Samsung SBH650

Mivel a múlt hét végén megjelent, sztereó Bluetooth headseteket bemutató cikkünk első része nagyon sikeres lett, ezért úgy döntöttünk, nem várunk sokat a második rész publikálásával. Az előzetes információkkal ellentétben nem három, hanem négy fülhallgatót mutatunk be, az utolsó pillanatban ugyanis befutott egy új versenyző, de erről majd később. Vágjunk hát bele!

Majdnem csoportkép — a csomagolás nélkül hozzánk került Sony Ericsson IS800 nélkül

A Samsung az SBH700-zal eléggé leszerepelt — mondjuk ki, szinte használhatatlan terméket dobott piacra — minek következtében az átlagosnál is nagyobb érdeklődéssel bontottam ki az SBH650 kódnevű kiegészítő csomagolását, mely szerencsére csak nevében rokona az előző részben tesztelt borzalomnak.

Egy két részből álló fülhallgatóból van szó, mely kialakításából adódóan nem vezeték nélküli, a Bluetooth kapcsolatért ugyanis egy kis fémborítású "doboz" felel, mely szabványos 3,5 milliméteres fülhallgatókimenettel rendelkezik, azaz kedvenc fülesünk is beledugható. Persze gyárilag is kapunk egy agybadugósat, melynek kábele körülbelül 40 centiméter hosszú, azaz az adóvevőt mindenképp a nyakunkban/ingzsebünkben kell hordanunk — kivéve persze, ha nagyon alacsonyak vagyunk és a farmerzsebünk csak 39 centiméterre van a fülünktől. Tegyük hozzá, hogy a kábel rövidsége nem feltétlenül baj, sztereó Bluetooth headsetet általában nem azért vesznek az emberek, hogy a vevőegységet a farmerzsebünkben hordják, miközben a hosszú kábel ugyanúgy jelen van.

Kialakítás és stílus szempontjából a Samsung kiegészítője hibátlan, a szálcsiszolt fémből készült előlappal rendelkező egység pont akkora, amekkorának lennie kell, a gombok tökéletes helyen vannak, a dizájn pedig nagyon jóra sikerült, az SBH650 egyszerre divatos és elegáns. Az előlapi gombok (a két hangerőállító és a hívásfelvevő) háttérvilágítást is kaptak, ami kicsit bugyután működik, a világítás ugyanis csak a gombok megnyomása után kapcsol be, olyankor meg már mindegy — bejövő híváskor viszont örültem volna, ha látom, hogy melyik gombot kell megnyomni a felvételhez a sötétben. Akkumulátorból viszont úgy tűnik, hogy nem sikerült a megfelelőt beépíteniük, az apró dobozt ugyanis három órán keresztül kell az egyedi csatlakozófejjel ellátott töltővel táplálnunk ahhoz, hogy 7 órán keresztül hallgathassunk zenét vagy 6 órán keresztül beszélgethessünk.

Maga a fülhallgató szimmetrikus kialakítású, a hallójáratba ül, tehát teljes mértékben kizárja a környezeti zajokat — biciklizés közben tehát nem ajánlott használni. Fülpárnákból három méretet kapunk, a kényelemmel tehát elméletileg senkinek nem lesz gondja. A hangminőség zenehallgatás az enyhe háttérsistergést leszámítva nagyon jó, a fülhallgató teljesen kiegyensúlyozott, szép, telt, tiszta hangzásvilágú. Telefonálás közben már nem jeleskedett annyira, bár tény ami tény, komoly gondom sem akadt. Megjegyezném, hogy a "dobozba" épített mikrofon hatásfoka akkor volt a legjobb, ha az eszközt a galléromra, nem pedig az ingzsebemre csíptettem — beszélgetőpartnereim mondjuk úgy is értettek, de saját bevallásuk szerint kicsit halkan. Mindezért nagyságrendileg 18.000 forintot kell fizetnünk, ennyiért nem mondom, hogy a legjobb vétel, de azért ajánlott.

Samsung SBH650

Plantronics Voyager 855

Második tesztalanyunk már most biztos, hogy közönségdíjas, hiszen a Plantronics nevű cég gyártja, melyet oly sokan hiányoltak az előző tesztekből. A Santa Cruz-i székhelyű vállalat itthon is meglehetősen jó hírnévnek örvend, amit többek között a Pulsar 590 nevű sztereó Bluetooth fejhallgatójuknak köszönhetnek, mely sokak szerint az első valóban használható, kiváló hangminőségű eszköz volt ebben a kategóriában.

