Külső, kijelző, csomagolás

Szemrevaló táblagépet bányásztam elő a Redmi színes mintázatú, hófehér dobozából – aztán, miután beköltöztem, befotóztam és megmértem a fényerejét, szépen visszacsomagoltam, a hátitáskámba csúsztattam és hazaérve unottan félreraktam. Egészen másnap reggelig, amikor áramszünet, hűvös szoba és kimúlt laptop akkumulátor fogadott: nem használok gyakran táblagépet, ezúttal viszont olyan boldogan repült elő a Redmi Pad a csomagolásából, hogy a kora esti megvilágosodásig vissza se tettem oda. Sőt: a teszt végéig kézközelben maradt.

[+]

Nevével ellentétben többszemélyes ülőbútorként nem használtam, viszont böngésztem, cseteltem, gépeltem, zenét hallgattam, videóztam és játszottam rajta a hardver korlátjain belül. Magyarán teszteltem, amíg csak vissza nem csempészték az áramot a környékre (az utcai világítást még három napig tartott felkapcsolni), és egy átlagos munkanap végére érve a 10 bites és 10,61”-es óriáspanel alig zabálta fel a 8000 mAh telepkapacitás felét, ami irtó jó úgy is, hogy szobabelsőben és relatíve alacsony fényerőn használtam. Odakint a maximális viszont csak árnyékban elég, közvetlen napfényben már kevés, és nem tökéletesek a feketék vagy a betekintési szögek.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Ám 115-125 ezerért (ez volna a 90-100 ezer forint idei megfelelője) nem várom el az AMOLED óriáspanelt, a mellékelt IPS pedig a kontrasztok, a színmélység és a kalibráció oldaláról azért rendben van. Arra mondjuk figyelmes lettem a készüléket megdöntve, hogy a kijelző alja picit világosabbnak hat a tetejénél, ám ennek szemből, a 2000 x 1200 pixelre tekintve semmi nyoma nem maradt, a 90 Hz-es képfrissítés pedig egyenesen kuriózum az ársávban. Más kérdés, hogy azért a Helio G99 chip küzd-hajt a folyamatos működésért, mégis gyakran döccen meg a felület, a böngészés vagy a játék – bár az is lehet, ennek a szűkös 4 GB RAM az oka.

[+]

Belefért a költségsapkába a négy hangszóró sztereó formációban és két rövid oldalon, a microSD bővítés, a dobozolt, 22,5 wattos adapter és a Type-A - Type-C kábel. A 7,05 mm vékony alumíniumházat pedig annak ellenére szuperül egyberakták, hogy 250,38 x 157,98 milliméteren és 445 grammon hatalmas készülékről beszélünk – már egy telefon és kisebb táblagép mellett, mert egy átlagos laptop még mindig sokkal vaskosabb. Mindazonáltal a Redmi Padot fekvő üzemmódban érdemes használni ölünk vagy asztalunk támasztékával (billentyűzetes tokot nem láttam hozzá hivatalos forrásból), mert a levegőben tartani fárasztó, álló helyzetben pedig irtó messze van a bekapcsoló, a hangerőszabályzó, illetve az értesítő- és kapcsolópanel. Annyi segítséget legalább kapunk, hogy az utóbbi kettő a főoldalon bárhonnan lepöccinthető, ám jobb lett volna felsimítva elérni őket valamiféle gesztusfunkcióval.

[+]

Az 8 megapixeles szelfikamera hosszanti elhelyezése is fekvő tájolásra buzdít, míg túloldalt elegáns egyszerűségével emelkedik ki az ugyanilyen felbontású egység. A matt sötétszürke (vagy ezüst, zöld) alumíniumburkolat minőségi, hűvös tapintásával és lapos kivitelével sokkal drágább eszközök anyaghasználatát és összeszerelését idézi meg perfekt illesztésekkel. Oké: nem vízálló, és le kell mondani a jack kimenetről, az ujjlenyomat-olvasóról, az NFC-ről, a GPS-ről, az iránytűről és értelemszerűen a beszédhangszóróról, ahogyan a 4G/5G sem opció, WiFi only eszközről van szó. A közelségérzékelő hiánya viszont nem gond, a fénymérő pedig adott annak ellenére, hogy nem találtam rá, de működik (valahol a felső hosszú élen kell legyen). Kétségtelenül felülmúlja a Redmi Pad az árért elvárt konstrukciós színvonalat, ugyanakkor a praktikusabb álló használatért jómagam elviseltem volna egy picivel kisebb képernyőt és kevesebb kávát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!