Bevezető

Az S-Pen adja el a Note telefonokat, ezt a Samsung is tudja. Nem véletlen, hogy a Note20 Ultra dobozán nem maga a készülék látszik, csak a toll, amely egy N20 felirat előtt látható. Akik Note-ot vesznek, azoknak a ceruzával kapcsolatos funkcióhalmazra van szükségük, használják évek óta, tudják, hogy iszonyú produktív, ráadásul tényleg minden évben apró, de fontos fejlesztések kerülnek bele a Note-ok emblematikus tartozékába. Ettől függetlenül persze az aktuális Note mindig egy aktuális csúcsmodell is.

[+]

A Samsung alapvetően egyedül maradt ezzel a tollas dologgal, mert persze annak idején mások is próbálkoztak ilyesmivel (például az LG), de úgy néz ki, hogy mivel a Samsung kitartott az S-Pen mellett és mindig fejlesztegették hardveresen és szoftveresen is, ezért most már a nullából elég komoly kihívás lenne bárki másnak erre a szintre katapultálnia. Nyilván lehet kapni egyes Huawei tabletekhez, meg iPadekhez is tollat, de telefonba épített megoldása nincs másnak, ebben pedig kétségtelenül egyedülálló a Galaxy Note. A 20-as is, amely rögtön két tagot számlál, az Ultra utónevű termékkel foglalkozunk most.

[+]

Az Ultra ultradrága. 485 ezer forintos áron nyit, ami világrekord a Note-ok történetében (tavaly a Note 10+ 435 ezer forinton indult), a majdnem félmillás árcédula láttán pedig többen kihordtak lábon egy infarktust, ennyiért már tényleg veszek használt autót is. Vagy szántót. Vagy szemműtétet. Vagy hajbeültetést. Jó, azt nem mondom, hogy a Samsung oda árazza a cuccot, ahova csak óhajtja a toll miatt, de tény, hogy valamelyest lehetnek pofátlanok, ráadásul a sima Note20-szal ellentétben az Ultra szerencsére nem csak annyi, hogy az aktuális S20-ba belenyomtak egy tollat, hanem más előrelépések is történtek. Ez most a maximum, amire a Samsung képes (ha a hajlítható kijelzős vonallal nem számolunk), a kérdés nem okvetlenül az, hogy megér-e 485 ezer forintot, hanem az, hogy a Note10-et érdemes-e lecserélni, vagy az, hogy van-e olyan produktív a termék, ami munkaeszközként adott esetben behozza az árát.

Doboz, külső

Szerencsére a Note20 Ultra a végleges, gyári dobozában érkezett hozzánk, szóval komplett pakkot kaptunk. Ez tartalmazza magát a terméket, a 25 wattos gyári töltőfejet, a Type-C kábelt, valamint egy ugyanilyen csatlakozóban végződő, vezetékes AKG headsetet, amely korrektnek mondható. A készülék több színben létezik, de a Samsung nem meglepő módon az új, bronz árnyalatú variánssal lepett meg bennünket, amely tényleg elég megkapó.

[+]

A Note20 Ultra ránézésre is Samsung, még szúrósabb ránézésre pedig egyértelműen Note. Az oldalsó élekre finoman ráhajlik a kijelző, alul-felül pedig sarkosan ér véget a készülékház. A legnagyobb vitát a hátlapra rakott burkolat váltotta ki már a bemutatót követően is, rögtön szögezzük le, hogy nem fém. Viszont a két Note20 között van különbség, a kisebbik (a sima Note20) plasztik burkolatot kapott, az Ultra viszont üveget is használ, ráadásul elöl-hátul a legújabb Gorilla Glass, a Victus védi a karcoktól. Ha a két telefont egymás mellé tesszük, akkor nagyon hasonló a tapintási és kopogtatási érzet, de az Ultra picit selymesebbnek, ugyanakkor keményebbnek érződik (nem lehet benyomni), a telefont övező keret viszont valóban fém. Akárhogy is, a Note20 Ultrát érdemes kézbe venni, hogy az ember meggyőződhessen róla, hogy a prémium érzet annak ellenére is megvan, hogy az anyaghasználat kapcsán érte kritika a gyártót.

[+]

Note10-nél elkövették azt a “merényletet”, hogy a bekapcsológombot átrakták a telefon bal felére, ami sokak számára volt meglepő és meg is kellett szokni, de most visszakerült a jobb oldalélre, szóval aki Note10-ről vált, annak megint szoknia kell. Reméljük, hogy nem variálják tovább, a több Samsungon is így van, ahogyan a Note20-nál, szóval köszi, a tavalyi ostobaságot felejtsük el, ez így pont megfelelő. A gombok amúgy jó helyen vannak, kisebb kezűeknek kicsit kell nyújtózkodni, hogy ha fentebb akarják csavarni a hangerőt, de ha az egészet lentebb rakták volna, akkor a kijelző gombját kellett volna faramuci módon megnyomni, szóval ez így rendben van.