A Voyager 855 kissé máshonnan közelíti meg a témát, mint a nagy előd. Az őt megálmodó mérnökök fejében valami ilyesmi járhatott: csináljunk egy olyan cuccot, mely mono headsetként ugyanolyan jól használható, mint sztereóként, elvégre nem mindig akarnak zenét hallgatni a tulajdonosok! Az eredmény a képen is látható, a Voyager gyakorlatilag egy mono headsetként is használható cucc, melyhez utólag tudjuk hozzákötni a második fülhallgatót, mely sztereóvá alakítja. Mivel szintén egy agybadugós megoldásról beszélünk, a kényelmi faktor egy kardinális kérdés, de a gyártó szerencsére tisztában van azzal az egyébként elég evidens ténnyel, hogy az embereknek nem ugyanakkora a fülük, ezért tartóból és a fülbe ülő részből is több méretet kapunk.

Bár az új Voyager sztereó headset, arról nem informálja tulajdonosát, hogy melyik rész melyik oldalra való. Ha csak mono headsetként használjuk a cuccot, akkor ez értelemszerűen egy pozitív dolog, mert bármelyik fülünkbe rakhatjuk a cuccot. Ha viszont képbe jön a második fülhallgató, akkor már gondban lehetünk, a sztereónál ugyanis van jobb és baloldali csatorna is, nem esetleges, hogy melyiket hova rakjuk — fel is merült bennem, hogy egy jó minőségű mono megoldásról van szó, ugyanis a kézikönyv is csak azt emlegeti, hogy de jó, bármelyik oldalra rakhatod. További gond, hogy a második füles egy fül tetejére ülő pántban végződik, ami viszont fix méretű, tehát hiába kapunk két méretet is ebből a kiegészítőből, azokat csak akkor tudjuk használni, ha nem csatlakoztatjuk a második fülest. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a mikrofont és a kezelőszerveket is tartalmazó rész olyan könnyű (15 gramm), hogy mindenféle kiegészítő nélkül is teljesen stabilan ül a fülünkben.

A hangminőségre nagyon odafigyeltek a mérnökök. A mikrofon hardveresen szűri a környezeti zajt, valamint kialakításának köszönhetően a szélzaj sem okoz gondot neki, telefonálás közben a mezőny legjobb hangminőségét hozta — ráadásul a mikrofonos részt előre lehet tolni, tehát a "nagyfejű" embereknek sem lesz bajuk az eszközzel. Szerencsére zenehallgatás közben is hasonlóan jól teljesített, nem volt vele gond, de arra fel kell készülniük az eszköz iránt érdeklődőknek, hogy a Voyager is teljes mértékben kizárja a környezeti zajokat. Az akkumulátor 7 óra beszélgetési vagy 6 óra zenehallgatási időt tesz lehetővé, ez elég szerénynek mondható, de pozitívumként megemlíteném, hogy szabványos microUSB töltőcsatlakozót kapott és számítógépre dugva is töltődik.

A Voyager 855 tehát elsősorban azoknak ajánlott, akiknek mono és sztereó headsetre egyaránt szükségük van — másként mondva azoknak, akik nem szeretnének akkor is sztereó fülest hordani a fejükön, amikor csak telefonálnak. A Plantronics kiegészítője azon kívül, hogy ennek megfelelően lett kialakítva, szép, jó minőségű, ráadásul a hangminőségét sem érheti kritika. Mindezért bruttó 19.000 forintot kell fizetnünk, ennyiért ez a fülhallgató is ajánlott.

Plantronics Voyager 855

Sony Ericsson HBH-IS800

A Sony Ericsson IS800-at meglátva leesett az állam, a japán-svéd gyártó versenyzője ugyanis... egy fülhallgató, semmi más. Nincs semmi lógóka, hely az akkumulátornak, van két hallójáratos füles, köztük egy kábel fut, melyen van egy elképesztően vékony műanyag sín, mely a bekapcsológombot és az állapotjelző ledet rejti, ennyi. Fülbe ülő gumikból több méretet kapunk, extraként egy tartódobozzal találkozhatunk, plusz a csomag rejt egy szabványos Sony Ericsson töltőt is, melyről elég nehéz elhinni, hogy valahogy tudja tölteni az apró fülhallgatót.

