Multimédia

A kamerarendszerrel sem variáltak túl sokat, mindössze az elrendezés változott érdemben. A gyatra, fix fókuszos makrókamera maradt immár 5 megapixellel, ami inkább nagyítónak használható, mint minőségi képalkotásra (borzasztó nehéz fókuszt találni), lett egy 2 megapixeles mélységszenzor, illetve a 16 megapixeles ultraszéles szenzor látószöge 123 fokra nőtt. A 48 megapixeles, négyszeres pixelegyesítéssel dolgozó, optikai képstabilizálással támogatott egység ugyanaz az az IMX586-os, mint a OnePlus 8-ban csak f/1,7-es rekesszel, de a képességei nagyjából megegyeznek, digitális zoomból pedig kétszeres veszteségmentes a maximum.

A legjobb eredmények értelemszerűen 12 megapixeles automatikus módban készülnek. Meggyőző a vonalélesség, a zajt ésszel kezeli az algoritmus, a dinamika pedig a kedvezőtlen fényviszonyok ellenére is megfelelő, viszont a fehéregyensúly képes megborulni. Az idő nem kedvezett, de az egyetlen alkalom, amikor kisütött a nap, nem a legjobbat hozta ki a kamerából (utolsó kép), igaz, nem volt optimális a fény beesése, de már gyűltek a felhők, pillanatokra sütött ki a nap.

12 MP

48 MP

Természetesen opció a 48 megapixeles maximális felbontás is, de részletességben és vonalélességben nem ad hozzá annyit, hogy érdemes legyen babrálni például az expozícióval. Valahogy mindig felülexponál, a dinamika is visszafogottabb és a zajt is gyengébben kezeli. A zoom a 48 megapixeles képekből vág, az ultraszéles esetében pedig alapból aktív a torzításcsökkentés. A széleken gyakran előfordul erős elmosódás és torzítás, a zajcsökkentés pedig betesz a vonalélességnek, de összességében rendben van a produktum.

2x zoom

Ultraszéles

Éjszaka mindhárom látószög a rendelkezésünkre áll, plusz a 48 megapixeles felbontás, illetve a dedikált éjszakai mód, ami a főkamerával 12 megapixelen és az ultraszéles szenzorral opció. Normál módban viszonylag jó a dinamika, de a textúrák definiálatlanok teljes méretben, amin az éjszakai mód azért valamelyest segít. Leginkább a fehéregyensúlyt kompenzálja az algoritmus, így természetesebb tónust kapunk, de a vonalélesség és a kontraszt is jelentősen jobb. Az ultraszéles viszont nem valami erős, akár van kompenzáció, akár nincs.

A szoftver egyébként tanult pár trükköt az Oxygen OS 11-gyel. A galéria ikont hosszan megérintve az adott kép gyorsmegosztási lehetőségei kerülnek elő, videózásnál pedig opció a portré videó, illetve az éjszakai mód valamivel szélesebb látószöggel, viszont 1080p 30 fps maximummal. A felület egyébként kellemes, letisztult és értelemszerű, a felbontás és a látószögek között is kényelmesen válthatunk az élőképen, a HDR pedig automatikusan teszi a dolgát és jelzi is, ha éppen szükségét érezte.

Pro módban elérhető a nyers képfájlok mentése, kérhetünk hisztogramot és vízszintes referenciavonalat, a szokásos paramétereket pedig a megszokott skálákon igazíthatjuk (érzékenység 100 és 3200 között; fehéregyensúly 2300 és 7500 Kelvin között tízes léptékkel; a záridő 1/1800-tól 30 másodpercig terjedhet az expozíciókorrekció pedig +/- 2 tartományban értelmezhető tizedes léptékkel).

A videófelvétel maximuma 4K 60 fps a főkamerával, a legjobb eredmények ebben a minőségben érhetők el, viszont, ha mindhárom látószöget szeretnénk használni, legfeljebb 30 fps-sel dolgozhatunk, a szuperstabilizálás pedig csak FHD-ben opció, de a képminőség romlása miatt (kromatikus aberráció, gyenge vonalélesség, részletesség és dinamika) nem feltétlenül éri meg. A 4K felvételek is kellően kiegyensúlyozottak még menet közben is. Az ultraszéles egységgel a széleken mindenképpen számolni kell némi elmosódással, a zoom kevésbé éles eredményeket ad, a dinamika is lehetne erősebb (bár a fehér autók mindig kiégnek), de összességében rendben van és a látószögek között is váltogathatunk menet közben. Már ahol a képkockasebesség engedi.

A galériából vagy fájlkezelőből nyíló videólejátszó viszont kizárólag a megjelenítésre korlátozódik, úgyhogy tetszőleges alkalmazás beszerzése ajánlott. Az előtelepített Netflix viszont előfizetéstől függően nagy felbontásban és magas dinamikatartománnyal jeleníti (Widevine L1) meg a tartalmat, ami szokás szerint remekül mutat a HDR10+ AMOLED panelen.

[+]

A zenekönyvtár kezeléséhez szintén kelleni fog valami, ha a YouTube Music nem a kedvencünk (gyanítom, nem az). A sztereó hangszóró kifejezetten korrekt, jól szól, bár maximumon egyrészt indokolatlanul hangos a kissé telítetlen hangzáshoz, másrészt veszít az amúgy jónak mondható részletességből és kimagasló tisztaságból. A fülhallgatóra jutó hangminőség szintén rendben van, de jack átalakítóról vagy Type-C fülhallgatóról magunknak kell gondoskodni. A Bluetooth viszont támogatja az aptX és aptX HD, LDAC és AAC kodekeket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!