Előszó, tartozékok

Az idei év nagyon mozgalmas volt, legalábbis a mobil operációs rendszerek tekintetében. Napvilágot látott az iOS4, a Windows Phone 7, az Android 2.2, melyek mindegyike másfajta szemléletet és felhasználói felületet nyújt a felhasználóknak. A nagy lépésekből persze a Nokia sem akart kimaradni, idén jelent meg a finn mobilóriás legújabb Symbian alapú rendszere, a Symbian^3 is, melyet mi csak "szimbián három" néven emlegetünk. A legelső ilyet futtató masina, a Nokia N8 rendesen megosztotta a közönséget, az újdonsággal kevésbé szimpatizálók többsége azonban nem a készülék képességeit és funkcionalitását, hanem az operációs rendszer ódivatúságát kifogásolta. Így a másik két bejelentett modellen, azaz a C7-en és E7-en nagyon sok múlik, hiszen mindkettő a felső kategóriában indul, így elvileg kiderül az, hogy mit lehet kihozni a finnek új operációs rendszeréből.

[+]

Mint az a címből már kiderült, mai tesztalanyunk a Nokia C7: a nevében lévő C betű arra utal, hogy a telefon a kis mindenes szerepet tölti be (míg az N a multimédiás szeriát, az E pedig az üzleti szériát jelöli). A készülék hardvere megegyezik az N8-ban ketyegő vassal, azonban lemaradt róla a HDMI-csatlakozó, a 12 megapixeles kamerát pedig egy 8 megapixelesre cserélték. Amivel kitűnik a tömegből, az az extravagáns megjelenése, de erről még sokszor szó lesz a cikk folyamán, kiderül, hogy elég lesz-e az üdvösséghez.

[+]

A készülék egy kicsi, királykék színű dobozban érkezett hozzánk az XXL GSM-től, ami újrahasznosított kartonból készült: szép dolog, hogy a Nokia is ad a környezetvédelemre. A doboz tartalma: egy microUSB-kábel (ami valószínűleg a világ legrövidebb ilyen kábele), egy hálózati töltő, két használati utasítás (csak nyelvükben különböznek), egy kézikönyv, ami az Ovi által kínált szolgáltatásokhoz nyújt segítséget, valamint egy sztereó headset. Utóbbi nem a legjobb fogás: a hangminőség oké, viszont a kényelmi faktor igen alacsony, kemény műanyagból készült a cucc, már tíz perces használat után is nyomja a fület.

Külső

A telefon már a sajtófotókon nagyon jól néz ki, de élőben ez tovább fokozódik: rég láttam ilyen szép telefont. A Nokia tervezőinek most minden bejött: a szappantartó formaterv és az anyaghasználat (csiszolt fém, szürke műanyag és krómszínű alumínium triumvirátusa jellemző a telefonra) kombinációja telitalálatnak bizonyult. A dimenzióit tekintve egyébként átlagos a készülék, a 117,3 x 56,8 milliméteres kiterjedésével nem tűnik ki az okostelefonok rengetegéből (10,5 milliméteres "vastagsága" viszont elég kecsesnek mondható), 130 grammos tömegével is az átlagba tartozik, kicsit húzza a zsebet, de legalább érezni rajta, hogy nem spóroltak ki belőle semmit. Kényelmesen a tenyérbe simul, szinte érezni a fogásán a felsőkategóriás mivoltát.

[+]

