Bevezető
Ez a készülék a C1-00-val együtt került bejelentésre. Ám míg az említett modell viszonylag hamar landolt a szerkesztőségi műtőben, a C2-00-val csak most sikerült összefutnunk. És ez nem azért alakult így, mert mi nem vettük észre, hogy már be lehet szerezni a telefont, hanem egyszerűen nem lépett piacra. Talán nem is baj, mert mostanra már egész vállalhatóra csökkent az ára, az XXL GSM-től kapott cucc huszonpárezer forintért hazavihető. Viszont nincs benne magyar nyelv (s talán nem is lesz), mivel a finn cég – a C1-00-val együtt – a kínai-indiai piacra szánta ezt a két modellt.
Ám míg a C1-00 masszív öngól volt, addig nagyobb testvére már valóban értelmezhető kétkártyás telefon. Sőt, már most, az írás elején leszögezném, hogy magasan veri a nemrég tesztelt (és egyébként sokkal frissebb) X1-01-et is. Mondjuk egy picivel talán drágább is annál, de pont annyival, amennyivel jobb vétel ez a készülék. Persze árnyalódik a kép akkor, ha nem csak házon belül nézünk körül, a C2-00 versenytársai (ebben az árszegmensben) között több csábító ajánlat is akad, a Samsung DuoS sorozata mellett ott van az LG GX200 is.
A C2-00 azonban végre nem egy teljesen alapfunkciós kis műanyagdarab, hanem rendelkezik néhány olyan extrával, amit ma már azért elvárhatunk szinte minden szinten. Ilyen a bővíthető memória, a kamera és mondjuk a Bluetooth. Ezek miatt tud elrugaszkodni a C2-00 a nagyon buta kétkártyás telefonoktól, s válhat belőle tényleg olyan készülék, amelynek funkcionalitása már az átlagos felhasználók nagy többségében elegendőnek számít. Nyilván nem az okostelefonnal zsonglőrködő, folyamatosan a neten lógó célcsoport érdeklődésére tarthat számot a cucc, hanem olyan felhasználók számára készült, akik használnak a kocsiban headsetet, néha lefotózzák a barátaikat, hogy benne legyen a telefonkönyvben a fejük, hallgatnának esetleg zenét, és néha-néha a bejövő e-maileket is megnéznék. Mindezek mellett szükségük van olyan kütyüre, amelybe bele lehet tenni két SIM-et.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
