Külső
Megkésve bár, de törve nem, kicsit megnyúztuk az N73-mat. A késlekedés oka az, hogy mindenképpen egy olyan modellt szerettünk volna górcső alá venni, amely a gyártótól hivatalosan érkezik, ez a folyamat viszont nem haladt túl gyorsan. Még a hivatalos forgalomba kerülés előtt szert tettünk egy telefonra, ám annak kamera része annyira csapnivaló volt, hogy a tesztelés feleslegesnek tűnt. Kis idő elteltével az XXL GSM biztosított egy telefont a három megapixeles mobilok összehasonlító tesztjéhez, de akkor már úgy tudtuk, hogy hamarosan jön a Nokia által osztott tesztkészülék is. Ez viszont kicsit csúszott, de végre megkaptuk, így (An)Dante kollega jó két hétig nyúzta, most ennek eredménye olvasható, ám 4-5 napja már jómagam használom a telefont, ezért néhol saját tapasztalataimmal is kiegészítem a cikket. – Bog
Amikor megtudtam, hogy az N73 teszt rám vár, már előre sejtettem, hogy az új király beavatási ceremóniáját is nekem kell majd celebrálnom, ami persze messze nem azt jelenti, hogy egy minden téren tökéletes készülék akadt a kezem ügyébe, hanem talán annyit, hogy összhatásában talán az egyik legkellemesebb. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az ismerkedést a külsővel.
A 110 x 49 x 19 milliméteres és 116 grammos készüléktest nem mondható aprónak, de még az a kényelmesen zsebre vágható méret. Súlyeloszlása szinte tökéletes, és az alkalmazott anyagok tapintása is igen kellemes. A készülék bal oldalán található az infravörös port, alatta pedig a hordszíj rögzítőkéje, míg jobb oldalt a hangerő gombokon túl a kamera és a galéria kezelőszervei is helyet kaptak. Az alsó részen a hagyományos Pop-Port és töltő csatlakozó magányát a miniSD kártyahely és az ezüstszürke rács alatt megbúvó hangszóró próbálja enyhíteni. Ezen hangkeltő rendelkezik egy ikertestvérrel is, méghozzá a bekapcsoló gomb körül a készüléktest legtetején.
A törtfehér előlap legmeghatározóbb eleme minden bizonnyal a gigantikus kijelző, mely egyszerűen olyan érzetet kelt, hogy ennél nagyobb vásznat nem is lehetett volna belepréselni. Nem így viszont a billentyűzet. Sajnos a túlzsúfolt elrendezés és formavilág olcsó érzetet kelt, ráadásul a hatalmas kráter tátong a kijelző és a kissé lágy, de mégis határozott nyomáspontú gombok között, mely nem csak hogy nem szép, de ordít róla, hogy ide bizony egy kényelmes méretű klaviatúrát is eszkábálhattak volna. Lehet, hogy csak én vagyok így, de egyszerűen nem tudtam megszokni a teljesen sík felületű, egybefüggő, apró gombokat. Rendszeresen mellényúltam, melyet csak fokozott a kissé síkos felületű joystick nem épp kezesbárány magatartása.
Megfordítva a készüléket egy leírhatatlan színű burkolat fogad. A gyártó állítása szerint metálpiros, de engem sokkal inkább a metálfényű meggyjoghurtra emlékeztet. És ezzel el is érkeztünk a készülék leggagyibb részéhez: a hatalmas NOKIA felirattal díszített kamerafedő csúszkához, mely olyan szinten lötyög, hogy ez még a tizedárú fényképezőgép kategóriájában is égő lenne. A legviccesebb, hogy az akkufedő hátlap viszont annyira szoros illesztésű, hogy a SIM behelyezése bizony hosszú perceket vesz igénybe. Bár – hasonlóan a többi N modellhez - a készülék ugyan enélkül is használható offline módban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
