Külső, kialakítás
A Nokia 2720 ergonómiailag annyi szempontból lett elrontva, hogy az valószínűleg díjnyertes kategória. Egyrészt. Nem kicsi, ráadásul a becsukva 54,5 x 104,8 x 18,7 milliméteres eszköz felső része a zsanérnál kifejezetten szögletes és éles. A zsanér legalább ultra masszív és nyitott állapotban tökéletesen láthatatlan. Az anyaghasználat persze kifogástalan, de csak a készülék felületének egynegyedén. A kellemes matt, szaténfényű polikarbonát mindössze a fedlap felét borítja. Az akkumulátorfedél, ahol fogjuk, kizárólag karcolódó, maszatolódó és csúszós, fényes fekete felületet kapott. De miért?
[+]
Az előlapon oké. Ránézésre szemből nagyon jól néz ki. Ott a mélygravírozott Nokia felirat, fölötte a fényes panel, amelyben egy 1,3 hüvelykes, 240 x 240 pixel felbontású, értesítéseket és időt mutató, monokróm külső kijelző kapott helyet, de a hátlap ugyan miért nem a kellemes tapintású, jó tapadású és esztétikus plasztikból készült? Ami nem is karcolódik, ellentétben a zongoralakkal. Jó, mindegy. Ezen lendüljünk túl.
[+]
MicroUSB csatlakozó az alsó élen, hangerőszabályzó a jobb oldalon, 3,5 milliméteres jack csatlakozó és konfigurálható SOS gomb a bal oldalon. Eddig minden rendben. Mi hiányzik? A kamera, ami (innen is üzenjük a Nokia tervezőmérnökeinek) nem véletlenül szokott a nyitható előlapon lenni. A készüléket ugyanis LEHETETLEN úgy fogni kinyitott állapotban, hogy az ember mutatóujja ne PONT a kamerán és a LED segédfényen legyen.
[+]
A kamera persze használhatatlan, nem gond, ha összefogdossuk, de a harmatgyenge LED alatt van a zajszűrő mikrofon is, aminek így pont semmi értelme. A bal alsó sarokban lévő multimédiás hangszóró sem szerencsés. Összecsukva garantáltan lefogjuk, konkrétan belenyomódik a tenyerünkbe, nyitva pedig fogás kérdése, de többször takarjuk le teljesen, mint ahányszor nem zár rá a kezünk légmentesen. Gratulálunk. A helyzet összességében egyébként akkor sem lesz jobb, ha kinyitjuk a készüléket. A gombok tényleg szép nagyok. De.
[+]
A hatalmas gombok addig jók, amíg nem próbálunk meg rutinból navigálni és írni. Kisebb kézzel hatalmas utat kell megtenni az egyes számokig, a nyomáspont alig érezhető, a gombok semmilyen érezhető formában nem különülnek el, ami kifejezetten kényelmetlenné teszi a bevitelt. Én rendre két billentyű közé nyomtam, muszáj volt nézni a kezem, vagy két kézzel fogni és gépelni, pedig régen 10 másodperc alatt vakon megírtam egy komplett 160 karakteres üzenetet mellégépelés nélkül. Bognak arra a fél percre, amíg nyomkodta, nem volt ennyire tragikus, nagyobb a keze, de megnézném, ahogy bepötyög egy tweetet... (azt mondjuk várhatod bármeddig, mert nem twitterezek... - Bog)
[+]
Ezt tetézi, hogy a 2720 nagy. Kinyitott állapotban 192,7 x 54,5 x 11,6 milliméter, amiből a beviteli felület (lemértem) 9,5 centiméter, ebből az alsó másfél centi holttér. A navigációs és kontextuális funkciógombok irtó magasan vannak, ha gépeléshez fogjuk a készüléket (mutatóujjal szigorúan a kamerán, különben megborul a statika). Ezt sikerült el nem különített, apró, cserébe nagyon érzékeny beviteli felülettel tetézni a D-pad jobb és bal oldalán. És amíg egyensúlyozunk, a hátlap csúszik, mint a rossznyavalya.
[+]
A törlés/vissza gomb alig elkülöníthető a fölötte lévő, nagyon keskeny, általában kontextuális gombtól, ami nem is gomb, csak egy lenyomható felület. Ugyanez érvényes a szintén vissza funkcióval bíró bekapcsoló- és hívásmegszakító gombra is, ami azért különösen szerencsétlen, mert ha törlés helyett véletlenül kilépünk valahonnan, kezdhetjük elölről, amit csináltunk. Mondjuk egy üzenet bepötyögését vagy jegyzetet. A D-padtól balra lévő, tetszőlegesen konfigurálható gomb pedig elérhetetlen fogásváltás nélkül. A lényeg pedig tudtommal az lenne, hogy egy darab hüvelykujjal mindent el tudjunk intézni.
[+]
A D-pad önmagában nem tragikus, legalábbis nem annyira, mint a Nokia 110 esetében. A négyirányú navigációnak itt is túl kis felületet hagytak, gyakran előfordult, hogy a középső, általában enter funkciójú gombot nyomtam meg valamelyik irány helyett. Ha ilyenkor valami eldöntendő kérdésbe ütközünk, nincs egy általános vissza gomb, vagy olyan, ami visszadob a főképernyőre. El kell olvasni, mit akar, megnyomni azt a gombot, amelyiket pont szeretné (ilyenkor valahol van egy Mégse, jellemzően a másik oldalon) és akkor mehetünk tovább. Rendkívül bosszantó.
[+]
A 2,8 hüvelykes, kissé pixeles, 240 x 320 (qVGA) felbontású fő kijelző szinte említést sem érdemel. Torzít minden szögben, a fényerő bizonyos irányból nézve képes teljesen megszűnni, bár a készülék kialakítása miatt nagyon kevés betekintési szög életszerű, abból meg pont látszik a lényeg, max. kicsit kontraszthiányos. Kivéve, ha fényképeznénk. Mert akkor nem látszik semmi az idétlen kameraelhelyezés miatt. A fényes hátlap egyébként levehető, az 1500 mAh-s akksit kivéve két darab nanoSIM-nek és egy microSD kártyának való foglalatot találunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