[+]

Az alsó élen nincs számottevő változás, a 3,5 mm-es jacket ezúttal is hiába keressük, az S-Pen viszont természetesen ott figyel a bal csücsökben, ráadásul most már minden színárnyalathoz a megfelelő színű toll tartozik. Találunk még lent hangszórót, Type-C csatlakozót és mikorofont, felül pedig továbbra is egy hibrid SIM-tálca húzható ki, amibe microSD is tehető a másodlagos szolgáltatói lapka helyére.

[+]

A kijelzőbe nehéz lesz belekötni, ívelt ugyan, de nem túlságosan, ettől még macerás rá védelmet applikálni. Viszont nem kanyarodik le túlságosan az oldalsó élekre, épp csak finoman hajlik lefelé. A Dynamic AMOLED 2X nevű panel 1440 x 3088 pixeles felbontással és 120 Hz-es képfrissítéssel elég jól hangzik, de ez így sosem fog egyszerre megtörténni, vagy a felbontást maxoljuk ki, vagy a képfrissítést, mert csak 1080p-ben tudja az adaptív 120 Hz-et a panel, ennél magasabb képpontsűrűségnél a klasszikus 60 Hz-et kínálja fel. Az adaptív technológia viszont mindenképp hasznos, ha kell, akkor 120 Hz-en frissül a kép, ha viszont csak nézünk egy fotót, vagy egy weboldalt, akkor sokkal alacsonyabb a frissítési ráta, hiszen tök felesleges erőfeszítés egy állóképet másodpercenként 120-szor megjeleníteni. Ez pedig jó hatással van az üzemidőre. Különböző mérések szerint nem változó tartalomnál 10 Hz-es a frissítés, 30 Hz-et használ a rendszer, ha szöveget olvasunk, 60 Hz-et a videók lejátszásakor és 120-at jellemzően akkor, ha játszunk. A kijelzőbe középre rakott kameralyuk most is megvan, de ezúttal kisebb, mint a korábbi generációnál.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A hátlap sok kritikát kapott ugye az anyaghasználat miatt, de szerintem nem emiatt lehet odaszúrni a gyártónak, hanem a ménkű nagy kamerasziget miatt, ami már széltében is majdnem elfoglalja a fél telefont, de rendesen ki is áll, nem csak ilyen éppencsak, hanem legalább 2 mm-t, de lehet, hogy alá is becsülöm. Emiatt a termék rendesen billeg az asztalra téve, amire ugyan lehet mondani, hogy az nem olyan gyakori, hogy az ember egy asztalra rakott telefont izélget, de egy Note-nál ez mégiscsak bele van kódolva, ha mondjuk a ceruzával ügyködünk. Ráadásul a kamerákat “csak” Gorilla Glass 5 védi.

[+]

De mindent egybevetve a Note20 Ultra érezhetően egy nagyon összerakott valami, bele lehet ugyan kötni a hátlapba (valamelyest felesleges), meg a kiálló kamerába (ez az ára annak, amit fotós-videós vonalon tud), de az ergonómia alapvetően most is kifogástalan, a kijelző tényleg remek, a termék nem csúszik, nem szed össze maszatot, mégis jó tapintású és jól megragadható. IP68-as védelem is dukál, persze nem kell vele okvetlenül úszni, de egy alaposabb zuhé, vagy egy párás környezet nem kéne benne kárt tegyen.

Hardver, UI

A másik komoly kritika a hardvert érte. Az Exynos 990 ugyanis mindenféle mérés és tapasztalat alapján nem sikerült olyan jól, mint a kurrens Snapdragon (ami ugye a 865 és a 865 Plus), melegedés, fogyasztás és nyers erő kapcsán is jobbnak tűnik a Qualcomm megoldása. Ez olyannyira lényeges pont bizonyos piacokon, hogy az amúgy elég techie koreai júzerek külön hisztiztek a Samsungnál, hogy náluk ne az Exynos 990 legyen a termékben, hazai pályán pedig a gyártó engedett a nyomásnak, szóval mi itt Európában megkapjuk a Samsung saját chipsetét, az USA és Dél-Korea pedig örömködik a Snapdragon 865 Plus miatt.