Az előlapra jellemző a masszív krómszínű anyaghasználat, amitől meglehetősen csillog a készülék, de ez a jó ízlés határain belül mozog, szerencsére nem olcsó bling-bling érzése van a dolognak. Érintőképernyős telefon lévén az előlap legnagyobb részét a megjelenítő foglalja el, ami megegyezik a Nokia jelenlegi zászlóshajója, az N8 kijelzőjével, azaz egy 3,5 hüvelykes képátlójú, 360 x 640 képpontos felbontású, 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes, kapacitív érintésérzékelő technológiát alkalmazó AMOLED kijelzőt építettek bele. Így a C7 a negyedik Nokia modell, mely szakított a rezisztív érintésérzékelő technológiával, így érezhetően gyorsabb és precízebb az érintés detektálása. A kijelző által megjelenített kép nagyon szép, a színek élénkek, a felbontás kellemes, de pixeles éleket azért lehet találni, főleg a főmenü szövegeiben és böngészés közben (itt megjegyezném, hogy ebben az árkategóriában tesztalanyunk képernyőjének felbontása a sereghajtók közé tartozik). A kijelző alatt három billentyű található, melyek a hívásfogadás, a főmenü és a hívás-elutasítás funkciókat látják el, kicsit ront az összképen a gombsor enyhe lötyögése, viszont a fizikai híváskezelő gombok megléte, mint mindig, most is pirospontokat ér. A kijelző felett egy Nokia logótípia található, jobbra pedig a másodlagos kamera és a fényérzékelő kapott helyet. Utóbbinak kettős funkciója van: egyrészt telefonáláskor érzékeli az arcunk közelségét (és lekapcsol a kijelző), másrészt pedig bejövő híváskor a készüléket fejjel lefelé fordítva lenémíthatjuk a csengetést (ez az ébresztőóránál is működik, ekkor szundi üzemmódba kapcsol a masina).

[+]

A hátlap koncepciója sem mindennapi, hiszen három különböző anyagtípust használtak fel a tervezők. Az egész alapja egy szürkés-ezüstös árnyalatú műanyag, amely körbeöleli a szintén szürke színű csiszolt fémdarabot (az akkumlátor kivételéhez utóbbit kell lepattintanunk). Utóbbin középen egy újabb szolid Nokia felirat, alul pedig a készülék típusszáma olvasható; a szövegek színe alig tér el a fémlapétól, bizonyos szögből nézve nem is lehet észrevenni a különbséget. Fent, a két fő anyag találkozásánál találhatjuk a hátlap harmadik alkotóelemét, egy króm panelt, amelyen a 8 megapixeles fotók és 720p-s videók készítésére alkalmas kamera és a hozzá tartozó dupla ledes villanó figyelget. A hátlaphoz kapcsolódik a telefonnal kapcsolatos legnagyobb rejtély, pontosabban a SIM- és memóriakártyához: míg utóbbi az akkumlátor alatt helyezkedik el (azaz csak a készülék újraindításával cserélhetjük, a hot swap nem működik, pedig ez a fícsör a Nokia régebbi készülékeiben már elérhető volt), SIM-kártyát viszont a tápegység kiszerelése nélkül is cserélhetünk (persze érthető okokból egy ilyen művelet után újra kell indítani a telefont).

[+]

Az oldalsó interfészek tekintetében a telefon a szokásos kínálatot nyújtja. Míg balra a töltő bemenete egyedül árválkodik, a jobb oldalra öt gomb került, ezek a hangerőszabályozó gombok, a diktafon, a kamera gyorsbillentyűje, valamint itt kapott helyet a képernyőzár csúszkája is. Utóbbi tipikus Nokia megoldás, mely többek között az 5800 XpressMusic-ból lehet ismerős, egy rugós műanyagot kell elképzelni, melyet lehúzva lezárhatjuk, illetve feloldhatjuk a képernyőt. Fent középen található a 3,5 milliméteres kimenet, tőle jobbra a ki/bekapcsoló gomb (mellyel profilt is válthatunk, sőt, a képernyőt is lezárhatjuk), balra pedig a microUSB kimenet található, utóbbit egy vékony kábelen lógó miniatűr műanyagdarab rejti.

