepek vaskosabb ház nélkül, villámgyors vezetékes és vezetékmentes töltés, 10-12 bites AMOLED panel, csupa nagyfelbontású hátlapi kamera.

A Galaxy S24 Ultra az S25 Ultra balján [+]

Ha a Galaxy S25 Ultra IP68-on maradt védelmét (1,5 méter, 30 perc), 8 bites paneljét, 5000 mAh-n ragadt akkukapacitását és 45/15 wattos vezetékes-vezetékmentes töltését nézem, illetve a kellemetlen helyzetet, hogy az S Pen nemhogy fejlődött, hanem eldobta a távvezérlő funkciókat, a friss Samsung okósórák pedig nem tölthetők ennek a csúcstelefonnak a hátlapjáról sem, miközben sikerült a nagy Snapdragon ellenfélnek szánt Exynos 2500-at elbaltázni, akkor könnyen lehetne arra a konklúzióra jutni, hogy valami megtört a gyártónál.

[+]

Ám az ilyen gondolatok félrevezetők és lazán feledteti őket egy hét együttlét a Galaxy S25 Ultrával: rég volt nálam telefon, ami ennyire jól működött minden pillanatban, és csak erről kell szóljon a dolog. Elvégre megvan a példaszerű összeszerelés, a szuper fényes és tükröződésmentes csúcspanel, a kellemesen hosszú üzemidő, a még mindig kreatív toll, a rendkívül gördülékeny a szoftver, a működőképes AI, versenyképes kameraszett, az erélyes hangszóró és a kiemelkedően hosszú terméktámogatás.

A Galaxy S23 Ultra és az S25 Ultra (alul) ívei [+]

A sebességkülönbség tetemes mindennapos telefonomból, az S23 Ultrából átköltözve, a külső változás viszont csak félig-meddig előnyös. Hiába élesebb a kétéves előd négy sarka, ha úgy kanyarodik lapáttenyerembe két hosszanti oldala, hogy az egykezes használat valahogy összejön némi ujjgimnasztikával. Az idei modell viszont hiába kisebb és kapott ívelt sarkokat, 5-ös fokozatú titánkerete laposabb, szélesebb és élesebb, így nem olyan komfortos a fogás a tenyérben.

[+]

Persze ezt is megszoktam, és különben sem azért választ az ember 162,8 x 77 x 8,2 milliméteres és 218 grammos telefont, hogy egy kézzel megszelídítse – arra ott a kellemesebb apró, 6,2”-es Galaxy S25 146,9 x 70,5 x 7,2 milliméteren. A 6,9”-re növelt képátló az Ultra alfája és ómegája a piac legvékonyabb káváival, bármiféle oldalra kanyarodás nélkül. Több okból is öröm az 1-120 Hz-es Dinamikus AMOLED 2X panelre nézni: 1440 x 3120 pixelen tűéles, a 2600 nites pontszerű fénysűrűség pedig nem üres marketing, hanem műszerünkkel is kimért érték.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A napfény alatt láthatóság ráadásul nem csak azért tökéletes, mert a papíron 5000 nites Honor Magic7 Prónál az S25 Ultra képernyője látványosan világosabb, hanem azért is, mert rendkívül alacsony a Gorilla Armor 2 kerámiaüveg tükröződése, az S24 Ultra szemcsésedése nélkül. Az ütésállóbb üveg duplán örömhír: amikor a nyári melegben, a hardver védelmére a mobilok majd leszabályozzák a maximális fényerőt, az alacsonyabb tükröződés miatt az S25 Ultra tartalmait fogjuk jobban látni. De úgy is lehet nézni a dolgot, hogy ha könnyebben leolvasható róla minden, nyugodtan alacsonyabb fényerőn járathatjuk, és akkor tovább tart az üzemidő.

Ugyanazon házfal és kerítés tükröződése a Honor Magic7 Pro és az S25 Ultra képernyőjén [+]

A színek kirobbanóak, a kalibrációs opciók sokrétűek és mostantól kérésre igazodhatnak a színtónusok a környezethez. Hatékony a frekvenciaváltás 1-120 Hz között, megvan a 120 fps játékok támogatása, szuper az írásélmény a 4096 nyomáspontot megkülönböztető S Pennel és hibátlan a hagyományos érintésérzékelés határozott rezgéses kísérettel. Újdonság a ProScaler funkció: QHD+ felbontáson az AI felskálázza az alacsonyabb felbontású képeket és videókat a lehető legjobb vizuális élményért.