Ettől még az Exynos 990 nem egy hitvány valami, csak éppen a jelenlegi ismereteink szerint nem a legjobb, amit egy csúcsmodellbe lehet rakni. Viszont így is borzasztó erős, benne van az 5G modem (minden Note20 Ultra 5G-vel jön), szórtak mellé 12 GB RAM-ot, szóval a rábízott feladatokat maximálisan ellátja, csak talán kevesebb ideig tudja magából a csúcsteljesítményt kipréselni és valamivel hamarabb kiált töltőért.

[+]

A felhasználói felület kapcsán nincs komolyabb meglepetés, az Android 10-re épülő One UI 2.5 viszont a Note20-akkal debütált. Nem teljesen értem, hogy a 2.0 és a 2.1 közötti, igazából elég lényeges eltérések után most miért ugrott ekkorát a verziószám, a 2.5-ben olyan nagyon sok újítás azért nincs. A One UI továbbra is egy nagyon kellemes felhasználói felület remek gesztusvezérléssel, Edge panellel (hú, itt nagyobbak lettek az ikonok, so 2020!), témázhatósággal, az egész menürendszeren átvonuló sötét móddal, mappázhatósággal, igény szerint alkalmazásmenü nélkül. A 2.5-ös One UI egyébként a kamera kapcsán fejlődött a leginkább (és erre majd ott alaposan kitérünk), de bekerült a rendszerbe a harmadik féltől származó launcherek gesztusvezérlésének lehetősége, a vezeték nélküli DeX támogatása. Van egy csomó apróság, a gyári billentyűzetben gyorsgombot kapott, hogy YouTube videók linkjét át tudjuk küldeni, az üzeneteknél kategorizálhatjuk a beszélgetéseket munka, család és egyéb fülek kapcsán, plusz alaposan megújult a Samsung Notes alkalmazás is.

[+]

Viszont az egyik legfontosabb dolog, hogy a Samsung ígéretet tett arra, hogy további három főverzió-frissítést biztosít a készülékekhez, ami azt jelenti, hogy erre még a majd egyszer érkező Android 13 is meg fog érkezni, ami egy elég korrekt vállalás és mindenképpen megnyújtja a termékek élettartamát. A gyári alkalmazáskínálat most is visszafogott, a szokásos Google-csomagon kívül a Netflix, a Facebook, a PENUP, a diktafon és a számológép mellett, a Bixby, a fájlkezelő és at AR-zóna van fent alapból, még a Samsung által készített zenelejátszóért is a Galaxy Store-ba kell elzarándokolni. A Notes-ról majd az S-Pen kapcsán értekezünk, a Game Launcher viszont most sem hiányzik, ide kerülnek a játékaink, hogy ne az ikonlistánkat bővítsék, statisztikák, ajánlások és apróbb beállítások próbálják komfortossá tenni a játékélményt, például ki lehet kapcsolni az értesítéseket.

[+]

Persze van always-on kijelzés, ami remekül paraméterezhető, illetve a biometrikus azonosítás is problémamentes. A kijelző mögé rakott ultraszonikus szenzor gyors és pontos, az arc alapú feloldás pedig talán még kényelmesebb. Nem is kell semmiféle gombot megnyomni, van olyan opció, hogy a megemeljük a telefont, akkor egyből keresi az arcunkat és rögtön fel is old egyből a kezdőképernyőre dobva - ezt már egy ideje tudják a Samsung cuccok.

S-Pen

A telefonban található toll csont ugyanaz, mint a tavalyi. 3,4 grammot nyom, 105,08 x 5,8 x 4,35 milliméteres, IP68-as védelemmel rendelkező, Bluetooth-on kommunikáló S-Pen most nem lett más, nem kellett a hardverhez hozzányúlni. Viszont szoftveresen elég sokat változott a Note-széria emblematikus tartozékának eszköztára, kezdve onnan, hogy 9 ms-ra csökkent a válaszidő, ami azt jelenti, hogy lényegében azonnal látjuk a ténykedésünk eredményét a kijelzőn, nem mintha eddig bárki panaszkodott volna. De ez egy amolyan jövőálló a fejlesztés, ami az 5G hálózatok szintén minimális válaszidejét alapul véve megnyithatja az utat olyan alkalmazások fejlesztése felé, ahol a Note20-on rajzolt, vagy tollal kiadott utasítások valahol a távolban azonnal végrehajtásra tudnak kerülni.

