Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

Az S25 Ultra két nanoSIM-et fogad be és eSIM-eket is konfigurál. Remek a vételi és beszélgetési hangminőség; a hangszóró, a zajszűrő mikrofonrendszer és a közelségérzékelő is jól teszi a dolgát. Villámgyors a WiFi 7 modul WiFi 6 routerrel is (802.11a/b/g/n/ac/ax/be 2,4, 5, 6 GHz, EHT320, MIMO, 4096-QAM, Direct, HotSpot, képernyőtükrözés, DeX). A Bluetooth 5.4-es (A2DP, LE), az USB pedig 3.2 Gen 1-gyes (Type-C, MTP, OTG, DisplayPort 1.2, képernyőtükrözés, DeX). Villámgyorsan talál pozíciót a GNSS modul (A-GPS, GPS L1 + L5, Galileo E1 + E5, GLONASS, BeiDou B1C, B1l, B2a, QZSS). Megvan az iránytű, a giroszkóp, a gyorsulásmérő, az NFC és a barométer, csak az infra maradt ki.

[+]

Egy helyben kullognak a nyugat világrend márkái akkumulátorfejlesztésben: amíg sok kínai telefon 6000 mAh-s telepet kínál és 7000 mAh-val kokettál méretnövekedés nélkül, addig az S25 Ultra a szokásos 5000 mAh-val kell beérje. Csakhogy kitűnő optimalizálással és alacsony készenléti fogyasztással simán kijön másfél-két nap használat 7-8 képernyőórával, amiből egy napra sűrítve 8-9 óra is lehet, egy órát ráverve elődjére és 2-3-at másfél éves, azért már jól meghajtott akkumulátoros S23 Ultrámra, a takarékos iPhone 16 Pro Max üzemidejét szorongatva.

[+]

Azzal a megjegyzéssel persze, hogy ez a csúcstelefon is sokkal gyorsabban merül, ha folyamatosan nagy felbontáson és fényerőn fotózunk, videózunk és játszunk, de még egy hosszú, kamerás nap végére érve is maradt a telepben 20-30% töltöttség. Ez megnyugtató, ám szükséges lenne haladni a korral és az energiasűrűséggel: verhetetlen üzemidő bajnok lenne az S25 Ultra 6000 mAh-s teleppel, vagy vékonyabb egy kisebb méretűvel. 30 perc alatt 72%, 59 perc alatt pedig 100% jut a telepbe 45 wattos Samsung vagy USB-PD töltővel. Ez picit gyorsabb a tavalyinál, mégis fele annyi idő alatt végez az egész töltéssel a Magic7 Pro, de a Samsung a 15 wattos vezetékmentes plafonra sem lehet büszke Qi 2.1 támogatással, beépített mágnesek nélkül (ilyesmit a védőtokok tartalmazhatnak).

[+]

Összegezzünk és szögezzünk le valamit mindjárt az elején. A Galaxy S25 Ultra nem a Note széria innovatív, sokrétű, kreatív és új trendeket alkotó folytatása, hanem szimplán egy rendkívül kiegyensúlyozott, szívós, mutatós, kitartó és kevés sebből vérző csúcstelefon szoftverfókusszal. A légmozdulatokat elveszítő S Pen célzás arra, hogy a toll már nincs annyira fókuszban, mint korábban. A realitás ugyanis az, hogy a Galaxy S széria legjobbja nem egy produktív szűk réteg elvárásainak akar megfelelni, hanem a nagyközönségnek.

Az IP69 védelem hiányát nem tartom bántónak, viszont a remek üzemidő ellenére fejlődhetett volna az akkutechnológia és a gyorstöltés. Ha pedig a telefon 10 bites HDR videókat rögzít, akkor miért ragaszkodik a fényes és alacsony tükröződésű AMOLED panel a 8 bites színmélységhez? A túlerőben lévő hardver paradoxonja az, hogy teljesítményteszteken felmelegíti a házat, viszont nincs olyan normál alkalmazás vagy játék, amelyik ugyanezt megtenné, a One UI pedig sosem volt még ilyen gördülékeny, hiába lesett el iOS-es jegyeket.

A hétéves szoftvertámogatás igazán remek és több új Galaxy AI funkció is hasznos, bár nem mindegyik tud még magyarul, ráadásul kérdéses, hogy mindegyik ingyenes marad-e 2025 után. Általánosan remek a fotós-videós helyzet előrelépett algoritmussal és végre elérhető LOG formátummal, de nem lett igazán jobb a friss ultraszéles kamera, a 3x-os egység felett pedig eljárt az idő. Kitűnő a sztereó hangszóró és megmaradt funkcióival az S Pen. Végelszámolásban tehát a kreatív innovációk bár elmaradtak, a tetszetős, titánkeretes S Ultra valahol mégis az óriásképernyős műfaj egyik meghatározó alakja maradt, csak nem olyan formában, mint a Galaxy Note idejében, és ez nem feltétlenül baj.

Samsung Galaxy S25 Ultra

Bone123 a.k.a. Hidegkuti Zoltán

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!