Multimédia

A kamera sem szoftveresen, sem hardveresen nem egy élmény, a hátlapi f/2,0 apertúrájú 8 megapixeles modult autofókusz és LED villanó segíti, viszont szerencsére nem próbálkoztak interpolálni, ami sokat segít a dolgon. Az 5 megapixeles, f/2,8 rekeszértékű szelfimodul szintén kapott segédfényt, az intenzív fényhatás és hideg tónus nem eredményez kellemes végeredményt, nélküle viszont eredmény sem nagyon lesz kedvezőtlen fényviszonyok között. A szoftver nettó Android, módokból csak panoráma, szépítés és normál érhető el, az élőképen pedig a gesztusesxponálás, a HDR, a vaku és a kameraváltó. Maximum az expozíción korrigálhatunk +/-3 tartományban, valamint az érzékenységet állíthatjuk 100 és 1600 között.

[+]

A képek jónak éppen nem mondhatók, de lehetne sokkal rosszabb is. A fő probléma a dinamika roppant szűkössége, amin a HDR nem igazán segít a durva felülexponálással és élesítéssel. A képek zajosak, a széleken lencsetorzítás és kromatikus aberráció látható inkább a részletek helyett, aminek elégtelenségével mellesleg a fókuszpontban is meg kell békélnünk. A fehéregyensúly aránylag megbízható, noha néha hűvösebb, mint valójában. Kedvezőtlen fényviszonyok kedvezőtlen eredményeket jelentenek, mindent elnyom a zaj, az eleve nem valami határozott vonalélesség lényegében megszűnik, éjszaka pedig mindezt duplán.

A videominőség alapbeállítások mellett Magas (High), ami 640 x 480-as felbontást jelent, ezt érdemes ab start Kiválóra (Fine) állítani, ami továbbra is szerény 1280 x 720. A videó egyébként nem olyan rossz, a felbontás ugyan szerény, a dinamika itt sem értelmezhető, a mikrofon viszont igen érzékeny, jó lenne, ha a zajszűrő mikrofon, ha már van, csinálna is valamit. Lejátszani galériából vagy fájlkezelőből tudunk, AC3 hangot és FHD-nál magasabb minőséget mondjuk nem. Feliratokkal szintén nem boldogul, valamint a H265-ös kódolás sem fog menni. Ezeken persze jobbára lehet segíteni alternatív szoftver feltelepítésével.

[+]

A zenei képességek annyira rosszak, hogy az már bizonyos szempontból jó. De legalább nem hangos, ha már élvezhetetlen. Főleg, ha asztala tesszük. Van egy szolid bája, amikor a hangzás olyan, mint a hanganyagot az 1900-as évek elején rögzítették volna, és egy gramofonnal próbálnánk lejátszani. Bár a gramofonra nem volt jellemző a jelfeldolgozási hiba és megfelelő hangerőt és is képes volt produkálni. Teljesen felesleges a hangzást ennél konkrétabban elemezni, ha bejön a század eleji, mármint az előző század eleji érzés és éppen klasszikus delta bluest, vagy déli jazzt akarunk hallgatni, akkor nagyon autentikus lesz az élmény, egyébként ne vegyünk tudomást a multimédiás hangszóró létéről.

[+]

A maximum hangerő nagyon erőtlen, azzal együtt is, hogy feltoljuk a hangerőfokozást a beállításokban. Van viszont hangszínszabályzó az AOSP alapú zenelejátszóban, értelemszerűen nem sokat segít a zömmel menthetetlen audiomegjelenítésen, csak még halkabb lesz az egész, ha beállítjuk. Fülhallgatóval körülbelül ugyanott vagyunk, kissé tisztább, de szintén tompa, nyomott, dinamikátlan, részlettelen, zajos és század eleji a hangzás, csak kicsit hangosabb. FM-rádiót viszont éppen hallgathatunk, ha a szövegorientált műsorokat kedveljük.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!