[+]

A tavalyi év újdonsága volt a lebegő gesztusok bevezetése, amikor mindenféle hadonászással lehetett ezt-azt intézni a telefonnal, ezek mind megmaradtak, de jött öt új bűbáj a listára. Továbbra is lehet indítani a kamerát, ha pedig elindult, akkor váltani az előlapira és az üzemmódok között, valamint exponálni, lehet léptetni a galériában, hangosítani a zenét, de most már van képernyőmentés a toll rázásával, kezdőlapra visszatérés egy fel-le kombóval, illetve előre-hátra lapozás is oldalirányú ide-oda hadonászással. Nem tudom, hogy ezek közül mennyire van valós szükség, prezentáció közben mondjuk a léptetés nyilván hasznos, de speciel nem tudom, hogy miért akarnék a kezdőlapra visszalépni úgy, hogy nincs is a kezemben a telefon.

[+]

Ezeknél azonban sokkal fontosabb, hogy a tollhoz kapcsolódó alkalmazások milyen irányba fejlődtek. Egyrészt a szövegfelismerés állati sokat javult, már a ferde kézírást is képes jó hatásfokkal szöveggé konvertálni, pedig én tényleg inkább a macskakaparáshoz közelebb álló írásképet produkálok. A One UI 2.5-tel együtt viszont megjött a friss Samsung Notes is, ami rengeteg újdonsággal igyekszik a tollal sokat firkálók kedvében járni.

[+]

Egyrészt végre létrehozhatunk a jegyzeteinknek mappákat, nem minden jegyzet ömlesztve van egy helyre. A jegyzeteken belül kreálhatunk oldalakat, lehet a szöveget utólag kiemelni, lehet rá firkálni, illetve csinálhatunk jegyzetelés közben a diktafonnal hangfájlokat is, hogy oda ugorhassunk a jegyzetben, ahol a hangfájl alapján az infó van. Lehet importálni PDF fájlt és bizony lehet exportálni is PDF-be, valamint mindenféle Office formátumban, mivel a Samsung nagy haverja lett a Microsoftnak.

[+]

Továbbra is van oldalsó menü, ha előrántjuk a tollat, hogy gyorsan elérhessük az S-Pennel értelmezhető funkciókat, feljegyzéseket, képernyőfirkákat, innen indul a kiterjesztett valóságra történő rajzolgatás és a PENUP is, ami egyszerre kifestő, rajzsegéd és sima kézirajz is, itt van fent valami, amit egy ihletett éjjel alkottam. Az S-Pen 10 órán keresztül üzemképes, ha addig nem tesszük vissza a helyére, mert ott viszont villámhamar fel is töltődik, de amint kirántjuk, a felbukkanó gyorsmenü tetején látszik is a töltöttsége.

[+]

A Microsoft-haverság másik eredménye a DeX, amelyről írtunk bőven itt. A funkcionalitás nem változott, továbbra is a legfrankóbb gyári megoldásnak számít nagy kijelzőre kötött telefon kezelése kapcsán, amely a cég csúcs táblagépeiben önálló felhasználói felületként is elérhető, viszont mostantól a dolog megy vezeték nélkül is, amely sokféle funkció használatát megkönnyíti (például prezentáció kivetítését). Ez is a 2.5-ös One UI része, szóval ha minden jól megy, akkor a Galaxy S20 tulajdonosok is élvezhetik majd egy frissítés után a dolgot.

[+]

Az a helyzet, hogy a Note20 Ultra nyilván attól Note, hogy benne van a toll és a hozzá kapcsolódó rengeteg funkció. Vannak, akik imádják, használják és tényleg produktívak vele, fordításhoz is remek (tud ilyen funkciót is), jegyzeteléshez is működik, magam is használtam korábban egy-egy sajtóesemény alkalmával, hasznos, gyors, ráadásul tényleg ügyesen konvertálja a firkálmányomat nyomtatható szöveggé. Aki egyszer hozzászokott, annak nincs más alternatívája, mint mindig Note-ot venni, akinek meg nem kell, az amúgy sem a Note felé fog ácsingózni. Ennek a megoldásnak egyébként a jókora kijelzős Foldban (és Fold 2-ben) lenne igazán nagy sikere, de erre egyelőre még várnunk kell (talán a Fold 3?), de azért 6,9 inchen is lehet jókat alkotni.

