Bevezető

Mobilújságíróként gyakran halljuk a környezetünkben: mutasd, milyen kütyüt tesztelsz! Pár éve a legtöbben a szemöldöküket ráncigálták a „saomí” betűsor meghallásakor, ma viszont jóformán az is ismeri a Xiaomi márkát, akit hidegen hagy az okosmizéria. Amikor a szokásos kérdésre múlt héten a 115 ezer forintért piacrengetően jól árazott Pocophone F1-et előhúztam, sok arcra ismét információdeficit és kíváncsiság ült ki, és nem volt egyszerű megmagyarázni, a kínai gyártó, aminek a nevét épp most ismerte meg a nyugati világ szélesebb körben, vajon miért döntött új, ismeretlenül csengő almárka indítása mellett.

[+]

Ugrás térben és időben: ezrek állnak az első hivatalos Mi Store bolt megnyitója előtt a sorban, és a nap témája mi más lenne, mint a Pocophone – a márkanév, ami a Lurdy Ház minden sarkában elcsattan másodpercenként. A látszólagos ellentétet a generációk oldják fel: 30 felett kevésbé hozza lázba a technológia az embert, és sokan már csak saját tapasztalatuk miatt is a megszokott mellett döntenek, a mobilvilág újdonságainak böngészése helyett. A Xiaomi magyar közönsége viszont annyira fiatal, hogy a nagy nevek kezdhetnek aggódni: mi lesz itt 5-10 év múlva, amikor mindegyikük saját keresetből fog vásárolni? Ez a generáció jóval nagyobb arányban informálódik a közösségi platformokon az eseményekről és újdonságokról, és Lei Jun vállalata éppen ezeken a csatornákon előzte be az olyan patinás neveket, mint a Sony, az LG, a Motorola vagy a HTC.

[+]

Ha pedig igaz, hogy a forradalmakat a fiatalok indítják, a felnövő tömegeket a zéró marketingköltséggel, levert árakkal, komoly online közösséggel és kellően karakteres szoftverfelülettel dolgozó Xiaomi évekre megnyerheti magának, esetleges operátori jelenléttel pedig a tradicionális hazai piac is átrendeződhet. Pedig valami meghökkentő helyett a Pocophone F1 egyszerű receptből dolgozik: kellően szívós plasztik konstrukcióba került az elérhető legtutibb hardver (Snapdragon 845, 6 GB RAM, 128 GB-os UFS tároló), a játékhoz passzoló akksi (4000 mAh), a folyadékhűtés (LiquidCool fantázianéven) és a sztereó hangszóró. Melléjük pedig elég divatkelléket raktak (szenzorsziget, infrás arcazonosítás, 12 + 5 megapixeles hátlapi kamera portrémóddal), hogy a népszerű felülettel kombinálva (MIUI 9 kissé átvariálva) valami ismerős, mégis friss valami üsse a fiatal vásárló markát.

A Pocophone F1 a Xiaomi Mi 8 mellett [+]

A OnePlus is ebből a receptből főzött, aztán drágább alapanyagok felé fordult. Így jóformán ma a Honor Play a Pocophone egyetlen alternatívája árszinten, és nem is érkezhetett volna a rivális teljesítményteszt botránya az F1 számára jobb időben, amire a célközönség persze ugrott. Lehet, hogy a Poco mobil nem gamer telefon úgy, mint a Xiaomi Black Shark, a legkülönösebb szégyenérzet nélkül hangsúlyozott műanyag ház így is kellően kiviláglik a prémiumabb, viszont egy tucat fém/üveg riválisok közül. A nyersebb, szögletesebb, matt felületű formánál van ma szebb és kevésbé csúszós, ám az F1 ugyanolyan némasággal tűri a komolyabb szorongatást, mint háromszor drágább riválisai. Létezik egyébként a plasztik hátlap mellett egy kevlár borítású Armored Edition kiadás is, és úgy hallottuk, később itthon ez is elérhető lesz.

Külső, kijelző

Hátul a Pocophone elég karakteres, az előlapi notch viszont már tipikus mai divatkellék, és bőséges maradt alul a funkciótlan káva, feleslegesen ívelt FHD+ IPS kijelzővel. Viszont azt állapítottuk meg a fiatalabb korosztállyal elcsevegve, hogy őket pont nem ez, hanem a jófajta üzemidő, az erős hardver és a megfelelő képernyőméret érdekel, akár az esztétika, akár az IP védelem vagy a vékonyra vett ház rovására. 155,5 x 75,2 x 8,8 milliméterével és 187 grammjával a Pocophone ideális játékra és a mindennapokra, 1080 x 2246 pixeles, 6,18”-es megjelenítője pedig kellően éles, mindamellett hogy nagyobb felbontású riválisaival szemben kisebb számítási feladat jut grafikus gyorsítójára.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Mondjuk, ha odakint az ég is felhőtlen, hunyorogni kell, hogy minden tartalom jól látszódjon, a PUBG-hez vagy az Asphalt 9-hez javallott árnyékba húzódni, a közepes betekintési szögek sem segítenek a kinti viszonyok között. Nyilván egy AMOLED panel lett volna az ideális, csak akkor többe kerülne az F1, a méretes notch és az alsó káva környékén észrevehető fényszivárgás mindenesetre ennyiért sem fér bele, bár nem biztos, hogy ezt minden modell produkálja. Este egyébként kellően elsötétedik a panel, plusz a szemkímélő mód mellett kalibrációs lehetőségek is adottak, akár ipari standardok szerint. Az érintésérzékenység is megfelelő, a rezgőmotor viszont csak átlagos erejű. A bevágás akkora lett az előlapon, hogy az állapotsávon csak néhány ikonnak jutott hely, a Bluetoothnak például nem. Kellett persze a terület a beszédhangszórónak, a fénymérőnek, a közelségérzékelőnek, a 20 megapixeles szelfimodulnak és persze a halovány infralámpa és infrakamera kettősnek.

[+]

Az arcalapú feloldást a rendszeresen frissülő, MIUI Global 9.6.18 verzión azonban hiába kerestem: magyar régió mellett sem ez, sem a témázás nem volt elérhető, talán jogi okokból. Talán mégsem: bár az arcalapú védelem Hong Kong régiót választva felbukkant, és pillanatok alatt megvolt a mintavétel, ennél is gyorsabb az azonosítás. Odabent a szemüveg sem zavarja meg, sőt: éjjel az infrás rendszer miatt ugyanolyan hatékony, inkább nappal problémásabb, amikor erős fényforrás a lencsén vagy a szemüvegen megcsillan. Kis elfordulás megoldja ezt a problémát, azt viszont semmiképp, hogy szentkuti11 bejött a szerkesztőségbe, és nettó ránézéssel áttörte az én arcommal regisztrált biztonsági falat, azzal pedig még senki sem vádolt meg bennünket, hogy hasonlítanánk egymásra.

A Pocophone F1 a Xiaomi Mi 8 társaságában [+]

Ez a súlyos biztonsági rés már megindokolja az arcalapú feloldás régiós tiltását, bár azt nem, hogy akkor Hong Kongban miért engedélyezett. Az ujjlenyomatos védelem persze még mindig biztonságosabb az arcalapúnál, és az F1 talán még a OnePlus 6-nál is gyorsabban old fel. Megnyugtató volt, hogy ujjbegyével szentkuti11 kolléga már nem tudott a Pocophone védelmén túljutni, viszont azt ő is kiszúrta, hogy bár a leolvasó ideális helyen van, a két lencse annyira közel került hozzá, hogy az optikákat az ember akaratlanul is összemaszatolja. Az ujjlenyomatos védelemhez alkalmazás- és állományzárolás is rendelhető, ami szerencsére a gyenge arcalapú védelemhez nem társítható. Bár az androidos kezelősáv virtuális (és gesztusfunkciókkal teljesen elrejthető), nem maradt teljesen üresen az alsó káva: errefelé pislákol az értesítési LED, apró fehér fényével.

[+]

A keret alján kapott helyet az USB-C port, jobbján a sztereó hangszórópár erőteljesebbik egységével, balra rejtett mikrofonnal. A beszélgetési hangszóró egyébként annyival gyengébb (egyébként elsősorban a magas hangokra kihegyezve), hogy videózás és játék közben szinte nem is érzékelni jelenlétét. Ezt mindjárt megváltozik, ha a 3,5 milliméteres portra fejhallgatót köt az ember, jó is az abból kiáradó hang. Odafent azonban csak egy mikrofon a jack port társasága, az infráról ezúttal sajnos le kell mondani. Jobbra a bekapcsoló kézre esik, a két hangerőszabályzó billentyűből a felső viszont kissé magasra csúszott. Persze nem csak miatta, hanem a hosszúkás képernyő okán is gyakori a fogásváltás – az F1 kényelmesen foglal helyet a tenyérben, ám küzdelmes egy kézzel használni.

[+]

A hátlapon ezüstös színben büszkélkedik a Pocophone felirat, és roppant szerényen tiszteleg alatta a by Xiaomi és a néhány minősítő szavacska – a célközönség úgyis tudja, ki áll az új brand mögött. Kopogtatásra és fogásra nyilván műanyagnak érződik a műanyag ház, és a két kameralencse a dupla LED villanó mellett vastagabb keretet is kaphatott volna a karcok ellen, az F1-et mindenesetre rendben összerakták, majd fekete fedelű, sárga belsejű dobozkába rejtették. Onnan a Xiaomi Power Adapter gyorstöltő, a Type-C USB kábel, némi leírás és egy sötét, áttetsző szilikon tok varázsolható elő, továbbá egy SIM tű, amivel a phablet balján lévő tálcához és a nanoSIM, mellette pedig a nanoSIM/microSD foglalathoz lehet hozzáférni. Amilyen szigorúan kell a tálcát a helyére visszatuszkolni, azt gondolhatná az ember: belefért valamiféle IP-védelem, ez azonban kimaradt. Az előlapi védőüveg nem pontosított generációjú Gorilla Glass.

Snapdragon 845, MIUI 9, pocós ízekkel

A Pocophone F1-nek kétségtelenül a kétklaszteres, négy 2,8 GHz-es Kryo 835 Gold és négy 1,8 GHz-es Kryo 835 Silver processzormagot bevető Snapdragon 845 a fő vonzereje. A 10 nm-es node-on gyártott Qualcomm csúcslapka roppant népszerű az androidos térben, az Adreno 630 pedig FHD+ megjelenítő mellett nem kellene, hogy zavarba jöjjön, főleg nem 6 GB RAM és 128 GB UFS típusú tároló mellett (117 GB elérhető, microSD kártyával bővíthető). Éppen ezért volt furcsa a MIUI 9 felületen apró dadogásokkal találkozni, ami az általam kedvelt Real Racing 3 esetében is felütötte a fejét, ám mielőtt bárki túlzott szigorúsággal vádolna: ez ritka, az alkalmazáskezelés villámgyors, az Asphalt 9 és a PUBG pedig hibátlanul, melegedés nélkül elfutott. Az pedig nyilvánvaló, hogy árszinten nincs hardveres ellenfél, 115 ezer forintért a tároló pedig döbbenetes bőséges.

A frissítések amúgy rendszeresen érkeznek, folyamatosan korrigálva a szoftverbakikon, és előbb-utóbb esedékes a MIUI 10 nemzetközi közzététele, számos előrelépéssel. A jelenlegi, Android 8.1-en alapuló MIUI 9 sem rossz ám, és a szokásos felületen a Pocophone Launcher felfelé simítható menüvel és egy-két Material Design elemmel variált, és jól áll neki. A főoldalon 6 x 5-ös az ikonelrendezés, ötelemes tálcával, balra informatív oldal érhető el, widgetekkel.

[+]

Praktikus a virtuális kezelősáv elrejtése az iPhone X-féle gesztusvezérlés egyéni variációjával: alulról felfele simítva lehet a főoldalra jutni, az ujjat a képernyőn hagyva az alkalmazásváltót elérni. Visszalépni viszont valamelyik oldalon befelé simítva tudunk, és beállítható, hogy ez egy vagy két mozdulatra történjen, így elkerülve a hasonló alkalmazásfunkciókkal való összeakadást.

[+]

Kár, hogy a virtuális sáv végighúzásával elérhető, egykezes mód így nem opció, a notch melletti képernyőfülek hátterének elrejtése viszont az. Akad duplakoppos felébresztés és a kijelző bekapcsolhat értesítés befutásakor, a hangerő le dupla lenyomásával pedig pillanatok alatt indul a kamera. A MIUI rengeteg opciót felkínál második főképernyő létrehozását beleértve, illetve egyes közösségi alkalmazásokba két fiókkal is be lehet lépni.

[+]

Adott természetesen a Mi-fiókba történő bejelentkezés és szinkronizálás, egy egyelőre kínai nyelvű Mi Store alkalmazás (jelen pillanatban a hazai Mi Store weboldal még nem elérhető), a MIUI Fórumalkalmazás, egy erőforrás-felügyelő (tisztító), jófajta fájlkezelő, biztonsági, központ, naptár, időjárás, iránytű, képernyő videózás, rádió, visszajelzés, letöltéskezelő, számológép, hangrögzítő, jegyzetelő és óra. Emellett adott egy praktikus fájlcserélő, (Drop), egy tucat Google alkalmazás, illetve a felesleges iReader online könyvtár, a Booking.com vagy a Facebook – ezek opcionálisak is lehettek volna.

[+]

A tárcsázó támogatja a gyorskeresést és a gyorshívást, a telefonkönyv pedig számos forrásból szinkronizálja a névjegyeket (SIM-ek, telefon, online fiókok), többféle rendezése elvvel és számos opcióval. Felesleges duplikáció is akad: a Google Fotók mellett ott a MIUI-s Galéria, a Play Zene mellett a Xiaomi lejátszója, valamint a Chrome mellett a MIUI Böngésző. Amúgy mindkét szoftverrel fürgén, dadogások nélkül lehet netezni, más-más extrákkal. A Gboard jófajta, mindenes billentyűzet, magyar nyelvi támogatással, témázással, átméretezéssel és ujjhúzós bevitellel.

Kamerák, multimédia

Sokan csak azért gondolkodnak csúcskategóriás mobilban, mert azoknak jobbak a kamerái, és bár a Pocophone F1 éppen lecsúszott nagy kamera összehasonlító tesztünkről, igyekszünk elég inputot biztosítani a képességeit illetően. Ott van kezdetnek a 20 megapixeles előlapi kamera a lenti első példával, arcszépítő funkciókkal, és ha szükséges, képernyővillanóval. A felbontás nem feltétlenül indokolt, a részletesség az arcszépítő módokat kikapcsolva viszont a műfajban kiemelkedő, plusz remek a fehéregyensúly is. A hátlapon 12 megapixeles főszenzor tesz jó szolgálatot 1,4 mikronos pixelmérettel, f/1,9-es rekeszértékű blendével és villámgyors dual pixel autofókusszal, ami egy kamerán javító szoftverfrissítés után is el-eltévelyedett néha nappal, bár ez nem volt este sem jellemzőbb tízből egy-két alkalomnál.

[+]

A másodkamera 5 megapixeles és kizárólag portrémódra vethető be, ami csak azért sajnálatos, mert a féláron kapható Mi A1 feleannyiért jófajta teleobjektíveset biztosít. A portrémód mindenesetre korrekt munkát végez a részletek és szeparáció oldaláról (lásd a fenti 2-4. példát), bár azért az algoritmus bőven dolgozik a zajmentesítésen. A hátlapi rendszerhez korrekt fényű, dupla villanópár tartozik. A szoftver gyorsan indul és az automata vagy kézi HDR mellett AI módot is bevet, ami jelen formában nem több, mint a kontrasztok némi megtolása a dinamika kárára. Kézi mód is akad fehéregyensúly (sémák, skála), záridő (32 mp-ig), érzékenység (ISO3200-ig) és fókuszállítással. Az expozíció érintőfókusz után szabályozható. Akad még önkioldó, viszont a DNG RAW mentést egy rendben működő Manual Camera oldja csak meg.

[+]

Kezdjük a pozitívumokkal: középen, nappal rengeteg a részlet, de este sem rossz ám a helyzet, különösebb túlélesítés nélkül. Igaz, a széleken és a zajszűrésnek köszönhetően a hasonló tónusú részeken már akad részletvesztés, a telítettség pedig némileg több a kelleténél. A dinamika átlagos némi túlexponálással, amin a HDR néha javít, néha meg nem, az AI pedig inkább csak rátol a kontrasztokra. A fehéregyensúly a kamerás frissítés előtt és után is hajlamos volt a zöldes-sárgástól a kékes és vöröses irányig elég gyakran elkallódni, akár egy téma esetében, és a HDR mód is gyakran választott az ideálistól eltérő színárnyalatot. Ami azért meglepő, mert a Mi A1 ebből a szempontból pontosabb volt, és este igazából még egész helyénvaló az F1 fehéregyensúlya is, ami reményt ad, hogy újabb frissítéssel helyrerázzák a nem túl látványos gyengélkedést. Kézi módban nyilván javítani lehet az esti minőségen egy ideig, ám optikai képstabilizálás nélkül rövid záridőt lehet csak kézből megtartani, és a magas érzékenységnek megvannak a minőségbeli korlátai.

Videót legfeljebb 4K-ban lehet lőni, 30 FPS-sel, gyors és megbízható fókusszal, korrekt dinamikával és részletességgel, viszont itt-ott újfent zöldes eredményekkel, mozgás közben pedig láthatóan bármilyen képstabilizálás nélkül.

1080p-s felvételek már jófajta EIS-ről tanúskodnak némi látószögvesztés árán, átlagos részletességgel, szóval ideális választás annak, aki a kiegyensúlyozottabb felvételeket preferálja. A sztereó hang tiszta, talán egy picit éles, ám a lépések nesze is jól hallatszik, az eredmény nincs túlszűrve. Csak arra kell figyelni, hogy a telefont bevágással jobbra döntse meg az ember videózás előtt, mert ha balra teszi, a bal és jobb hangcsatorna felcserélődik. Lassított felvételt legfeljebb 1080p-ben lehet lőni, 240 FPS-sel, hang nélkül és folyamatosan eltévelyedő fókusszal.

[+]

A kamerás összképen azért látszik, hogy a Pocophone költségsapkával dolgozott, illetve céges szinten még mindig nem gyomláltál ki az egyre kevésbé jellemző megbízhatatlansági tényezőt. Ha direkt összehasonlítás helyett érzésre kellene ítéletet mondani, az F1 kamerás összehasonlításunk hátsó szekciójában végzett volna, viszont a fehéregyensúlyon és a néha előálló fókuszgondokon szoftveresen még javítani lehet, a phablet a saját árfekvésében pedig kifejezetten jól helytáll.

[+]

A MIUI-s zenelejátszó előadók, albumok, mappák, dalok, listák és kedvencek szerint csoportosítja a helyben tárolt állományokat, a veszteségmentes és WMA állományokat is meghajtva. A jó pár widget mellett hangszínszabályzó és pár füleshez elérhető séma is akad. Akad FM-rádió füles csatlakoztatásával, a jack kimeneten pedig tiszta és részletes hang áramlik ki, agybadugós fajtákra kellő hangerővel. Komolyabb fejhallgatók esetében a maximum viszont lehetett volna jóval hangosabb. A sztereó hangszórópár papíron ígéretes, hangra pedig kellően erélyes, hogy a bejövő hívást messziről is meg lehessen hallani. A minőség viszont inkább csak közepes: egy P20 mellett laposabb és élesebb a produktum, kevesebb mélyhanggal. Az utóbbival az alsó modul próbálkozik, míg a beszélgetési rács inkább a magasabb hangokat próbálja intézni. A felső mindenesetre annyira halk, hogy játék, filmezés közben alig tűnik fel a besegítése.

[+]

A videolejátszó megbirkózik akár a 4K 60 FPS tartalmakkal is, az LG HDR10 kódolású sakkvideóját is beleértve, csak nem tűnik úgy, hogy a mozgókép lemászna a képernyőről dinamikájával és színeivel. A szoftver megjeleníti a feliratokat is, ám a teljes képernyős kitöltéshez és szélesebb formátumtámogatáshoz érdemes egy VLC Playert feldobni. A Pocophone F1 L3 szintű Widevine tartalomvédelmi szinttel rendelkezik, és lassan itt az idő, hogy erről külön cikkben értekezzük. Az egyes tartalomszolgáltatók készülékenkénti engedélyezése mellett a magasabb szintű, L1-es CDM alapvető kell legyen a HD streaming esélyének, ezt nem teljesítve az F1-gyel pedig sem a Google Play Filmek, sem pedig a Netflix vagy az Amazon Prime Video nem streamel nagy felbontáson, esetleg HDR-ben. Az L1 védelem biztosítása nem nullázza le a kasszát, inkább a Poco csapatának figyelmetlensége, hogy ezt az egyre fontosabb biztonsági szintet nem teljesíti, mert egyébként 6,18"-en, sztereó hangszóróval bátran lehet az Ozark második évadját nézni, csakhogy az F1 esetében alacsony felbontáson.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Pocophone F1 két nanoSIM-et fogad be dual standby technológiával és a hazai 4G sávok támogatásával (B1/B3/B5/B7/B8/B20). A beszélgetési hangminőség elmegy: nem rossz a hangszóró hangereje, csak kicsit lapos, kristálytisztának nem mondanám, de zajos környezetben elégséges. A másik oldalon tisztán értették a szavam. A kétcsatornás WiFi 802.11a/b/g/n/ac szabványú átlagos érzékenységgel (Direct, HotSpot, 2x2 Mu-MiMo, Display). A Bluetooth 5.0-s (A2DP, LE, aptX, aptX HD, LDAC). Az USB Type-C típusú (MTP, OTG). A navigálás villámgyors és pontos (A-GPS, GPS, GLONASS, BeiDou hivatalosan, a GPS Test listájában egy SBAS és pár Galileo műhold is fel-feltűnt). Adott az iránytű, a hang szenzor, a hall szenzor, a giroszkóp és a gyorsulásmérő, kimaradt viszont az NFC, az előlapi infra pedig arcfeloldásra és nem távirányításra használatos.

[+]

Ritka a 4000 mAh-s akksi a csúcskategóriában, és ebből a Pocophone F1 rengeteget kihoz – vegyes napi használattal nálam 6-7 óra képernyőidő jött ki töltésenként, másfél-két napos ciklusokkal. A készenléti fogyasztás viszont picit magasabb volt a megszokottnál, egy-egy folyamat többször is felébresztette a mobilt alvó állapotból. A maximális fényerő és a játék is meg tudja vágni a fenti értékeket, de az üzemidő így is magasan átlag felett teljesít. Remek az egy töltésből kihozható, 16,5 óra netezés vagy 15 óra filmezés. Akad pár szoftveres trükk az alkalmazásonkénti takarékoskodásra, illetve általános akkumulátorkímélő mód is akad. A töltés a mellékelt Xiaomi Power Adapterrel két és fél órát vesz igénybe (5V / 2,5A, 9V / 2A, 12V / 1,5A). A QuickCharge 3.0-s gyorstöltés támogatott.

A Pocophone F1 a Mi 8-nak is feladja a leckét [+]

Összefoglaló

Snapdragon 845, 6 GB RAM, 128 GB-os UFS tároló, 115 ezer forintos árcímke és zéró kritikus hiba (az arcazonosításról később) – a Pocophone F1 megcsinálta az igazi flagship killert, az olyan ár/érték arányú csúcstelefont, amire az Apple-nek, a Samsungnak, a Sonynak, az LG-nek vagy a HTC-nek nincs válasza. Hogy is lehetne: bár, úgy kopog a hátlap, mintha műanyag volna. Mert az is, de ettől még remek a konstrukció. Igen: teleobjektíves másodkamera helyett csak portrémódra használatos van, de a Pixel 2 XL-en még ennyi sincs. Igen: jobb fogni egy fém/üveg mobilt, csak nem az üzleti szférát célozta meg a Xiaomi, és nem is az öltönyre szabta a küllemet: az F1 a fiatalok telefonja, akik a remek hardverrel és üzemidővel rengeteget játszatnak két töltés között. Ők inkább vállalják a FHD+ felbontást a dadogósabb QHD+ helyett (bár meglepő módon akad itt-ott döccenés), és pont hidegen hagyja őket a notch, ha a jack kimenet és sztereó hangszóró adott, a készülék pedig huzamosabb gaming után sem melegszik fel jelentősen.

A Xiaominak ezzel sikerült kihúznia a talajt a Mi 8 lába alól is, ami lehet, hogy picit prémiumabb, telés másodlencséjével pedig praktikusabb, ám tényleg érdemes a remek üzemidőt és a jack kimenetet beáldozni? A Pocophone F1 nem lassabb, sőt: ujjlenyomat-olvasója és infrás feloldása döbbenetesen gyors. Kevés érv szól a márkatárs mellett, cégen kívül pedig a Honor Play bár komoly ellenfél fémkonstrukcióval, éppen teljesítményben és üzemidőben marad el a játékra szánt szubkategóriában. Annyira jó a pocós összkép, hogy felvetődhet: hogy a fenébe nem veszít a Xiaomi pénzt minden eladott készüléken? A választ mi sem tudjuk, de simán lehet, hogy egyszerűen bevállalja a negatív nyereséget, csak hogy fiatal vásárlóbázisát bővítse. Ez a taktika az évek múlásával ugyanis tetemesen kamatozhat, lásd a tömegeket a Mi Store megnyitóján, és a nagyok éppen a következő generáció megszólításában rugalmatlanok.

Persze az F1-nek elsőre nem jöhetett össze minden, ám szerencséjére van, amit szoftveresen orvosolni lehet. A legsúlyosabb kétségtelenül a régiósan blokkolt, és a kollégám által simán átvert, infrás arcalapú azonosítás. Hiába gyors, ha nem biztonságos, ha meg nem biztonságos, hiába foglalja a széles szenzorszigeten a helyet, kevés teret hagyva az állapotikonoknak. Érdemes tehát a sokkal gyorsabb és biztonságosabb ujjlenyomat-olvasó mellett dönteni. Illene ránézni a kamera eltévelyedő fehéregyensúlyára vagy a néha pontatlan fókuszra - ezek nem jelentős hibák, de jelen vannak. Kétségtelenül elmarad a sztereó hangszórópár a P20 Pro, a Note9 vagy az U12+ magasabb minőségétől, a beszélgetési modul ráadásul túl halk multimédiás feladatokra. A szenzorsziget körüli, enyhe fényszivárgás pedig olyan költségcsökkentésre utal, amit illett volna nem bevállalni, a Mi 8 OLED panelje simán megér valamekkora ráfizetést.

Az összevetés ugyanakkor a régi és az új flagship killer között a legérdekesebb: a OnePlus 6 több tízezer forinttal drágább, viszont profi konstrukciójával, nagyszerű AMOLED kijelzőjével, megbízható arcfeloldásával, fejlett kameráival és letisztult, makulátlan sebességű felületével egyszerűen kiforrottabb telefon, igazi prémiumkategóriás ellenfél. Mellette az F1 kissé egyszerű, és erősebb plecsnivel jutalmazni a bakijaival nem lenne jogos. 100 ezer forint környékén viszont nem lehet többet kihozni a mobilos szórakozásból, aki tehát erre vágyik, és a prémium anyaghasználat a számára másodlagos, annak az F1 nagyon ajánlott, az infrás arcazonosítás problematikája miatt viszont semmiképpen sem különösen.

Pocophone F1

Bone123

A tesztkészülék az Mi Store jóvoltából jutott el hozzánk, köszönjük!

A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

Pocophone F1

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	155,5 x 75,2 x 8,8 milliméter
	Tömeg	187 gramm
	Színvariációk	grafitszürke, kék, piros, kevlár
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	6,18 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 2246 pixel (403 ppi)
	Kijelző típusa	IPS LCD kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Snapdragon 845
	Processzor típusa	4 x 2,8 GHz Kryo 385 Gold + 4 x 1,8 GHz Kryo 385 Silver
	Processzor csíkszélessége	10 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 630
	RAM mérete	6 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	128 GB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/3/5/7/8/20
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 1200 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 5.0 (A2DP, aptX, aptX HD, LDAD, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac (dual band, Mu-MiMo, HotSpot, Direct, Display)
	USB	USB-Type C (MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (GPS, GLONASS, BeiDou)
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma / rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 8.1 (Oreo) + MIUI 9.6 Global
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Iránytű, QR-kód olvasó, Fájlkezelő, Tisztító, MIUI Fórum, Facebook, Google csomag, Pocophone Launcher
	Multimédia
	Fő kamera	12 megapixel, dual pixel PD-autofókusz, f/1,9-es rekeszérték, 5 megapixel (portrémód), dupla LED villanó
	Másodlagos kamera	20 megapixel
	Videófelvétel	4K @ 30 FPS, 1080p @ 30 FPS, 1080p @ 240 FPS
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	4000 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	giroszkóp, gyorsulásmérő, közelségérzékelő, fényérzékelő, ujjlenyomat-olvasó, iránytű, hall szenzor, infrás arcazonosítás, gesztusfunkciók