Bevezetés, külső, doboz

Ez a második táblagép a Redmi márkától, kívülről pedig szinte megkülönböztethetetlen elődjétől, melyet szinte napra pontosan egy éve teszteltünk. A Pad SE ugyanakkor a fém test alatt átesett egy hardverváltáson, melynek kapcsán a cég a bemutatón azt mondta, ez azért kellett, mert így olcsóbb lett a tábla, a fiataloknak pedig jobb ajánlat, mert könnyebben megfizethető, cserébe meg egy csomó olyan multimédiás funkciót nyújt, aminek hasznát veszik majd. Ez részben amúgy igaz, megvannak a sztereó hangszórók, a Widevine L1-es biztonsági szint a HD streamhez, van az USB-C csatlakozó mellett 3,5 milliméteres audio csatlakozó is és FM-rádió a szoftverben, meg van egy nagy akku is.

Redmi Pad SE [+]

Mindezt sikerült becsomagolni alumínium hátlappal és kerettel egy 255,5 x 167,1 x 7,4 milliméteres és 478 grammos házba, a kamera alig áll ki a hátlapból, így nem billeg lefektetve sem a tablet. A kijelző is kellemes méretű, és bár közelről már láthatók a pixelek a 11 hüvelykes, 16:10 arányú IPS LCD panelen, 1200 x 1920 pixeles felbontással (207 ppi) annyira nem rossz. A szimmetrikus kávára és a hosszanti oldal közepére elrejtett 5 megapixeles előlapi kamerára is mondhatjuk, hogy teljesen rendben van, a 90 Hz-es képfrissítés is jónak tűnik papíron, ugyanakkor a gyenge hardver miatt a folyamatosan meg-megakadó felhasználói felület mellett feleslegesnek tűnik.

Kültéren használva a tükröződés lehet zavaró tényező, a panel fényessége rendben van [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Nem lett volna felesleges viszont egy normális fényérzékelő szenzort beépíteni a gépbe, esetleg többet is. Oké, a Samsung Galaxy Tab S9 FE+ szintén nem egy tökéletes tablet, és jóval drágább is, mint a 70-90 ezer forint között kínált Redmi Pad SE, de a dél-koreaiak a keret hosszabb és rövidebb oldalaira is elrejtettek egy-egy közelségi fényérzékelőt, ezzel megoldva, hogy bárhogy fogjuk a táblát használat közben, a környezeti fényérzékelő jól állítsa az automatikus fényerőt. Ezzel szemben a Redmi Pad SE az előlapi kamerát használja az automatikus fényerőállításhoz, teljesen megbízhatatlan módon. Kültéren eszébe nem jutna felemelni a panel fényességét, gyengén megvilágított szobában pedig maximumra tolja, mindezt jelentős késéssel, mint ahogy az ember felébresztené és használni kezdené az eszközt. A kijelző megvilágítása egyébként egész egyenletes, a panel közepe kicsit fényesebb a széleknél, a táblázatban ezért szerepel két adat.

[+]

A kontrasztra és az érintés érzékenységére panasz nem lehet, bár az Android 13-ra épülő MIUI 14-es szoftver néha olyan lassan reagál, hogy az ember már elfelejti mire nyomott, mire végbemegy a parancs. A szoftverben lehet állítani a színek telítettségén, van éjszakai-, olvasó- és sötét mód, mindig éber kijelzés viszont nincsen. A frissítési ráta állítható 60 Hz-re, 90 Hz-re vagy az ajánlott alapértelmezett módra, amikor dinamikusan váltogat 48 - 60 - 90 Hz között a tablet. Tapasztalataim szerint az a legjobb egyébként, ha 60 Hz-re állítjuk a panelt, majd kikapcsoljuk a rendszer animációit, olyankor tűnik a legfürgébbnek az eszköz.

[+]

[+]

Ujjlenyomat-leolvasónk nincsen, a bal rövid oldalra került gomb csak bekapcsoló, a felső oldal jobb felére került kettős gomb pedig csak a hangerőt állítja. Feloldani az eszközt 2D-s arcazonosítással lehet, ez megbízhatatlan működésű, gyengébb fények mellett szinte esélytelen, hogy felismerje az embert és néha az is megzavarja, ha a tabletet elforgatjuk mielőtt feloldott volna. Nincs lehetőség eSIM beállítására, ahogy elfelejthetjük a nanoSIM-et is, a tálca csak microSD kártyát fogad a 128 GB-os tárhely bővítésére.

A doboz és tartalma [+]

A dobozban a táblagép mellett egy USB-C töltőkábelt és egy 10 wattos fali adaptert mellékel a gyártó, tokot külön lehet vásárolni az eszközhöz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!