Fotózás

Szerencsére a Note20 Ultra nem az S20 kamerarendszerét kapta meg. Illetve valamennyire igen, de jelentős variálás történt, hogy a szett jobban illeszkedjen a felhasználói szokásokhoz. Az S20 Ultra már inkább hajaz arra, amit itt látunk, vagyis a főkamara mögött a Samsung 108 megapixeles szenzora dolgozik 9:1-es feldolgozással (tehát 12 megapixelesek a fotók). A ToF kamerát kidobták a susnyásba, helyette lézeres autofókusz segíti a még gyorsabb élesítési folyamatot a PDAF mellett. A változás, hogy a korábbi 48 megapixeles telefotós lencsét egy 12 megapixeles váltja mindenféle quad-Bayer izé nélkül, ez egy periszkópos megoldás, amely 5x optikai zoomra képes, a két kamera kombinálásával pedig 50x nagyítás a maximum, bár itt már adódnak minőségbeli problémák. De amúgy is elég felesleges ennyire zoomolni, viszont a mögérakott OIS elég potens és ügyesen csillapítja az ilyen nagyítás mellett már nagyon komoly kilengéseket, amit a kézremegés okoz. A harmadik szenzor az ultraszéles látószögű modul, amely szintén 12 megapixelen dolgozik, ez minden speci alapján ugyanaz, mint amit az S20-ak is magukon hordanak.

[+]

Normál esetben az ember elindítja a kamerát és jobbra van három ikonja, amivel a közelítést tudja szabályozni. Ha viszont bal oldalon a 108 megapixeles felbontást választjuk, akkor nincs ilyen lehetőségünk, az egyetlen látószöget kínál csupán, ami nyilván érthető. Ilyenkor túl sok dolgot nem lehet babrálni, a Pro mód ugyanis szintén 12 megapixelben rögzít (és csak normál látószöggel, ami elég ostoba korlátozás), szóval ha valaki okvetlenül 12 000 x 9000 pixelben akar valamit megörökíteni, akkor az automatikára kell bízza magát. Az eredmények pedig ilyenek (vigyázat, 40-50 megabájtos fájlok vannak a bélyegképek mögött!):

Ha visszaállunk 12 megapixelre, akkor tudunk látószöget is váltani. Itt az a furcsa és nehezen érthető faramuciság van, hogy ha bökünk egyet a zoomolást szimbolizáló ikonra, akkor alapból a telés lencse maximális értékét veszi fel a szoftver (tehát ötszörös nagyítást), de rögtön kirak egy skálát jobbra, hogy válasszunk adott esetben másik értéket. Na, itt az ötszörös nem szerepel, kétszeres, négyszeres, tízszeres, hússzoros és ötvenszeres zoom igényelhető, vagy csíptető mozdulattal ezen értékek között bármi, amihez kedvünk szottyan. Nyilván az ötszörös szintig a periszkópos lencsére támaszkodik a szoftver, felett viszont már a 108 megapixeles főkamera adatait is berántja. Csináltam pár sorozatot, ahol az ultraszélestől haladunk az ötvenszeres maximumig, fentről lefelé az alábbi táblázatban, de gyanítom, hogy ez amúgy is egyértelmű:

Na, legyen még egy kör:

No, akkor talán az ötvenszeres zoomra mondhatjuk, hogy minőségben már nem az a szint, amivel komolyabban érdemes foglalkozni, a hússzoros is necces, de a tízszeres nagyítás kifejezetten vállalható és nem bűn használni. Persze ha romlanak a fényviszonyok, akkor még szembeötlőbb, hogy efelett már problémás a dolog, de odáig nagyjából rendben vagyunk. Az már fentebb egyértelmű, hogy 108 megapixelen dolgozni kissé felesleges, de a 9:1-es képfeldolgozással keletkező, normál látószögű képek remekül mutatnak nem csak a Note20 Ultra kijelzőjén, hanem nagyobb megjelenítőn is. Színek rendben, a dinamika korrekt (a HDR persze besegít, ha kell), némi túlszaturáltság ugyan akadhat (de akinek nem tetszik, az nyúzza a Pro módot), ám a vonalélességre sincs panasz. A Note20 Ultra bizony frankó fotókat csinál, tízszeres zoomig a nagyított képek is a mobilos műfaj krémjébe tartoznak. És nem csalódás az ultraszéles látószög sem, ez persze a fényviszonyok mostohára fordulásával rohamosan veszít a vonzerejéből, de számos olyan szitu van, amikor nem csak szabad, hanem ajánlott is használni.

[+]

A fenti két példához az “élő fókusz” nevű módot használtam, amihez két látószög is választható, ez alapvetően a portrékhoz hasznos. Van dedikált éjszakai mód is, itt azonban maximum tízszeres zoom kérhető, de abban már nem lesz köszönet, igazából már az ötszörös is karcsú. Sőt, azt kell mondjam, hogy éjszakai fotózásban több konkurens is meg tudja verni a Samsungot, az ultraszéles látószöggel is gyengécske az eredmény, de még normál látószög mellett is akadnak problémák:

Térjünk át előre, a szelfikamera most csak 10 megapixeles, de kifejezetten korrekt, mert van benne Dual Pixel fókuszálás, ráadásul két látószöget is tud produkálni. Sőt, olyat is tud, hogy ha nem csak egy arc van az előnézeti képen, akkor magától vált a nagyobb látószögre.

