Nothing Phone (3a) és (3a) Pro - az ügyes meg sasszemű

Hirdetés

Kialakítás

A két telefon milliméterre ugyanakkora méretű, ehhez képest a Pro doboza kicsit vastagabb. Mi a fene? — gondoltam, mielőtt még kibontottam volna a csomagokat, de aztán kiderült a turpisság: a hivatalos oldalon megadott vastagsági méretekbe nem számolják bele a kamerasziget kitüremkedését, ami egyébként elég sunyi dolog, lehetne itt egy 20 centis obi is, aztán ugyanúgy 8,39 millimétert írnának. De a lényeg: a Pro kör alakú és egyébként is nagyobb kamerarendszere jobban kiáll, mint a sima modell középre helyezett, vízszintes tájolású púpja.

[+]

Innentől a külső (főleg a hátlap) megítélése sok szempontból ízlés dolga. Nekem már a Phone (2a)-nál sem volt egyszerű megszoknom a középen pislogó kamerapárost, nem tudtam elvonatkoztatni a közel ülő szemekből áradó alacsony intelligencia pejoratív érzetétől, másoknak viszont pont tökre bejött a design, már csak azért is, mert a telefon nem billegett az asztalon. Ez sem teszi. A Pro verzió kör alakú, szintén középre igazított, jóval nagyobb gyűrűje úgy marad önazonos a Nothing formanyelvéhez, hogy közben számos konkurens gyártónál láttunk az utóbbi években hasonló kialakítást (Honor, Vivo, Xiaomi), ráadásul a hozzánk eljuttatott fekete változat inkább a mattszürke egy egészen sötét árnyalata és tényleg remekül áll a telefonnak, hogy a fent említett gyártókkal szemben mindennemű csillogást és cicomát mellőzve használják ezt a kör alakú motívumot.

[+]

De kapásból megkérdeztem mást is, aki viszont a sima Phone (3a) mellett érvelt, hogy az telefonnak néz ki és nem is akar kamerának látszani, úgyhogy nála az nyert. Akármelyik is a szimpatikus, az elvitathatatlan tény, hogy a Nothingnál nagyon érzik, hogy mitől lesz egy hátlap egyedi, ráadásul a saját stílusuk mostanra már a védjegyük is. És az is evidens, hogy ha egyedi telefont akarunk rajzolni, de nem a méregdrága hajtogatható vonalon mozgunk, akkor sok egyéb mozgásterünk nem lesz, mint a hátlapot variálni (ezért jók a Red Magic és a ROG cuccok is sokszor), az előlap ugyanis jobbára csak egy kijelző.

[+]

Ez most is így van, a készülékeken 6,77 inches panel tesped, ami valamivel nagyobb, mint amit az előd (2a) tudott kínálni, de sajnos nem a kávák lettek vékonyabbak, hanem pont ennyivel méretesebbek a friss modellek. Az 1080 x 2392 pixeles felbontást AMOLED technológia és 120 Hz-es frissítés teszi kerekké, a gyártó 1300 nites maximális fénysűrűséget ígér, de pontszerű fehér esetén szerintük 3000 nit is összejön. Jó nekik, biztos van olyan masinájuk, amivel ezt ki lehet mérni, a mi mérőnk ennyire nem szofisztikált, de összejött az 1300 nit nálunk is, amit aláhúz, hogy a kültéri láthatósággal napfény alatt tényleg nem volt gond. Az üveget Panda Glass védi, ami fura váltás a korábbi Gorilla Glass-ról, de biztos megvan az oka, mindenesetre a szakirodalom szerint ez is van olyan jó, mint a Corning megoldása, csak míg ott mindenféle verziókról tudjuk, hogy kábé hová lehet pozícionálni, addig a Panda Glass az csak Panda Glass és kész. Gondolom a pandák is öregednek, tehát a Nothing Phone-okon levő Panda Glass nyilván valami friss fejlesztés. A kijelző alá tett ujjlenyomat-olvasóval sincs probléma, korrekt, jó hatékonyságú és elég gyors is, a 120 Hz-es frissítés pedig adaptív, 30 Hz-re is le tud menni, ha épp nem történik semmi a kijelzőn.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Mindkét masinán van egy extra gomb. Ez amúgy engem speciel kissé zavart, mert emiatt a hangerőgombok balra költöztek, a jobb oldalon maradt a ki-be kapcsoló és ez a spéci billentyű, amit röviden, hosszan és kétszer lehet benyomni. És sajnos nem programozható. Az Essential Space (még nincs magyar neve) funkciót indítja el, ami… hát…. szóval egyelőre nem nagyon találtam neki értelmet. A lényeg az, hogy a kijelzőn éppen látott dolgot lementi és adhatunk hozzá szöveget, vagy hangjegyzetet. Például megnyitjuk a kamerát, aztán megkérdezzük, hogy mit látunk. Vagy egy weboldalon levő tartalommal kapcsolatban érdeklődünk. Vagy magunknak mondunk fel teendőket. A szoftver nem csinál meg semmit helyettünk. Csak simán rögzíti, hogy mit kéne megjegyezni és azokat listázza, aztán manuálisan kipipálgathatjuk magunknak, vagyis ez egy saját jegyzetfüzetecske, amibe képeket, teendőket és gondolatokat véshetünk fel. Magyarul is ért elvileg, de gyakorlatilag nem, angolul el lehet vele boldogulni, jópofa, meg minden, de nem éreztem annyira hasznosnak, hogy egy külön gombot is rendeljek mellé. Ráadásul olyat, amit át sem lehet programozni. És ki sem lehet kapcsolni. Erre amúgy a Nothing CEO, Carl Pei azt reagálta, hogy gondoltak rá, de szerintünk annyira frankó (lesz) ez a funkció, hogy mindenki akarja majd használni. Szerintem meg nem. Pláne addig nem, amíg nem ért rendesen magyarul.

[+]

Úgy egyébként a többi dolog kapcsán óriási megfejtések nem lesznek. Az alsó SIM-tálcára mindkét esetben két nanoSIM rakható, de a Pro modellnél van opció az eSIM használatára is (de egyszerre csak két kártya lehet aktív). A multimédiás hangszóró alul van, de a felső beszédhangszóró is beszáll a projektbe, így sztereóban szólnak a készülékek, noha a felső modul valamivel halkabb. Jack nincs, Type-C viszont természetesen van, a hátlapon pedig mindkét modellnél ott figyel a Glyph interfész, amely mostanra már a Nothing védjegye: ezúttal három körív alkotja a LED-es villogásokat, amelyek hívásokat, értesítéseket, töltést, visszaszámolást és zenelejátszást is jelezhetnek. Ki lehet most is kapcsolni az egészet, illetve időzíthető, hogy éjszaka ne zavarja meg a pihenésünket. Közös az IP64-es védettség is, de egyébként is azt lehet mondani, hogy mindkét Nothing Phone (3a) magas színvonalú összeszerelési és anyaghasználatot kínál.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!