Multimédia
A hátlapi kamera 8 megapixeles felbontással bír, ehhez autofókusz és egy jó erős LED villanó tartozik (ami önállóan is bekapcsolható zseblámpának). A kezelőfelületet megkapjuk az S4-ből, viszont némileg kevesebb tudással. Exponálógomb sajnos ezúttal sincs, de ezt kiválhatjuk a hangerőgombbal (beállítástól függően). Egyszerre látjuk az exponáló és videorögzítő gombot, nem kell üzemmódot váltani. Fotózáskor számos téma közül választhatunk, van Szép arc, Legjobb fotó, Sorozat és Panoráma, Legjobb arc, HDR (amit magyarul MDT-nek hívnak), éjszakai mód. A Drama shot a sorozatfotókat egyetlen képre fűzi össze, míg a Sound & shot segítségével rövid hangjegyzetet fűzhetünk a képhez. Hiányzik a két kamerával való egyszerre fotózás és videózás, a képernyő alsó részén tudjuk előhozni az effektusokat. A klasszikus opciók között fehéregyensúly, ISO, időzítő, geotagging is megtalálható.
A sok opció viszont hiábavaló lenne, ha rossz a képminőség. De nem rossz, legalábbis meglepően kellemes képet lehet készíteni vele, főleg makróban. A színek szépek, az élesség sem rossz, a zajszűrés nem nagyon durva, viszont a zajszint sem az. A dinamikatartomány nem túlzottan szűk, mindazonáltal napsütéskor a világos részek ki tudnak égni. Ez ellen viszont ott a HDR, ami igen jól teszi a dolgát, ahogy azt az utolsó két fotón láthatjuk. Videózás terén fullHD felbontással, 30 fps sebességgel, sztereó hang és folyamatos fókusz mellett készülnek a felvételek. ITT meg is nézhető az eredmény, amivel részemről elégedett voltam.
Zenében is erős a felhozatal, ám sajnos meg kell említenünk, hogy rádiónak nyoma sincs. Ez egy roppant fura lépés, a Samsungoknál a legolcsóbbtól a legdrágább típusig alap volt a rádió megléte. A zenelejátszó viszont igyekszik mindenben a kedvünkre tenni. A lejátszás a státuszmenüből és a lezárt képernyőről is vezérelhető. A számok előadó, albumok szerint sorakoznak, de van mappás nézet is. Látjuk az albumképeket, van ismétlés, véletlen lejátszás, még hanggrafikont is kitehetünk. A léptető gomb fölé helyezett ujjunkkal látjuk az előző és következő szám címét. SoundAlive név alatt fut a hangszínszabályzó, ahol számos gyári konfiguráció mellett sajátot is készíthetünk. Állítható a lejátszás sebessége, bekapcsolhatjuk a dalszöveg megjelenítését és az Intelligens hangerőt, ami kiegyenlíti a számok közti különbségeket. Az Adapt Sound segít pontosan a hallásunkhoz és a használt fülhallgatóhoz finomítani a hangzást. Egyébként a gyári füles kellemes darab, viszont jobb minőségűre cserélve tovább javul a hangzás.
Ha valamire igazán alkalmas egy ekkora kijelző az internetezésen felül, akkor az a fotók és videók nézegetése. A Galéria jól használható, az albumok nézete kétujjas gesztussal állítható, a már említett AirView pedig betekintést enged bármelyik képhez (ha rá is bökünk, rögtön oda ugorhatunk), a képek nagyítása zökkenőmentes, a jó minőségű kijelzőn pedig tényleg klasszul lehet visszanézni az elkészült fotókat. Külön videolejátszót kapunk, ami kvázi egy „élő” galéria, mert a kis képeken animálva futnak a felvételek. Ha az ujjunkat a felvétel fölé helyezzük, kis ablakban el is indul a valós lejátszás. Nem hagyták ki a Pop Up Video opciót, amivel a filmlejátszás egy tologatható ablakban folytatódik, miközben mi bármilyen más funkciót használunk. Ide tartozik a Multi Window is, mert persze bizonyos funkciók egymással párhuzamosan, a képernyőt megosztva használhatók, elvégre van rá hely bőven.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!