Videó, zene

Ha mozgóképet óhajtunk felvenni, akkor talán még jobban el lehet tévedni a lehetőségek között, mint a fotózásnál. A legtöbb opciónk Full HD mellett lesz, ez is az alapbeállítás, méghozzá 30 fps-sel. Ilyenkor elérhető mindhárom látószög, menet közben is lehet váltani közöttük, a zoomot pedig hússzoros értékig tolhatjuk fel, de oda már az OIS-EIS stabilizáció dacára is elég erős és fix kéz, vagy még inkább állvány lesz praktikus. Mutatunk is egy-egy ilyen felvételt nappal és éjszaka:

Ezzel a produkcióval alapvetően elégedettek lehetünk, a szuperstabi mód nélkül is normál és széles látószöggel simán lehet sétálgatni anélkül, hogy megremegne túlzottan a kép, a fókusz nem ugrál, a hang is korrekt, szóval általános célú videózgatásra talán ez a legjobb választás. De válthatunk 60 fps-re, ilyenkor csak a főkamera működik:

Valamint válthatunk 4K-ra is 30 és 60 fps mellett, mi utóbbit mutatjuk meg, ilyenkor szintén nem lehet látószöget váltani:

Ha a bal oldali ikonhalomból a szuperstabi kis kezecskéjét formázó rajzára klattyintunk, akkor mindenképpen Full HD lesz a felbontás, de kétféle látószög is adódik, amelyek között lehet váltani is menet közben. Ezt a korábbi Samsung telefonokban eléggé szerettük, mert tényleg nagyon stabil képet adott, noha a minőség néha kicsit megborult a stabilizáció miatt, ebben a módban mutatunk nappali és esti eredményt:

Az a helyzet, hogy a szuperstabi mód persze tök jó, ha az ember szaladgál, bringázik, vagy hasonlóan “remegős” dolgot csinál, de sima sétáláshoz a normál Full HD is bőven stabil, viszont jobb a minősége. Este pedig jobban látszanak a stabilizációból fakadó hibák, mintha inkább mellőznénk ezt az üzemmódot.

[+]

A nagy újdonság a fenti képernyőképen látható ügymenet, amelyet Pro módként találunk a szoftverben, itt 21:9-es képarányú, 8K felbontású, 24 fps-es videókat lehet lőni nagyon-nagyon sok manuális beállítással. Expozíció, fehéregyensúly, fókusz, ISO, blende kézzel állítható menet közben (persze csak egyetlen látószögünk van), plusz a Note20 Ultra a kezünkbe adja a hangforrás változtatásának jogát is. A három mikrofonos kialakítás miatt kérhetjük, hogy csak felénk rögzítsen hangot (ez hasznos, ha beszélünk a videóban), ennek az ellenkezőjét is lehet kérni (csak a hátsó mikrofonok rögzítsenek), illetve ami nagyon nagy pluszpont, hogy külső mikrofon is bevethető akár Type-C-n, akár pedig Bluetooth forrásból, ez a legtöbb telefonból hiányzik.

A fenti két videó nappali és esti környezetben készült, őszintén szólva a 8K azért egy kicsit még mindig egy olyan zsiráf, ami nem fér be a panelbe, tehát vágni is szívás, ha nincs egy erőmű erre a célra, no meg relatív kevés olyan tévét és monitort tudunk felmutatni, amely natívan képes megjeleníteni az ilyen tartalmat. Viszont nincs a Pro mód erre az irgalmatlan felbontásra korlátozva, simán visszaállhatunk Full HD-ra is akár, ahogyan a 21:9-es képarány helyett is lehet 16:9-et kérni, de 60 fps-t és 4K-t is választhatunk. A végére maradt egy előlapi kamerás snitt:

És ezzel is elégedettek lehetünk, egyrészt szuper a fókusz, másrészt pedig kifejezetten jó a stabilizáció, a fenti videó Full HD-ban készült, ezért is tudja ezt hozni, de fel lehet tolni 4K-ig és 60 fps-ig az értékeket, akkor viszont kevésbé lesz remegésmentes az eredmény. Összegzésként remélem megengedi az olvasó, hogy szubjektív legyek kissé, mert igazából a mindenféle laboros eredményekben kijött képalkotási pontszámok persze fontosak, de ennél a saját véleményem szerint sokkal lényegesebb, hogy mennyire változatosan és könnyen használható eszköztárat kapunk a kezünkbe. A Samsung pedig a Note20 Ultrával (de inkább a One UI 2.5-tel) tovább bővítette a lehetőségeket, a külsős, Bluetooth mikrofon használatáért mindenképpen jár a pirospont, a Pro videós funkciókért szintén, ahogyan a szuperstabi mód nélkül is elég korrekt remegésmentességért dettó. Lehetne még fejlődni, az előlapi videózásnál sajnos nincs külsős mikrofon támogatás, ami okvetlenül hiányosság, de gondolom majd erre is rájönnek és lesz frissítés.