Hardver, operációs rendszer, sebesség

A Nokia mérnökei nem sokat gondolkodtak a C7 hardverspecifikációjánál, a készülék egy az egyben megkapta a finn cég jelenlegi zászóshajójának belsejét. Hiába ez az egyik legerősebb hardverrel rendelkező Nokia készülék, a C7-ben ketyegő 680 megahertzes, ARM11 architektúrájú processzor jócskán le van maradva a mai csúcskészülékek hardverétől, manapság ilyen CPU-k a középkategóriás telefonokban ketyegnek. Azonban ne vesszünk el a megaherzek erdejében: a telefon sebessége simán felveszi a versenyt a többi felsőkategóriás modellel, ráadásul az alacsonyabb frekvenciájú processzor alacsonyabb fogyasztást is jelent, azaz tovább bírja szuflával a telefonunk. A processzor mellett egy hardveres 3D-gyorsító is teszi a dolgát, melynek munkáját 256 megabájt RAM és 1 gigabájt ROM segíti. És ez még csak a jéghegy csúcsa: a tekintélyt parancsoló ROM-mennyiség mellett 8 gigabájt belső memóriát is kapott a készülék. Akinek még ez sem lenne elég, egy maximum 32 gigabájtos kapacitású microSD kártyával bővítheti a tárhelyet.

A készülékkel együtt a készenléti kijelző is képes elfordulni, a widgeketet szépen átrendezi a rendszer

A készülékben a Nokia frissen sütött operációs rendszere, a Symbian^3 (symbian a köbön?) fut. Magáról a rendszerről nem mesélnék sokat, hiszen ugyanez fut az N8-ban is, tesztalanyunk esetében nem változtattak a rendszeren a finnek, hiszen a hardveren kívül a készülékek felbontása is megegyezik. A rendszer a Nokia által fejlesztett és birtokolt Symbian legújabb variánsa, melynek felhasználói felületét nem igazán fejlesztette a gyártó. Apróbb előrelépések viszont vannak, a készenléti képernyő például már több oldalas, egy-két menü megváltozott, a rendszer alapvetően gyorsabb lett, de még mindig ugyanazt a felhasználói felületetet és menüstruktúrát kell bámulnunk, mint 6 éve több-kevesebb lelkesedéssel nézegetünk. Persze mint mindennek, ennek is két oldala van: egy elégedett Symbian felhasználó nem fog panaszkodni a harmadik hatványra emelt rendszer kopottas, pókháló fedte felülete miatt, azonban azt a Nokiának is észre kellene vennie, hogy egyre kevesebb az ilyen felhasználó — mindenki valami újra és szépre vágyik, a finnek rendszere rettentően ódivatúnak tűnik egy Android, iOS vagy WP7 mellett, használat előtt szinte le kell fújnunk róla az évtizedes port. Félreértés ne essék, a sebesség- és stabilitásbeli problémákon rengeteget javítottak, de az egyik legfontosabbat, a felhasználói élményt sajnos kihúzták a tennivalók listájáról: a C7-et nyomogatva nem keresi az ember az állát a földön, maximum megfontoltan hümmög a molyrágta megoldások láttán; ez már tavaly sem volt újdonság.

A gyártó régebbi modelljeinél kedvelt vesszőparipa volt a sebesség, ez azonban az új készülékeknél már nincs így: néhány röccenésen kívül nem sikerült megakasztanom a készüléket, pedig jó szokásomhoz híven nyüstöltem rendesen. Az egyetlen problémám a készenléti képernyő lapozgatásával kapcsolatos, ezen érezhető egy kicsi késleltetés, de ez mindegyik oldalváltás esetén konstans, így a programozók egyik kedvelt mondásával nyugtáznám az esetet: ez nem bug, hanem feature, azaz ez nem hiba, hanem egy funkció. A felesleges szócséplés helyett álljon itt egy videó, mely a rendszer sebességét demonstrálja:

Készenléti képernyő, szoftverek

A készenléti képernyő a rendszer nevéhez hasonlóan három oldalasra duzzadt, melyek mindegyikére widgeteket helyezhetünk el, minden egyes oldalra hat darabot. Használható a telefont elfordítva, azaz landscape módban is, ekkor az összes elhelyezett minialkalmazás átrendeződik, a portrait módban megszokott egy oszlopban hat minialkalmazás helyett két darab három férőhelyes oszlopot kapunk. A widgeteket tetszőleges módon átvariálhatjuk, a kezdőképernyőt pár másodpercig megérintve a kijelző átvált widget-rendező módba, ahol kedvünkre garázdálkodhatunk. Minialkalmazásokban egyébként nincs hiány, a képernyőre pakolhatunk RSS-olvasót, rádió és zenelejátszó alkalmazásokat, naptárat, e-mail klienseket, WiFi varázslót, közösségi oldalak alkalmazást, Paramount-ot (amely filmelőzetesek lejátszására szolgál), E! widgetet (tévé, mozi, hírek), valamint bármelyik telepített alkalmazásunk parancsikonját.

