Fotózás
Négy kameránk van hátul, kettő elöl. Ezeken essünk is túl gyorsan, a normál látószöghez 32 megapixel jár, egész jó az eredmény, még HDR-t is lehet kapcsolni. A másik lencse széles látószögű, itt csak 8 megapixelünk van, gyengébb is a minőség, de többen is beleférünk a szelfibe. Hátul a főkameránk 64 megapixelt vonultat fel (F/1,8), de szokás szerint ez is egy quad-Bayer szenzor, vagyis négy képpontból kreál egyet, így 16 megapixelen hozza a legjobb eredményt. 12 megapixelt kínál a kétszeres optikai zoom (F/2,5), ebben is van PDAF élesítés, ahogyan meglepő módon a 8 megapixeles, ultraszéles látószögű modul is képes erre, ebből fakadóan pedig szupermakróra is alkalmas. Mindezeket egy 2 megapixeles mélységérzékelő szenzor segíti, ami főleg portrék esetén jön jól
[+]
A fenti két példa azért került ide, hogy mutassa az eltérést a minden látószög és felbontás mellett aktiválható AI mód és az ezt nem használó képek között, balra az eredeti, jobbra a megpimpelt felvétel látható, nagyjából azt csinálja, mint általában ezek az algoritmusok: feltolja a kontrasztot és a szaturációt, hogy még élénkebb legyen az eredmény, csak a valóságtól így már erősen eltávolodunk, de persze Instán majd jól néz ki.
 |
 |
 |
 |
A következő sorunk (fent) a makrót illusztrálja, az ultraszéles látószögű kamerát veti be a rendszer, megtámogatva a 2 megapixeles segédmodullal, az eredmény pedig bármilyen dedikált makrókameránál sokkal meggyőzőbb, ráadásul nem is vagyunk egy fix tárgytávolsághoz kötve, hiszen van PDAF élesítés. És akkor most jöjjenek a normál képeink, először nappali környezetben 64 megapixellel (első sor), majd ugyanez 16 megapixeles módban, aztán kétszeres, majd ötszörös nagyítással, végül az utolsó sorban az ultraszéles látószöggel.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A natív felbontású, 64 megapixeles fotókon vannak hibák, a vonalélesség sem tökéletes és a zaj is felbukkan, szokás szerint a 16 megapixeles eredményekkel járunk a legjobban. De azért nem ez a legfrankóbb kamera a piacon, túl erősen próbál zajszűrni az algoritmus, ami sokszor a részletek elvesztésével jár, nem voltam elájulva az eredményektől. A kétszeres zoom viszont simán használható a legtöbb esetben, nem rosszabb a minőség, az ötszörös, sok szenzorból dolgozó megoldásnál viszont már sok a hibalehetőség, bár azt el kell ismerni, hogy a fókuszálás mindig nagyon stabil és gyors. Az ultraszéles látószögű eredmények nappali környezetben is felemás eredményt hoznak, gyenge a vonalélesség és a dinamikatartomány is jóval szűkebb, viszont összességében ez a szett annyira sokoldalú, annyi lehetőséget ad a júzer kezébe, hogy ha egyenként nézve az eredmények nem is kiemelkedők, mégis minden látószög és üzemmód hoz egy elvárható szintet, ami miatt lehet fotózgatni az X50 Pro kamerájával, mert minden témához tudunk találni olyan megoldást, ami a legjobban passzol.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Fent az esti fotókat prezentálom, van dedikált éjszakai mód, itt is négy látószögünk van, de a 64 megapixeles megoldás ebben az esetben nem elérhető. Oké, a főkamera F/1,8-as apertúrája elég sok fényt tud beengedni, ám mégsem érdemes este a maximális felbontást erőltetni, a többelemes képfeldolgozás sokkal jobb minőséget eredményez 16 megapixelben. Mondom ezt úgy, hogy ezek a felvételek is a kategória átlagához képest gyengébbek. Itt már a zoom sem annyira acélos, az ultraszéles látószögű lencsék pedig a telefonokban rendre elvéreznek, ha kevés fényből kell dolgozniuk, mindenféle AI-izébizé mellett is.
[+]
Röviden és tömören: többet vártam az X50 Pro kamerájától. Nem funkcionálisan, mert abban ügyes, rengeteg látószög, szupermakró, AI-mód, filterek, manuális mód (EV, fókuszálás, fehéregyensúly, záridő és ISO állítható), a kezelőfelület is egyszerű, de a képminőség nem tud felnőni a kategóriában megszokott szinthez.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