[+]

Zenei fronton nincs különösebb meglepetés, a YT Music fent van gyárilag, a Samsung korrekt zenelejátszóját pedig le lehet szedni a Galaxy Store-ból. FM-rádió nincs, viszont a sztereó hangszóról kihangosítva kifejezetten erélyesek és mobilos viszonylatban jó minőségűek. A mellékelt headset is a jobbak közül való, a fülesre jutó hangminőségre nincs panaszom, a Dolby Atmos bekapcsolásával lehet javítani az élményen, ez külön paraméterezhető zenéhez és játékokhoz. További jó pont a frankó diktafon, amely szintén képes Bluetooth forrásból rögzíteni 256kbps rátával, lehet blokkolni a hívásokat, ha épp veszünk fel valamit, illetve ha nincs külsős mikrofonunk, akkor a különböző módok (interjú, normál) másképp használják a telefon mikrofonjait. Beszédleíró funkció is van, ami szöveggé alakítja a hallottakat, de itt ez csak angolul (és más, ismertebb nyelveken) működik, ami azért fura, mert van külön beszédleíró alkalmazás, ami a magyar szöveget is felismeri és elég ügyes.

Adatátvitel, akkumulátor

Minden Note20 Ultra 5G-vel kerül forgalomba, nincs is más verzió. Ez egyelőre még nem óriási fegyvertény az itthoni lefedettség ismeretében, de 2-3 év múlva nem fog ártani, ha a 8K-s videómat el akarom küldeni valakinek, ki tudja. A WiFi minden friss szabványt ismer (802.11a/b/g/n/ac/ax), stabil és gyors, a Bluetooth 5.0-s és ANT+ támogatással bír, a műholdas pozíciószerzés pedig GPS, GLONASS, GALILEO és BDS adatokra támaszkodik, ez is kifogástalan. A 3.2-es USB is üdvözlendő, számítógéppel a DeX kliens is használható a kommunikációhoz (ez van PC-re és Mac-re is), nyilván van NFC, infra viszont nincs. A böngészésért a Samsung saját browsere is bevethető, de ezt is le kell előbb tölteni, gyárilag a Chrome van fent.

[+]

Az akkumulátor nem olyan hatalmas, mint a telefon maga, hiszen az S-Pen elég sok helyet elrabol. A 4500 mAh-es kapacitás azért egy napra alapvetően elég, viszont a gyorstöltés csak 25 wattos megoldással érkezik, ami elmarad az újabb trendekről. Ugyanakkor látni kell, hogy akkumulátortechnológiai szempontból a kapacitás és a töltési sebesség egymás ellen dolgozik, a kettőt együtt nem olyan könnyű megoldani, a Samsung inkább azt választotta, hogy legyen vezeték nélküli töltés és relatív nagy kapacitás a toll mellett is. Visszafele töltés is van, a hátlapra tett Buds, vagy Watch tölthető a telefonról 9 wattos tempóval. Főleg a videózás zabálja a telepet, de az adaptív képfrissítésnek köszönhetően elég jól bírja a Note20 Ultra akkor, ha inkább csak böngészünk, levelezünk, vagy közösségi appokat használunk, a multimédia jobban harapja az energiát.

[+]