Aki egyszer már látott nokiás főmenüt, látta az összeset — ezzel a mondattal foglalható össze a készülék menürendszere. Kinézetre nagy vonalakban megegyezik a gyártó eddigi összes symbianos modellével, legyen az érintésvezérelt vagy billentyűzettel irányítható — ez azért elgondolkodtató. Túl sok opciónk nincsen, a fixen egy oldalas főmenüben maximum 12 (3 x 4) parancsikont pakolhatunk ki, a számban lépkedni legfeljebb lefelé lehetséges. A megszokott rács nézetből átválthatunk lista nézetbe, így vertikálisan görgethető a listánk, valamint az ikonokat pakolgathatjuk jobbra-balra, akár a teljes főmenüt átvariálhatjuk, beleértve a mappastruktúrát is. Ez a személyre szabhatóság viszont nyilvánvalóan nagyon kellemes dolog, a mai rendszerekre nem feltétlenül jellemző a rugalmasság, a Symbiant viszont ebből a szempontból nem érheti kritika.

A szoftverekkel igen bőkezűen bántak a finn óriás mérnökei: kapunk QuickOffice-t (Word, Excel és PowerPoint dokumentumokat nyithatunk meg és szerkeszthetünk) és Adobe PDF-et, egy egyszerűen használható szótár alkalmazást, melyhez akár több nyelvet is letölthetünk, tömörítőprogramot (Zip), F-secure lopásgátló-programot, naptárat, tudományos módban nem használható számológépet, valamint a Nokia saját alkalmazásboltját, az Ovi Store-t, ahonnan rengeteg alkalmazást tölthetünk le készülékünkre, köztük számos magyar nyelvűt is. Kapunk egy Traveler névre hallgató repülési asszisztens-programot, valamint egy fapados videó- és egy képszerkesztőt is, melyekkel számos effektet pakolhatunk a műveinkre, de ennél többre nyilvánvaló okok miatt nem használhatók. A hivatalos magyar kiadásban ezek mellett előre telepítve megtalálható a Vatera alkalmazása is (egyébként az Ovi store-ból is elérhető), mellyel az aukcióinkat menedzselhetjük a vatera.hu oldalon.

Adatkommunikáció, telefonálás, internet

A telefon adatkommunikációs képességeire nem lehet panasz. Négysávos GSM-modullal szerelték, képes felmenni a 3. generációs mobilhálózatokra is. Mobilinternetezni legfeljebb HSPA segítségével tudunk (10,2 Mbps lefelé, 2 Mbps felfelé), de használhatjuk a 802.11b/gn/n szabványú WiFit is. A Bluetooth 3.0-s, az USB 2.0-s, rajta keresztül tölteni is lehet a telefont, mely egyébként képes az USB To Go funkcióra, azonban kábelt sajnos nem kapunk hozzá, ha tehát pendrive-ot kötnénk rá, külön kell vennünk egy megfelelőt (mármint kábelt).

Telefonálni nagyon jól lehet a készülékkel, kényelmes a fogása, tiszta a hangja, a hívott fél is jól hall minket. A telefonkönyv a szokásos nokiás partnerlista, a nevekhez rengeteg egyéb adatot rendelhetünk. Kontaktjainkat szinkronizálhatjuk a Facebook- illetve a Twitter-fiókunkkal, ez azonban nem kimondottan felhasználóbarát: a partnereinket egyenként kell kikeresgélni a választott közösségi hálózatunkból, azaz nincs automatikus szinkronizálás, amely telefonszám vagy e-mail cím alapján összerendeli a megegyező partnereket. Ez a módszer még egy 20-30 tagot számláló partnerlista esetén is rengeteg időt vesz igénybe, nem beszélve arról, ha valakinek több száz kontaktja van, ami azért annyira nem lehetetlen. Apropó, szinkronizálás! A C7-ben elérhető az Ovi szinkron, ami a Nokia hálózati szinkronizációs megoldása, segítségével a telefonkönyvünk, a naptárunk és a jegyzeteink bármikor összelőhetjük internetes Ovi fiókunkkal.