[+]

Mégsem minden arany, ami fénylik: amikor a telefon alapból egymilliárd színű, 10 bites HDR videókat rögzít, idejétmúlt a 16 millió színű, 8 bites kijelző. Akadhatnak ugyanis olyan finom átmenetek és HDR tartalmak, ahol ez észrevehető hátrány, bár szerintem ez mobilpanelen nem jelentős. Lesz viszont olvasónk, aki érzékenyen reagál a 480 Hz-es PWM elsötétítés enyhe vibrálására alacsonyabb fényerőn. A Magic7 Pro ugyanezt 4320 Hz-en finomabban végzi, de még jobb lett volna a képpontokat valóban elhalványító DC elsötétítésre váltani. Végül egy kis lekerekítés beleférhetett volna a széleken, a fénymérő, a közelségérzékelő, a beszédhangszóró és az ultrahangos ujjlenyomat-olvasó mindenesetre észrevétlen, ahogy a 12 megapixeles kameralyuk is apró.

[+]

A hátoldalt Gorilla Glass Victus 2 védi 12-ről 50 megapixelre javuló ultraszéles kamerával, illetve a lencséket körülölelő, szélesebb gyűrűkkel, melyeket az internet népe valami furcsa hóbortból, garanciavesztést kockáztatva elkezdte leoperálni. Tessék csak békén hagyni őket, a gyűrűk az optikák védelmét szolgálják az ütődések ellen! Változatlan a 200 megapixeles főkamera, a 10 (de valójában 12) megapixeles 3x-os zoomegység, az 50 megapixeles, 5x-ös teleobjektív, a LED villanó és a Samsung felirat. Ezúttal ezüstkék, fekete, jetblack, szürke, fehéres szürke és rózsaarany színekből választhatunk, melyek rendre jól állnak a telefonnak, de azért az S25+ mélykék festését megnéztem volna az Ultra hátlapján. Érdekesség, hogy teli napfénnyel, bizonyos szögből megvilágítva az itt tesztelt modellnek is vannak mélyebb kék pillanatai.

[+]

A csapott oldalakat hét antennakilépő és három mikrofon díszíti, jobbra kézre esik a hangerőszabályzó és a bekapcsoló. Alul nem csak Type-C port, dupla nanoSIM foglalat és hangszóró található, hanem funkcióiban megcsonkított stylus is, amely enyhe lenyomással bújik elő a járatából. A toll hiányzó giroszkóp és Bluetooth funkciójára a Samsung azt a választ adta, hogy a kapcsolódó lehetőségeket kevesebb, mint a felhasználók 1%-a használta, de ugye a légzsákot is kevesen használják, mégsem jó ötlet megszabadulni tőle.

A Galaxy S25 összes tartozéka: SIM tű, leírás, USB-C kábel [+]

Reálisabb magyarázat a spórolás, ami persze furcsa a 600 ezer forintos kezdőárra nézve, ha pedig nem lehet a stylusszal távolról exponálni, az a Galaxy Watch és a Galaxy Ring megvásárlása felé terelheti a népet, amely kénytelen volt jack végű fülesét is teljesen vezetékmentesre cserélni. A Galaxy Note nemcsak túl van az identitásválságon: évek óta elvesztette nevét és ezermester jellegét, úgyhogy szerintem felesleges utódján, az S Ultrán a mindent bele koncepció feladását számon kérni.

[+]

Azon sem lepődnék meg, ha a toll utoljára került egy Samsung csúcstelefon házába, és ha őszinte akarok lenni: másfél év alatt az S23 Ultra cerkáját tízszer sem kaptam elő. A nagyképernyős, szögletes telefont viszont megkedveltem minden más miatt, és itt a széria kulcsa: nem egy szűk, produktív réteget, hanem a nagyközönséget szolgálja ki, amit pedig vállal, azt kevés hibával teljesíti. Kreatív innovációk helyett az optimalizálás, a szoftvertámogatás és az AI van fókuszban egy olyan mobilpiacon, ahol egyébként is a hajlítható vonalon húznak váratlant.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!