Összegzés. 485 ezer forint iszonyú sok pénz egy okostelefonért és nem is kell ennyit kifizetni akkor, ha az ember nem használja ki a készülék eszköztárát. Ha nem kell S-Pen, akkor Note sem kell, de ha munkaeszközként tekintünk a termékre vezeték nélküli DeX-szel, kiváló kamerás felhozatallal, utánozhatatlan jegyzetelési funkciókkal, akkor a Note20 Ultra a leghatékonyabb mobilis társ a munkában és sokan lesznek, akiknek ez megér ekkora összeget. Bár sokszor legyintünk, hogy az aktuális Note csak egy cerkával feltápolt aktuális S, ez az Ultra esetén nem áll meg. Nem csak az S-Pen mellé rakott bődületes szoftveres felhozatal, hanem más funkciók is megkülönböztetik a toll nélküli Samsung csúcsmodelltől a tesztalanyunkat. Adaptív kijelzőfrissítés, fejlesztett kamera, Pro videós megoldások és sok apróság teszi a Note20 Ultrát tényleg a Samsung jelenlegi csúcsgépévé (amíg meg nem jön a Fold 2), miközben a széria úgy érte el a jelenlegi státuszát, hogy pár éve még az akkumulátoros gikszert is ki tudta heverni. Ha S-Pen kell, akkor csak a Note létezik, amely sok apróság kapcsán fejlődött a korábbi modellhez képest is, de még mindig nem hibátlan, bár egyre közelebb kerül ehhez. De bele tudok kötni a bumfordi kameraszigetbe, az előlapi kamerával nem használható Bluetooth mikrofonba, a nem fémből készült hátlapba (bár ez tényleg semmi problémát nem mutat élőben), az infra és a jack hiányába, meg természetesen az árazásba is. És mindenki boldogabb lett volna egy Qualcomm chipsettel, amihez amúgy az FM-rádió is dukál. Mindezekkel együtt a Note20 Ultrával a vásárlók elégedettek lesznek, de ilyen áron azért nem fognak hosszú sorok kígyózni a boltok előtt, ennyit nem romlott a forint egy év alatt, szóval ez azért túlzás. Oké, a Huawei gyengélkedésével a Samsung az androidos térben komoly vetélytárs nélkül maradt az abszolút csúcskategóriában (mert persze a Xiaomi, a OnePlus, a Sony és az LG is igyekszik, de ezen az árszinten messze nem olyan népszerűek, mint az olcsóbb szegmensekben, vagy egyébként sem áraznak ide), tollal szerelt telefont pedig senki más nem kínál, szóval üzletileg érthető, hogy a koreai cég szépen akar keresni is a Note20-szal. Részünkről a Tetszett plecsni teljesen indokoltnak tűnik, akinek S-Pen kell, annak nem is kell plecsnit gyártsunk, mert amúgy is Note-ot vesz majd (de talán inkább a tavalyit), az Ultra verzió tényleg többet ad, mint egy tollas S20, ha a két Note20 között kell választani, akkor ez az igazi Note, a másikban sokkal több a kompromisszum, de persze az olcsóbb is.

Samsung Galaxy Note20 Ultra 5G

Bog

Specifikáció

Samsung Galaxy Note20 Ultra 5G specifikáció

	Külső
	Méretek	164,8 x 77,2 x 8,1 milliméter
	Tömeg	208 gramm
	Készülékvédelem	IP68 - Gorilla Glass Victus
	Színvariációk	fekete, bronz, fehér
	Kijelző képátlója	6,9 hüvelyk
	Képaránya	19,5:9
	Felbontása	1440 x 3088 pixel (494 ppi)
	Típusa, frekvenciája	Dynamic AMOLED 2X / 120 Hz
	Értesítő LED	nincs
	Biometrikus védelem	optikai ujjlenyomat-olvasó, arcalapú (2D)
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Exynos 990, 7nm
	Processzor	2x 2,73 GHz Mongoose M5 + 2x 2,5 GHz Cortex-A76 + 4x 2 GHz Cortex-A55
	Grafikus chip	Mali-G77 MP11
	RAM, tárhely	12 GB (LPDDR5); 256 GB (UFS 3.1)
	Memória bővítése	microSD
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B6/B7/B8/B9/B12 B17/B18/B19/B20/B26/B28/B32 5G N1, N2, N3, N5, N28, N41, N66, N71, N77, N78, N79
	SIM-foglalat	2x nanoSIM (dual standby)
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.0 (A2DP, LE, aptX, ANT+)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac/ax
	USB	Type-C USB 3.2 (Display Port 1.4)
	Navigáció	GPS (L1/L5), GLONASS (L1), Galileo (E1/E5a), BeiDou (B1/B2a)
	NFC	van
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 10 + One UI 2.5
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	108 MP (f/1,8, PDAF, lézer, OIS) 12 MP 5x optikai zoom ( f/3,0, PDAF, OIS) 12 MP ultraszéles (f/2,2)
	Előlapi kamerarendszer	10 MP f/2,2 Dual Pixel PDAF
	Videófelvétel	8K 24 fps, 4K 30/60 fps, 1080p 30/60 fps, 720p 30 fps; EIS + OIS
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Akkumulátor	4500 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	25 watt
	Vezetékmentes töltés	van
	Egyebek
	9W wireless powershare, S-Pen, Edge panel, always-on, gesztusvezérlés, AKG vezetékes headset