Az üzenetkezelő esetében sem változtattak a bejáratott symbianos megoldáson: az üzeneteket rendezhetjük dátum, feladó, tárgy vagy üzenet típusa szerint, de szerencsére a mostanában felkapott (és igen praktikus) chat-folyam nézet is belekerült (ezt az eddigi csevegéseink menüpontból érhetjük el). Sajnos azonban nem találjuk ezt a nézetet az előre telepített e-mail kliensben, amely felépítésben nagyon hasonlít az üzenetkezelőre. Könnyen összelőhetjük a saját fiókunkkal, csak a szokásos adatokat kell megadni. Jó pont jár azért, hogy a Nokia külön támogat néhány e-mail szolgáltatót (Gmail, Hotmail, Yahoo! mail és Ovi mail), melyekhez elég a felhasználói név/jelszó párost megadni, és már használhatjuk is a fiókunkat. Az üzeneteket a virtuális billentyűzetek segítségével pötyöghetjük, melyekből a megszokott két fajta áll rendelkezésre: teljes képernyős qwerty és numerikus. A gépelés hatásfoka magas, néhány félregépeléstől eltekintve kellemes volt a gombsor használata.

Az interneten a beépített böngészővel szörfölhetünk, amely szintén ismerős lehet Symbian felhasználóknak. Pár dologban fejlődött, ilyen például az automatikus teljes képernyőre váltás, viszont megőrizte gyermekbetegségeit is: egyszerre csak egy lapot nézhetünk, URL írásakor nem ajánl fel javasolt oldalakat, az oldalak tördelése pedig furán működik. Attól függően, hogy landscape vagy portrait módban netezünk, a böngésző betördeli az oldalakon található szövegeket, így nem kell zoomolnunk, csak szép lassan lefelé görgetnünk az oldalt. Viszont ha elfordítjuk a telefont a másik kijelzőmódba, nem tördeli újra a megváltozott felbontásviszonyoknak megfelelően, azaz portraitról landscape váltáskor középen egy hasábot fogunk látni, a másik esetben pedig muszáj oldalra is görgetnünk a weboldalt, ha végig akarjuk olvasni a szöveget. Ekkor kell a multitouch zoomhoz nyúlnunk, ami legalább gyorsan működik. Aki más böngészőre vágyik, találhat kedvére valót az Ovi Store kínálatában: az én javaslatom az Opera Mini. Facebook-felhasználók számára jó hír, hogy a készüléken elérhető egy átlátható és jól használható kliens is, amelyet widgetként ki is pakolhatunk a készenléti képernyőre. Rossz hír viszont, hogy SNS-einkhez muszáj egy Ovi-fiókot is regisztrálnunk. Enélkül ugyanis nem jelentkezhetünk be a kliensekbe, amit egy kicsit erőltetett fogásnak tartok.

Multimédia

A készülékben található elsődleges kamera 8 megapixeles (3264 x 2448 képpontos felbontású) fotók készítésére alkalmas. Ez eddig nagyon jól hangzik, a bökkenő: fixfókuszos. Papíron "továbbfejlesztett fixfókuszos", de makrózni ettől függetlenül esélytelen vele, a lényeg inkább az volt, hogy a C7 ne lehessen konkurenciája kamerában az N8-nak. A funkciók megtekintése után felmerülhe egy hatalmas kérdés: az autofókusz hiányában mi szükség az arcfelismerésre? A készülék képernyőjén ugyanis ennek bekapcsolása után szép fehér keretek jelennek meg az arcok körül, de fókuszálni úgysem tud szerencsétlen C7, tehát ez abszolút lényegtelen. Az extrább szolgáltatások közé sorolható a valamire valóban jó geo-tagging (GPS-koordinátákat rendel a fotókhoz), de ennél is örvendetesebb, hogy a vaku két ledből áll, melyek egész jó fényforrásként működnek. Videózásnál a fent felsorolt butaságok ellenére is elégedettek lehetünk a masinával, a maximális felbontás 720p-s HD (1280 x 720 pixel), a minőség kellemes; a tesztvideó ide kattintva tekinthető meg.

