Előszó, külső
Ha jól számolom, ez a tizenharmadik alkalom, hogy myPhone készüléket van lehetőségünk tesztelni. Ebből adódóan lassan feleslegessé válik, hogy bemutassuk a lengyel céget, de azért megtesszük; a vállalat kizárólag kétkártyás és időseknek szóló telefonokat dob piacra, melyeket Kínában gyártatnak és melyek az MTK-platformra épülnek, de minden európai minőségellenőrzési szabványnak megfelelnek és mellé az átlagosnál sokkal magasabb színvonalú garanciális szolgáltatásnak örvendhetnek. Az alapfilozófia pedig az, hogy a myPhone készülékeknek versenyképes áron kell piacra kerülniük, ami úgy tűnik, hogy bevált, hiszen a márka már hazánkban is egészen ismert, Lengyelországban pedig az öt legnagyobb gyártó között szerepelnek; ami azért nem rossz dolog, a lengyel piac ugyanis nem kicsi. Legújabb készülékük ismét egy kétkártyás modell, a kissé túlárazott és hiányos funkcionalitású 8815 Foxy utódja, mellyel a gyártó valószínűleg a lassan másfél éves elődmodell hibáit szeretné kijavítani.
A doboz ezúttal sem nagy, benne alapvető tartozikékat találunk; töltőt, adatkábelt és headsetet, utóbbi 3,5 milliméteres jack csatlakozóval rendelkezik, míg a másik kettő egyedi, "MTK-s" csatlakozóval bír, mely kisebb, mint a microUSB, a Kínából érkező készülékek sajátja. A fülhallgató gyenge minőségű, zenehallgatásra korlátozottan alkalmas, viszont beszélgetni lehet vele, lévén van felvevőgombja is. A szabványos audio kimenetnek hála megoldható, hogy muzikális szempontból is normális kiegészítőt használhassunk a készülékkel.
114,2 x 50 x 13,8 milliméter, 105 gramm; számokkal így lehet leírni a készüléket. A formaterv nagyon tetszetős, az élek minden oldalon lekerekítettek, a billentyűzet egy kicsit emlékeztet a Nokia E szériájára, de szerencsére azért vannak eltérések. Az anyaghasználatra sem lehet sok panaszunk, a hátlap fémből van, a műanyag betétek pedig kifejezetten kellemes tapintásúak. Az olcsó mivoltot azért érezni, ha erősen megszorongatjuk szegény myPhone-t, minimálisan elkezd recsegni, de nem veszélyes a dolog.
A masina tetején a telefonhangszórót, alatta pedig a 2,4 hüvelykes, 240 x 320 pixeles felbontású TFT-LCD panelt találjuk, mely szép színekkel operál, napfényben is olvasható, betekintési szöge pedig közepes. Az ezt borító plexi most sem tűnik különösebben ellenállónak, de ha nem tesszük ki direkt fizikai behatásoknak, akkor azért valószínűleg nem fog megreccsenni. A középső részre egy igen méretes myPhone logótípia került, alul pedig a gombokkal találkozhatunk, melyek elhelyezésükben, méretükben és használhatóságukban is kifejezetten jók, megkockáztatom, hogy ebből a szempontból a 8825 a gyártó eddigi legjobb modellje.
Az énTelefonom előlapjai a legtöbb esetben igen tetszetősek, de a hátlap dizájnját sokszor elrontja a gyártó, pedig ez tűnik a könnyebb körnek. Az újdonságról sem mondhatnánk, hogy esélyes bármilyen hátlap formatervezési díjra, de azért láthatók a javulás jelei, az összhatás tulajdonképpen kellemes. Egyedül a kihangosító hangszórónak kivágott lyukakkal nem tudtam megbarátkozni, még az is jobb lett volna, ha az a rács látszik ki, mely ténylegesen a telefon hátlapján van. A fém rész csúsztatós eljárással, stabilan rögzül, ha leszedjük, megpillanthatjuk a 800 mAh-s akkumulátort, melyet ki kell szednünk ahhoz, hogy hozzáférhessünk a két darab SIM- és a microSD-foglalathoz.
A masina tetején a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetet és a TV-zéshez használatos, kihúzható antennát találjuk. Balra nincs semmi, alul a mikrofonnal és a nyakpánt rögzítési helyével találkozhatunk, jobbra pedig egy fedlap mögé került a már említett egyedi csatlakozó és a vékony Nokia töltőfej. A cuccot ugyanis a finn gyártó töltőivel is táplálhatjuk, ami nem rossz, de azért a microUSB csatlakozó használata mindenképp előnyösebb lenne.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
