Bevezető, csomagolás
Nem szeretem az alsókategóriás telefonokat, felbosszantanak. Nem a szerény szolgáltatáskínálatuk, nem is az áruk, hanem az a termékfilozófia, aminek jegyében megszülettek. A nagy gyártók ugyanis valamiért azt hiszik, hogy egy olcsó telefonnak nem csak butának, de igénytelennek is kell lennie. Szerencsére ezen legtöbbjük kezd túllépni, de a finnek legolcsóbb modelljei még mindig játéktelefonoknak hatnak, holott egy kategóriával feljebb már náluk is komoly változások vannak (Nokia 2630).
Az XXL GSM jóvoltából egy abszolút fapados készüléket kaptam tesztelni, a Nokia 1200-t. A készülék a 1112 utódja, de gyakorlatilag semmi érdemi újítást nem hozott, pedig ebben a kategóriában is lenne mit fejleszteni. Ehelyett újracsomagolt 3110-esekkel próbálják kiszúrni szegény vásárlók szemét, hiszen érdemi újítások helyett csak mókusvakítások vannak. A készülék weboldalát megnézve a mobiltelefonokhoz kicsit is értőknek valószínűleg hozzám hasonlóan leesik az álluk. Idézni nem is akarok, de az "MP3-jellegű csengőhangok" felirat láttan nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek - Nokiáéknál ugyanis újabban így hívják a MIDI-t, illetve a szerény minőségű digitalizált dallamocskákat. Borzasztó, hogy a gyártók mennyire félrevezetik a laikus vásárlókat - az pedig a személyes véleményem, hogy ebben bizony a finn gyártó jár az élen.
Olcsó készülék, aprócska doboz, kevés tartozék. A gép mellett egy BL-5CA típusú akkumulátort, valamint egy új típusú (azaz vékony csatlakozós) hálózati töltőt találunk - hoppá, valami fejlődés mégis van!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
