Samsung Galaxy A10 – lelépőszint

Plasztik ház, 2 GB RAM, HD kijelző, régi USB port és zéró ujjlenyomat-olvasó – ez a belépőszint definíciója, a legolcsóbb Galaxy A mégis eggyel feljebb próbál vásárlót halászni.

Multimédia

Az A10 nem szaporította meg a kamerák számát, és én se fogom a szavakat: az 5 megapixeles szelfimodul szerény lélek, nappal érdemes kattintani vele (egy példa), este képernyővillanó segít be egy keveset. Hátul 13 megapixeles a kamera középtempójú autofókusszal és LED villanóval. A szoftver a bekapcsoló dupla lenyomására néha 1-2, máskor 3-4 másodperc alatt indul. A keresőn minden alapbeállítás elérhető, a HDR automatikus állásban operál. Hiába van apró ikon a 2x-es nagyításra, ez nem optikai, hanem pusztán digitális. A profi mód a fehéregyensúly sémákat, az érzékenységet (ISO100-800) és az expozíciót engedi variálni, az utóbbi egyébként érintőfókusz után is babrálható.


[+]

Elfogadható nappali képek születnek, a HDR segítségével jó dinamikával, néha kis túlexponálással. Közepes a vonalélesség, ami a szélek felé nem romlik. Javarészt megbízható a fehéregyensúly, bár az ég kékje néha lilás. Makrófotózásnál érdemes az expozíciót 1-2 fényértékkel lejjebb venni, úgy használható közelképek születnek. Este viszont csak akkor szavaznék az A10 képességeire, ha bőven akad fényforrás, és akkor is sok részlet sötétben, homályos marad. A Párisi Udvar belsejét, mesterséges fényben mondjuk egész szépen megörökítette.

1080p a legnagyobb videofelbontás, 30 FPS pedig a képkockasebesség plafonja. Semmilyen elektronikus vagy optikai stabilizálás nem segít be, így mozgás közben zavaróan remegős a kép. Viszont a részletesség, a fókusz és a fehéregyensúly rendben van, a 2x-es zoom is elég részletes és a sztereó hang tiszta, ha nem is kifejezetten részletes. Az ársávban viszont akad már 4K felvétel és jófajta mozgáskiegyensúlyozás, ahogy mélyebb szintű kézi fotós lehetőségek is. A Galaxy A10 nem működik együtt a camera2 API-s szoftverekkel, így a DNG RAW mentés is ugrott.

[+]

A monó hangszóró ezúttal hátrafelé sugároz, amiben nincs sok logika, de legalább nem takarja le túl könnyen az ember. Átlag feletti hangerejű, a bejövő hívást nem gond meghallani, a maximumon viszont zörejes és kifejezetten kellemetlen, lejjebb véve is alulról közelíti meg a középszerűséget. Legalább megmaradt a jack dugó, ha már a Samsung is kezd megszabadulni tőle, amelyre korrekt dinamikájú és részletességű hang jut, a csúcskészülékektől persze elmaradva. Átlagos maximális hangerőt füleltem le telefonhoz tervezett fülest rádugva, egy ilyesmivel kelthető életre egyébként az FM-rádió.


[+]

A Play Zene játssza le a helyben tárolt és Google előfizetéses állományokat, jó pár widgettel és hangopcióval megtámogatva (Dolby Atmos, hangszínszabályzó, Adapt Sound). Tud pár trükköt a videolejátszó (GIF mentése, teljes képernyős nagyítás stb.), a feliratokkal, a különféle hangsávokkal és a ritkább kódolásokkal mégis érdemes inkább egy VLC Playert megcélozni, 1080p-s forrásig bezárólag hibátlan eredménnyel. A Widevine L1 CDM védelem HD felbontású streamelést garantál a Netflix és a Prime Video esetében.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés