Oukitel K6000 Pro - kínai telepes

Hirdetés

Hardver, szoftverezettség

A rendszert kiszolgáló MediaTek MT6753 lapka nem kimondottan rossz, remekül teljesített például a Meizu m2 note-ban és a Vernee Thorban, de ebben az árkategóriában már valószínűleg elfért volna egy frissebb, Helio-szériás SoC, ami a készülék többi tulajdonságának ismeretében szinte biztosan népszerűbbé tette volna az üzemidőbajnokot. Mindenesetre a 28 nanométeres technológiával készülő, ARMv8 utasításkészletű, nyolcmagos, 1,3 GHz-es Cortex-A53 processzor számítási kapacitása megfelelő, a 3 gigabájt rendszermemóriát sosem éreztük kevésnek, egyedül a hárommagos Mali-T720 az, ami több játéknál korlátozza a minőséget és a folyamatosságot. A rendszersebességgel egyáltalán nem volt gondunk, pszichológiailag erre villámgyors animációk segítenek rá, de gyorsan be is töltenek a megnyitott elemek, szóval ilyen téren nincs probléma. Ahogy a tárolóegység is bőven elegendő lesz, a 32 gigabájtból körülbelül 24 marad a felhasználónak bekapcsolás után, de microSD behelyezésekor megkérdezi a rendszer, hogy csak tárolásra, vagy telepítésre is igénybe vennénk-e, utóbbi adott esetben jól jöhet. Melegedéssel szinte egyáltalán nem találkoztunk, töltés közbeni játéknál lehet érezni enyhén, hogy a hátlap nem csak a kezünktől meleg, de zavarónak ez semmiképp nem nevezhető.

A készüléken futó Android 6.0 Marshmallow operációs rendszerbe alapvetően nem nyúlt bele az Oukitel, viszont az ikonkészlet lecserélésére és néhány extra integrálásra azért jutott lelkesedés. A magyar „fordítás" ellenben komikus: bizonyos pontokon egyértelműen látszik, hogy még összefüggő mondatok esetén is szavanként próbálkozott valamilyen algoritmus, amiből olyan dolgok születtek, hogy Csomag unzipping, ne szakítsa meg, az azonnali frissítés helyett Frissítés már lehetőséget kínál, ha viszont szeretnénk elhalasztani a folyamatot, akkor a Frissítést később opcióra kell kattintanunk, de azon sem kell meglepődnünk, ha egy ikon törlésénél választanunk kell Eltávolítás és Eltávolítás között, az egyik csak a kezdőképernyőről tünteti el a szoftvert, a másik mindenestül törli azt, és az ikonok alapján persze sokaknak egyértelmű lehet a különbség, de ekkora hibákat azért nem ártott volna javítani. Ennél még az is jobb, amit a beállításokban látunk: ott ugyanis minden extra angol nyelvű, és kész. Bár hibákat abban is lehet találni. A hazai forgalmazó igyekszik javítani ezeket, reméljük, hogy sikerül is.

Nagyon sok fordítási hiba és idegen nyelvű menüpont maradt a rendszerben [+]

Az ikonkészlet színes, a launcher alapvetően barátságos, viszont az egykezes és többablakos módok mindenhonnan hiányoznak, méghozzá nagyon. A hagyományos értelemben vett menü fel-le görgethető, ábécé szerint rendezi az alkalmazásokat, nincs vele gond, viszont minden, ami a flat design szerinti kezdőoldalak mögött van, már a pőre Android egyszerűségét és funkcionalitását mutatja. Innen érkezik a tárcsázó, a névjegyzék, az üzenetkezelés, a fájlkezelő, a galéria, a zenelejátszó, és még hosszasan sorolhatnánk, mennyi minden, amikből sokkal többet ki lehetett volna hozni. A billentyűzet is maradt Google-féle, ezzel nincs is nagy gond, kényelmesen lehet vele gépelni, félreütés csak nagyon ritkán fordulhat elő.

Ujjlenyomattal a szoftver zárakat is oldhatjuk, ha a beállításokon belül ezt engedélyezzük [+]

Ami viszont nem csak hiányérzetet ad, hanem zavaró, az a gombkiosztás, ami a háttérvilágítás hiányának köszönhetően eleve sok megszokást igényel, viszont tetézi a problémákat a kettős funkcionalitású bal oldali érintőbillentyű: itt ugyanis sokszor látott módon egyesítették a lassan teljesen eltűnő menügombot és az alkalmazásváltót, előbbihez hosszan, utóbbihoz röviden kell érinteni, viszont a kezdőoldalon nem igazán érdekli a rendszert, hogy mi melyiket szeretnénk, megérintjük hosszan, először rövidnek, és csak utána érzékeli hosszúnak, számtalanszor előfordult, hogy azt hittem, már az alkalmazásváltó jön, de csak a kezdőképernyőt akarta vele átbabráltatni a szoftver. Miközben számos egyéb ponton nincs ilyen gond, és hiába lehetne használni a menügombot is, a rendszer tudja, hogy most hosszú érintésre kell reagálnia.

Bármilyen alkalmazáshoz való hozzáférést zárolhatunk, de csak egy PIN-kóddal [+]

Extra szoftvereket nem említhetünk túl nagy számban, viszont ami van, az nem haszontalan: a szoftver zárak névre hallgató egyszerű program segítségével bármilyen gyári vagy utólag letöltött programot zárhatunk le egy saját PIN-kóddal, ami biztonságos és praktikus megoldás, és igény szerint az ujjlenyomat-olvasót is hozzátehetjük. Pedig a biometrikus szenzor egyébként jól működik: noha a hátlapon elég magasan van, és nem mindig esik kézre, viszont a bekapcsológombot meg sem kell nyomni ahhoz, hogy azonosíthassuk magunkat, ha nem sikerül, határozott rezzenéssel reagál, egyébként pedig a zárképernyőt sem villantja fel, hangjelzéssel és a kezdőoldal előhozatalával jelzi a sikeres feloldást, viszont itt kell várni 2-3 másodpercet, mire ténylegesen elkezdhetjük használni a mobilt, mindenesetre villámgyorsnak kell lenni, hogy ezt minta beírásával hamarabb megoldjuk.

A témaváltoztatás az ikonkészletre, a hátterekre és egyéb apróságokra terjed ki [+]

Van egy külön szoftver az OTA frissítések kezeléséhez, illetve még egy az akkumulátorkímélő módok aktiválásához, ez utóbbi azért elég mókás az üzemidő és a telep ismeretében. A megjelenést témákkal is változtathatjuk, de ezek jelenleg elég korlátozott számban vannak jelen, inkább a hátterek változtatásával operálhatunk többet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!