Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A mobil egy darab nanoSIM-et képes kezelni, a Cat.4-es LTE hálózat adott, a maximális letöltési sebesség mobilneten 150 Mbps. WiFiből 802.11 a/b/g/n szabványokat támogató modul jár, az érzékenysége maximum átlagos, viszont Direct és hotspot funkciók is adottak. Bluetooth 4.1 is rendelkezésünkre áll, természetesen A2DP, AVRCP és aptX is adott, a microUSB 2.0 pedig MTP-t és OTG-t is tud, ez utóbbi nemcsak pendrive-val, hanem számos egyéb perifériával is együttműködik. A GPS-vevő hibátlanul működik, természetesen a GLONASS-támogatás is adott, a pozíciószerzés villámgyors, a jel pedig mindenhol stabil volt. Az NFC és az MST (Magnetic Secure Transmission) is adott, úgyhogy az A5 készen áll a Samsung Pay használatára, az infraport viszont lemaradt. A beszélgetés minősége problémamentes volt, a zajszűrős mikrofon gond nélkül tette a dolgát, egyedül a hangszóró minősége lehetne kicsit jobb, zajos környezetben már nem mindig elegendő a hangerő, amit nyújt.

A Samsung böngészője fapados, de jól használható. A mobil által megjegyzett jelszavakat kitölthetjük úgy, hogy az ujjlenyomat-olvasóval azonosítjuk magunkat, több lap kezelése simán működik, gyárthatunk könyvjelzőket és parancsikonokat különböző linkekből, böngészhetünk inkognitóablakban és ablakos módban, illetve kérhetjük az oldalakból a számítógépes verziót. Ami nagyon hiányzik, az az éjszakai mód, a flash támogatás hiánya már gyakorlatilag egyáltalán nem fájó.

[+]

A gyári töltőfej elég gyorsan pumpál életet a 2900 mAh kapacitású akkumulátorba, 0-ról 40%-ra nagyjából fél óra alatt feltöltötte a mobilt, utána kis lassulás következett, a teljes töltés nagyságrendileg két órát vett igénybe. A mindennapi használat során rengeteg telefonáltam és böngésztem vele, hallgattam zenét, navigáltam és játszottam is egy keveset, közepesen erőteljes használat mellett elegendő volt kétnaponta tölteni, de a második nap végére már eléggé könyörgött a töltőért, ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor minden este feltöltjük. A kijelzőidők 3-tól 5 óráig terjedtek attól függően, hogy mire használtam legtöbbet a mobilt. A gyártótól megszokott módon van Energiatakarékos és Ultratakarékos mód, ez utóbbi csak a legalapvetőbb funkciókhoz hagy hozzáférést, még a kijelzőt is szürkeárnyalatossá változtatja, hogy az AMOLED technológiát kihasználva a lehető legtöbbet spóroljon.

Jó dolog, hogy a Galaxy A5 (2016) szintjére is eljutott a Full HD kijelző, az ujjlenyomat-olvasó és az optikai képstabilizátor. A fém-üveg kombinációjú készülékház baromi ütős lett, az összeszerelési minőségbe nem lehet belekötni, a telefon pedig a használat első perceiben tényleg azt az érzést adja, mint egy igazi csúcskészülék. Aztán szép lassan jönnek az apró hibák, a biometrikus azonosító nem annyira gyors és pontos, mint azt megszoktuk, nincs értesítési led, ami apróság, de jól jönne, a hardvernek megvannak a korlátai, az infraport pedig egyszerűen kimaradt. Persze ezek bocsánatos bűnök, hiszen összességében remekül használható, gyors és minőségi a mobil, de az árcímke nagyon vastag, 130 000 forint környékén lehet hivatalos forrásból beszerezni az eszközt. Aki ennyi pénzt le tud tenni az asztalra, annak jó eséllyel az sem jelent nagy gondot, hogy még egy kisebb összeget rátegyen a telefonra szánt pénzhalomra, és megvásárolja a tavalyi év valódi csúcsmodelljeinek egyikét, egy LG G4-et, egy Nexus 5X-et, vagy akár egy Samsung Galaxy S6-ot. Ha viszont a 130 000 forintos kereten nem tudunk túllépni, akkor is erős a konkurencia: a remekül sikerült Honor 7, a Meizu MX5, a OnePlus 2 és az Asus Zenfone 2 ZE551ML is könnyedén kijön ekkora összegből.

szentkuti11

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!