Bevezető, kialakítás

Gondolom, mindenkinek feltűnt, hogy minden mással együtt a telefonok is jelentősen és tragikus hirtelenséggel drágultak meg. Ennek okairól a Mobilarena MA!Gazinban is volt szó, de röviden összefoglalva: Covid, nyersanyaghiány, munkaerőhiány, energiaárak drasztikus emelkedése, gyenge forint, infláció, háború, a Nokia pedig ezt még ritka rossz arányérzékkel is tetézi. Mondjuk ez utóbbi nem újdonság. A lényeg, hogy a belépő szint a 75-90 ezer forintos árkategóriába csúszott, és örülhetünk, ha ebbe valami kis extra egyáltalán belefér.

[+]

És ismét nem arról van szó, hogy a Nokia G21 egy tragikusan rossz készülék lenne; jó, a kamera az az, de összességében elfogadható performanszt nyújt, csak bármelyik gyártó tud valamiben vagy mindenben jobb alternatívát felmutatni ugyanennyiért, ha nem kevesebbért. (Kivéve talán a TCL-t.) A stabil terméktámogatás is egyre gyengébb érv a Nokia mellett, mióta a konkurencia (úgy en bloc) is kiemelten kezeli a szoftverfrissítés kérdését, az egyetlen extra pedig a magasabb képfrissítés. Még a 18 wattos gyorstöltőt sem sikerült az ársapka alá préselni, csak egy csoffadt 10 wattosat kapunk az egyébként tisztességes méretű és [spolier] tényleg rendkívül kitartó, 5050 mAh-s akku mellé.

[+]

Az elődmodellhez képest viszont határozott előrelépés a G21 nagyjából minden szempontból. A méreteket picit sikerült csökkenteni, a vastagság például 8,2 milliméterre csökkent, pedig a telep mérete és a jack csatlakozó is maradt. A lapos oldalélek, a nagyon enyhe ívelésű hátsó élek és a textúrált hátlap igazán kellemes fogást biztosít az eszköznek, a bekapcsológombba épített ujjlenyomat-olvasó tökéletes magasságban és kitűnően dolgozik, a dedikált Google Asszisztens gomb pedig legalább nincs útban, ha már átprogramozni nem, csak deaktiválni lehet.

[+]

A hátlapi kamerarendszer alig emelkedik ki a plasztik síkból, így a készülék nem is kifejezetten billegős, az üvegpanel viszont nagyon gyorsan karcolódik. A kameralencséket ez szerencsére nem, vagyis nem feltétlenül érinti, van egy pici szegélye a szenzoroknak. Az anyagminőség és az összeszerelés szokás szerint kifogástalan, a dizájn pedig a kommersz iskolapéldája, de már ezt is megszokhattuk. A 8 megapixeles szelfikamera továbbra is a kijelzőbe cseppen, pedig az alsó káván még mindig lehetne faragni, de már ezen sem akadunk fenn.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A sík IPS kijelzővel alapvetően nem lenne semmi gond, a maximum fehér fénysűrűség kielégítő, persze kint azért elférne dupla ennyi is, az automatika megbízható, a kontraszt jó, a színek szépek, a 90 Hz-es képfrissítés üdítő, a színhőmérsékleten az éjszakai fény intenzitásával és a fehéregyensúly manuális beállításával is lehet segíteni, a HD+ felbontás viszont már ránézésre is kevés. 6,4 hüvelyken, 720 x 1600 pixel felbontás mellett ez ugye 270 ppi pixelsűrűséget jelent. Tavaly sem voltunk elájulva tőle, idén még kevésbé. Mindig nagyra értékelem a megemelt képfrissítést, de most elcseréltem volna magasabb felbontásra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!