Kamerák, multimédia

A hátlapon 13 megapixeles kamera kapott helyet, a szenzor ugyanaz a Samsung S5K3L2 típusú 4:3-as darab, ami a Galaxy A3 (2016)-ot is ékesíti, ahhoz hasonlóan f/1.9 blendéjű lencsével, de optikai képstabilizátorral kiegészítve. A szoftvert szintén ismerjük már rengeteg Samsungról, automatikus módban egyszerűen kezelhető, de az érintőfókusz és az expozíció-korrekció állítását ott is könnyedén szabályozhatjuk, ezen kívül pedig rengeteg egyéb fényképezési mód szerepel a listában, van például HDR (8 megapixelre visszavett felbontással), és manuális mód, amiben sajnos nincs záridőállítás, remélhetőleg a Marshmallow-frissítéssel az idei Galaxy A5 ugyanúgy megkapja, mint az S6 és az S6 edge fogja.

A tesztben megjelent első adag tesztfotó sajnos finoman sem hozta azt a szintet, amit vártunk, bár az optika teljesen karcmentes volt, és a telefon minden szempontból véglegesnek tűnt, a kamera szinte biztosan hibás volt. Utólag már nehéz lenne megmondani, hogy hardveres vagy szoftveres oldalon volt a bökkenő, az viszont biztos, hogy a telefon visszaadását követő napon, február 3-án érkezett egy frissítés a mobilra, amihez hivatalosa forrásból származó changelog nem tartozik ugyan, de az optikai képstabilizátor nélküli, eredetileg is értékelhető képeket készítő A3 (2016) nem kapott ilyesmit, így egyáltalán nem kizárt, hogy szoftveres eredetű volt a probléma. A lényeg az, hogy kaptunk egy új telefont a jelenleg elérhető legfrissebb alapsáv verzióval (A510FFXXU1APA3), ez pedig máris sokkal jobb végeredményt mutatott fel. A fókuszt egészen gyorsan megtalálja, a fehéregyensúlya az esetek többségében megbízható, éjszaka pedig elég jó szolgálatot tesz a képstabilizátor. A HDR jó, de csak 8 megapixeles képeket tudunk ebben a módban csinálni, és aránylag sokáig szöszmötöl a feldolgozással. A képzaj elég sokszor feltűnik, de a részletesség rendben van, és a dinamikatartomány sem vészesen szűkös. Videózni továbbra is 1080p-ben, 30 fps mellett tud, rövidke tesztfilmünk ide kattintva érhető el.

A zenelejátszó sem változott semmit, természetesen továbbra is számos módon rendezi a készüléken tárolt állományokat, a veszteségmentes formátumok sem okoznak neki gondot, még a 24 bites tartalmakkal is remekül boldogul. A SoundAlive különböző hangsémái továbbra is jópofák, a hangminőséget inkább rontják a túlszínezésükkel, mintsem pozitív változást okoznának, de egyszer érdemes lehet őket kipróbálni, csakúgy, mint a kézi hangszínszabályzót. FM-rádió van, természetesen csak fülhallgató csatlakoztatása után szólaltathatjuk meg, akár kihangosítva. A csatornákat gyorsan megtalálja a mobil, az elhangzó műsorokról pedig felvételt is készíthetünk. A hangminőséggel nem akadt komoly probléma, mobilos fronton abszolút korrekt a produkció részletesség és dinamika terén.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!