A telefonnal készített fotók minősége nem rossz, de érződik a fixfókuszos optika hatása, a nagy testvérhez (azaz az N8-hoz) közel sem ér fel. A zajszint okés (pedig szerencsére nem használtak túl erős zajszint-csökkentő algoritmust), a vonalak élesek, a részletek is látszódnak. A színek szépek, kromatikus aberrációnak nyoma sincs. A dupla LED-es vaku teszi a dolgát; természetesen nem egy Xenon, de a célnak megfelel, az éjszakai dorvézolásokat simán lehet dokumentálni vele. Az első tesztfotón látszik, hogy makrózni teljesen felesleges, nem lesz eredménye. Azaz lesz: elmosódott tárgyak.

A beépített kamerával készített fotóink és egyéb képeink között a beépített képnézegető alkalmazással böngészhetünk (mily meglepő), melynek a megvalósítása nagyon puritán: a képeket lekicsinyítve, szorosan egymás mellé pakolva jelenítni meg. Sajna a galéria által nyújtott felhasználói élmény nem túl jó (de legalább a működés gyors, ez még mindig jobb, mintha fordítva lenne), sovány vigasz, hogy a képeinket pár érintés segítségével megoszthatjuk a közösségi oldalainkon. A videólejátszó program más tészta, az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozik. Nem kínál semmi csillivilli funkciót, viszont csont nélkül lejátssza a mai felkapott formátumokat (MP4/H.264/H.263/WMV), a 700 megabájt méretű tesztvideó egyáltalán nem akadt, tekerni is szépen lehetett benne. A képet kitehetjük televízióra egy speciális kábelen keresztül, de az N8-cal ellentétben nem HD-felbontásban tehetjük meg mindezt.

Zenéinket a beépített zenelejátszóval hallgathatjuk, amely egy fapados, de jól használható alkalmazás. A készüléken tárolt zeneszámokat megjeleníthetjük előadó, album (ekkor cover-flow nézetet is látunk), összes szám és műfaj nézetben, használhatjuk a hangszínszabályzót (amely öt előre definiált beállítást tartalmaz), bekapcsolhatjuk a hangosságot és a széles sztereót (jól hangzanak, kérdés, hogy mit csinálnak igazából), valamint FM-adóként is használhatjuk a masinát (közismertebb, angol nevén FM-transmitter). Ekkor a beállított hullámhosszon foghatjuk más FM-rádiós készülékekkel az éppen játszott zenét, ami bemenettel nem rendelkező autós fejegységeknél nagyon hasznos lehet. Természetesen egy RDS-képes FM-rádió is megtalálható a készüléken, ami teszi a dolgát, erre nem is vesztegetném a szót, túl sokat nem lehet róla mondani.

GPS, üzemidő, összegzés

A telefonban található GPS-vevő, amit a beépített navigációs szoftver ki is használ. A készülék egyaránt használható autós és gyalogos útvonaltervezésre, jelet viszonylag gyorsan talál, ha épp nem egy betondzsungelben tartózkodunk, pár másodperc múlva már villog a pozíciónkat mutató piros pontocska a térképen.

A C7 egy 1200 mAh kapacitású lítiumos akkumlátorból nyeri az energiát, mely elvileg 648 óra készenléti vagy 5 óra beszélgetési időt tesz lehetővé. Ezeket a számokat mi nem tudtuk kimérni, de tény, hogy meglehetősen sokáig bírja egy szuflával a masina. Mindez két napnyi intenzív használatot jelent, masszív WiFi, Bluetooth és 3G mellett is el lehet lenni vele ennyi ideig. Ez mindenképpen jó pontot érdemel, a Nokia mérnökei remek munkát végeztek a telefon optimalizálásánál, a legtöbb mai csúcsgép általában egy nap használat után tölteni kell, persze ha kibírja addig.

