Doboz, külső
Kategóriájának megfelelően az X1-01 aprócska dobozban érkezik, a tartozékok listája is a szokásos. Töltő, headset. Előbbi még a Nokia saját csatlakozójával rendelkezik, a microUSB még nem gyűrűzött le ebbe a kategóriába. Kicsomagolás után a kezünkbe vehetjük magát a telefont, s nem leszünk elájulva. Csúszós, fekete műanyag mindenütt, emberes vastagsággal. A Nokia még nem tanulta meg, hogy miképpen kell két GSM antennát picire csomagolni, vagy egészen egyszerűen magasról tojtak arra, hogy az X1-01 kinézzen valahogy, mert most a jó öreg Philips 9@9k-t idézi a sziluettje – csak az éppen három hétig megy töltés nélkül.
Az előlapon a régi időkből maradt 1,8 inches kijelző foglal el némi helyet (pont 1,8 inchet, amúgy), 128x160 pixeles felbontással felvértezve. Nem egy acélos darab, de ismerve a telefon árát, nagyjából erre számítottunk. A kijelző alatt a szokásos navigációs kezelőszervek kaptak helyet, nincs tehát két hívásindító gomb. A középső billentyűnek nincs OK funkciója, csak négy irányba lehet vele közlekedni, ami előrevetíti, hogy a telefonban a Nokia S30-as szoftvere dübörög. A számgombok egy síkban fekszenek, nem éppen tökéletes ez arra, hogy oda se nézve kezeljük őket, a fényes felület viszont igen jó hatásfokkal őrzi meg a használó biometrikus azonosítóját.
Az oldalsó részeken van érdekesség bőven. Balról a zenei funkciókat vezérlő gombhármas kapott helyet, jobb oldalon pedig egy ordas nagy ajtó mögött a szokásos, aprócska nyílásba tuszkolhatunk bele microSD-t. Ami nem az alapcsomag része, nekünk kell beszereznünk majd. A telefon tetején egy ledes lámpácska ücsörög, nem túl erős, de vészhelyzetben jól jöhet, a navigációs gomb kétszeres felfele irányú megnyomásával lehet bekapcsolni. Mellette a régi Nokia töltőbemenet és egy 3,5 mm-es jack csatlakozó kapott helyet. Hangerőt szabályozó gombokra már nem futotta.
A hátlap elég puritán, bár bizonyos fényviszonyok között látszik, hogy valami jelzésértékű négyzetes mintázat azért került rá. A csillogó plasztikot letépve férünk hozzá az akkumulátorhoz, ez alatt található a két SIM. A hátlapon kamera nincs, helyette atomnagy hangszóró kapott helyet. Azt hittem, hogy ha leszedem a borítást, akkor majd röhögök valami kis tűhegyni luk miatt, de tényleg méretes a cucc, s ennek megfelelően szól is, de erről majd később. Az általános összeszerelési minőséggel sajnos akadt probléma, a jobb oldali funkciógombot alig bírtam benyomni, a másik patent módon működött. Az anyaghasználaton persze érződik, hogy filléres jószágról van szó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
