Fotós képességek

A középkategóriában egyszerűbb megemészteni, hogy az ígéretes 64 megapixeles kamera mellé (1/2”, f/1,8, 25,3 mm, PD-autofókusz) fapados ultraszéles került (15,8 mm, 119 fokos látószög, 8 megapixel, f/2,2, fixfókusz), illetve felesleges, 2 megapixeles makró efféle, értelmetlen eredménnyel, miközben a főkamera nagyon jót tud. Szerintem nem gond, hogy a portrékamerát elspórolták, mert a szoftver ügyesen megoldja a dolgot, ahogy amúgy az előlapi önfotók is rendben, csak a teljesen felesleges 32 megapixelről jobb 12-re leskálázni az eredményeket (26 mm, f/2,5, fixfókusz). Itt egy 1080p önvideó.

[+]

A legfontosabb dolog nyilván az, hogy a főkamera versenyképes legyen, és ehhez nemcsak a jófajta szoftver van meg automata HDR funkcióval és ügyes 16 megapixelre binnelt képfeldolgozással, hanem a panoráma és egyéb nyalánkságok mellett a kézi mód, DNG RAW mentéssel (egy általam feldolgozott kép). Mint mindig, most is elérhető a teljes, 64 megapixeles felbontás, és mint mindig, most sincs sok értelme – csak más okból, mint várnánk, mert speciel az első és a harmadik példa alább kiemelkedően részletes.

A második és a negyedik viszont nem, és azt hiszem megvan a turpisság: ha túl nagy a téma dinamikája, az automatika 64 megapixeles módban is inkább többelemes feldolgozást választ 16 megapixelen, és ezt skálázza fel, és ezért életlenebb az egyik kép, mint a másik, a döntés felhasználói befolyásolása nélkül. Lényegtelen: egyfelől kiemelhető a 16 megapixeles részletesség a második sorban, és remek a dinamika, illetve a fehéregyensúly, színvonalas lencserajzolattal. Csak a néha feltűnő túlélesítésbe tudok belekötni, amúgy 12 megapixelre normalizálva a képeket bármely csúcskategóriás felvétel mellé oda lehet tenni.

A középkategóriában ritka a zoomkamera vagy a használható szenzorzoom, az utóbbi viszont ritka jól teszi a dolgát, csak egy kicsivel gyengébb részletességet hozva, mint ha igazi 2x-es optika készítette volna, egy olcsó segédlencsénél jobb dinamikával. Este picit rám ijesztett a képminőség: nem a korrekt fehéregyensúly vagy expozíció okán, és még a részletesség is megvan a megvilágított helyeken. Egyszerűen többet mos a zajszűrés a kelleténél – aztán belép a képbe a kézből megtartható éjjeli mód (3. sor), és egy csettintésre feljavul a dinamika, illetve a textúraminőség, lásd a növényzet vagy a burkolókövek részletességét. Magyarán odateszi magát a legfontosabb kamera éjjel-nappal, és talán nem a GT Master árszintjén ültetném le a gyártókat, hogy átbeszéljük: ha a Poco X3 NFC-be tavaly belefért egy jófajta ultraszéles egység, miért alap 200 rugóért is 2021-ben a 8 megapixeles?

Tesztalanyunk efféle modulja semmivel sem versenyképesebb a hasonszőrű egységeknél, lásd a középszerű részletességet vagy az átlagos dinamikaátfogást. Viszont ügyes zajszűréssel és pontos színekkel egy picit mégis jobban teljesít a vártnál, ha a széleknél elő-előfordul kromatikus aberráció. Ilyen hardveralapokkal legalább nem csalódás a gyenge esti minőség – mintha a víz nyelte volna el a részleteket – hogy aztán megint mentőövet dobjon az éjjeli mód, abszolút használhatóra javítva az imént vég vállalhatatlan részletességet, csak sárgás színekkel. Ha ennél többre vágyunk, sajnos ma 300 ezer forintban kell gondolkodni, 100 környékén pedig pont jó helyre fókuszált a Realme.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!