[+]

Sokat gondolkodtam az értékelés részen, a C7-et osztályozni nem egyszerű feladat. Egy oldalról komoly tudású, gyors és gyönyörű masináról van szó, látszik rajta, hogy a finnek szívüket-lelküket beleadták, aki ezzel jelenik meg, garantáltan a társaság középpontjában lesz. A telefonja legalábbis. A készülék 122 000 forintért vihető haza, azt gondolom, hogy ez az ár érthető, hiszen egy felsőkategóriás Nokiáról van szó. És most jön az a rész, hogy de... Sajnos sok kisebb és nagyobb ellenérv van a telefonnal szemben. A felhasználói felület kialakítását nem nevezném negatívumnak, hiszen ennek megítélése szubjektív dolog, a tesztből szerintem kiderül, hogy nekem nem tetszik, de ezért nyilván nem vonok le pontokat. Az apró felületi hibákért viszont igen: a menük bonyolultak, gyakran az almenük almenüjének almenüjében kell piszkálnunk valamit, ezeket a dolgokat pedig simán lehetett volna egyszerűbben, logikusabban, ergonomikusabban, a nehézkesség és az összetettség nem ugyanaz a fogalom. Azt ugyanis értjük, hogy utóbbit miért érzi védjegyének a Nokia, de előbbivel nem tudunk megbarátkozni. A másik kifogásolható rész, mely már régóta szúrja a szemem nokiás készülékeknél, az a rövidítések használata, azaz ha nem fér ki az alkalmazás/menüpont neve, lerövidítik, így gyakran azt sem tudja a felhasználó, mit lát a képen.

Az egy dolog, hogy egy gyakorlott Symbian felhasználó vagy egy mobilmester rá fog jönni a jelentésekre, de a készülék nem csak nekik készült. A probléma szépsége, hogy egy horizontálisan gördülő szöveggel (ami egy több éves megoldás) nagyon elegánsan át lehetne hidalni az egészet. A másik arcpirító dolog a képernyő alján lévő két virtuális gomb, amit még az érintésérzékelést nem alkalmazó készülékektől vettek át. Ezek szinte minden képernyőn ott figyelnek, és gyakran csak az egyiknek van funkciója, ettől függetlenül mindkettő látszik a képernyőn, csak az egyiken nincs szöveg, ami egy kicsit nonszensz, itt is látszik az, hogy a gyökerek régre nyúlnak vissza. Ezek a legjellemzőbb hibák, mellettük rengeteg kisebb bosszúságra adhat okot a böngésző, az Ovi megkerülhetetlensége az SNS-szolgáltatásoknál, sajnos ezek mindegyike a felhasználói élmény rovására megy, az embernek az az érzése támad, mintha nem kifejezetten érintésvezérelt telefonokra készült volna a rendszer. Félreértés ne essék, alapvetően nem a Symbiannal van baj, pár éve ez jelentette az abszolút csúcsot, jelenleg azonban úgy érzem (és ezzel nem vagyok egyedül), nem tudtak lépést tartani a korral, ma már ennél több kell. Mindemellett megkapja a tetszett plecsnit, mert a telefon tényleg tetszett: ha lenne külön formatervezési díj, az is repülne neki!

Nokia C7

dr. Kind

A Nokia C7-et az XXL GSM biztosította.
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Nokia C7

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	117,3 x 56,8 x 10,5 milliméter
	Tömeg	130 gramm
	Színvariációk	fehér
	Kijelző
	Kijelző átlója	3,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	360 x 640 pixel
	Kijelző típusa	kapacitív AMOLED érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Memória	256 MB RAM / 1024 MB ROM
	Memória bővíthetősége	MicroSD (SDHC)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 10,2 Mbps / 2
	IrDA / Bluetooth	nincs / van
	WiFi	802.11b/g
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Symbian^3
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	van, alkalmazással
	Extra szoftverek	QuickOffice, Zip, Adobe PDF, F-secure, Traveler
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixeles, LED-es vaku
	Másodlagos kamera	van
	Videófelvétel	van (720p)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1200 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	648 óra
	Beszélgetési idő	5 óra
	Egyebek
	fényérzékelő szenzor, giroszenzor, 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet