Doboz, külső

Vagányságból a Red Magic 7S Pro nem áll rosszul. Ez a mangás-űrhajós, monokróm téma egyedivé teszi a dobozt, belül pedig a piros Type-C kábel tűnhet fel, valamint a töltőfej. Ami nálunk laza 135 wattos volt, mert mi nem a nemzetközi forgalomba szánt dobozt kaptuk, ott ugyanis “csak” 65 wattos adapter jár. Szín szempontjából a készülékből alapvetően két változat létezik, a Supernova (a képeken látható, sötétebb árnyalat) és a Mercury, ami ugyanez, csak világosabb. Ezeken felül van még az olcsóbb Obsidian, de ott kevesebb a RAM (csak 12, nem pedig 18 GB), a tárhely (256 az 512 GB helyett), illetve hiányzik a beépített ventilátor.

[+]

A formatervvel most sincs gond, ha elfogadjuk, hogy a cél az volt, hogy másképp nézzen ki legalább hátulról, mint egy szokványos mobil. Szemből azonban csak annyiban érdekes, hogy a 6,8 inches kijelzőbe nem rondít bele sem notch, sem kameralyuk, pedig ott van ám a szenzor, csak rejtett. A ZTE kezdte ezt a megoldást nagyüzemben gyártani, a Red Magic 7S Prónál pedig már ott tartunk, hogy tényleg csak akkor lehet észrevenni a trükköt, ha az ember kifejezetten erre figyel. Más kérdés, hogy milyen a képminőség fotózáskor…

[+]

Ha valaki átsiklott volna az előző bekezdésben azon, hogy ez egy 6,8 inches kijelző, akkor újra felhívnám rá a figyelmet, mert alapvetően meghatározza a termék méretét, a Red Magic 7S Pro ugyanis egy elefánt a mobilok között, nagyobb, mint a Galaxy S22 Ultra, viszont valamivel kisebb, mint a ROG 6. 235 grammot nyom a mérlegen, alumínium a keret, üveg a hátlap, bár azt nem tudjuk, hogy mi védi. A kijelző Full HD felbontású, AMOLED, 120 Hz-es képfrissítést és papíron 600 nites fénysűrűséget kínál, mi ennél pontszerű felületen többet mértünk, de átlagosan jóval kevesebbet, ami nem tesz jót a direkt napfény alatti láthatóságnak. A 120 Hz-es képfrissítés majdnem fix, de van néhány alkalmazás, ahol visszalép 60 Hz-re.

A készülék jobb oldalán a szokásos gombokat találjuk (hangerő, bekapcs), az ujjlenyomat-olvasó a kijelző mögött van, egész ügyes, a telefon bal felén pedig egy kétállású, piros kapcsolóval lehet a játék üzemmódot aktiválni. Felül jack, alul Type-C port látható, vízállóság nincs. Hangszóróból is kettő van (alul-felül), de van egyéb érdekesség is az eszköz jobb oldalán. Itt vannak ugyanis az érintésérzékeny játékvezérlő felületek, 520 Hz-es mintavételezési frekvenciával, illetve egy hűtőrácsot is fogunk látni, itt távozik ugyanis a meleg levegő, amit a hátlap alá épített ventilátor küld kifelé.

[+]

A készülék hátlapja ugyanis nem csak azért érdekes, mert alatta egy tíz rétegből álló hűtési megoldás kapott helyet grafénkompozittal, hőkamrával és alumíniummal, hanem van egy maximum 20 ezer percenkénti fordulaton pörgő, RGB LED-del megvilágított ventilátor is, ami egyrészt látványelem, másrészt valóban segíti a hűtést, hiszen a hátlap közepe környékén szippantja be a levegőt, amit oldalt kitol, így próbálja meg a hőt eltávolítani. Jó pontot érdemes a középre tájolt kamerasziget is, ami alig lóg ki a síkból, az asztalra tett eszköz tehát nem billeg egyáltalán, viszont ilyenkor a hűtés sem annyira hatékony, lévén nincs elég tere, hogy levegőt cseréljen. A hátlap formaterve egyébként egész király, kicsit űrhajos, kicsit military, tele van feliratokkal (5000 mAh, Ice 10.0, Snapdragon 8+ Gen 1, 20000 RPM Max, Under Display Camera), ami fura lenne, ha nem kapott volna egy menő tipográfiát, így inkább dekoráció, mintsem önfényezés. Az általános összeszerelési minőség nagyon jónak tűnik, ez egy masszív, kissé vaskos és nehéz telefon, de tény, hogy van benne anyag.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!