A kialakítás egyik részről csodálatra és elismerésre méltó, ugyanakkor rengeteg hiányossággal jár együtt, ilyen például, hogy az IS800-on a bekapcsolón kívül semmilyen gomb nem található, számot léptetni vagy hangerőt állítani tehát nem tudunk. Az az egyetlen gomb viszont elég sok dologra használható, a bejövő hívásokat fogadhatjuk és vissza is utasíthatjuk vele, elindíthatjuk a hangtárcsázást, meg persze ezzel tudjuk be és kikapcsolni az eszközt alkalmas.

A hangminőség telefonálás közben meglepően jó, az előző részben szereplő fejhallgatók mindegyikénél jobb az IS800, az előző oldalon tárgyalt Platronics Voyager viszont odacsap neki. Persze itt csak a telefonálásról beszélünk, zenei téren nem sok eszköz ér az IS800 nyomába, gyönyörűen és telten szól, öröm hallgatni. Háttérzaj viszont érdekes módon ennél a fülesnél is van, csak nem zenehallgatás közben, hanem standby állapotban, tehát például akkor, mikor a menüben bóklászunk. A legfurcsább, hogy ilyenkor a mikrofon is működik, ami abból a szempontból jó, hogy a zárt fülesen keresztül is halljuk valamelyest a környezeti hangokat.

Az aprócska kiegészítő vételi erőssége közepes, tíz méterről nem működik, ha viszont ötnél közelebb van a telefonhoz, akkor stabilan fogja a jelet. Az akkumulátor viszont sajnos megsínylette a méretbeli tömörítést, a gyártó szerint az IS800 üzemideje legfeljebb négy óra, maradjunk tehát abban, hogy hármat kibír, ami nagyon szerény. Mindezért a teszt írásának pillanatában bruttó 22.000 forintot kell fizetnünk, ami véleményem szerint picit sok, mert bár az IS800-zal tényleg elfelejthetjük a vezetékeket, cserébe sok kompromisszumra kényszerülünk. Az irány azért tetszett.

Sony Ericsson IS800

DuinO SB-300

Negyedik versenyzőnk a sokak számára ismeretlenül csengő DuinO márkanévre hallgat. A SpeedShop saját márkájáról van szó, az ilyen név alatt érkező kiegészítőkre a cég két év teljes körű door-to-door garanciát vállal, aggodalomra tehát semmi ok, nem egy gagyi cuccról van szó.

Viszont annál olcsóbbról, bruttó 8.000 forintos árával az SB-300 kódnevű headset messze a legolcsóbb az egész mezőnyben. Az olcsó dolgoktól az ember valamiért mindig fél, én is féltem attól, hogy a kis DuinO olyan minőségben fog megszólalni, mint egy 800 forintos kínai fülhallgató, pedig 8.000 forintból elméletileg lehet minőségi eszközt gyártani. Legnagyobb megdöbbenésemre ez pont egy ilyen cucc, teljesen jól szól, hangminőségben egy 2-3.000 forintos márkás vezetékes fülhallgatóhoz tudnám hasonlítani — ez a legtöbb embernek tökéletesen elég zenehallgatásra. Hogy kicsit jobban jellemezzem a dolgot, az SB-300 tiszta, szép hangokat szólaltat meg, melyek ugyanakkor kicsit talán kevésbé teltek, mint amit elvárhatnánk.

A kialakítás elsőre kicsit ijesztő lehet, kábelből ugyanis elég sok van. Adott két fülhallgató, egy nyak köré tekeredő kábel, valamint egy aprócska műanyag doboz, mely az elektronikát és az akkumulátort rejti. Puha takintású műanyagból készült, kellemes a tapintása, a dizájnnal sincs különösebben gond, maguk a fülesek is jól néznek ki, bár a tányérok nekem picit nagyok voltak, de mivel tisztában vagyok vele, hogy kicsi a fülem — a cserélhető méretű cuccokból legalábbis mindig a legkisebb kell — ez nem feltétlenül baj. A baloldali fülhallgató kábelén egy mikrofon is ül, aminek köszönhetően a hangminőség telefonálás közben kiváló volt.

A kiegészítő Bluetooth 1.2 Class II-es profilra épül, azaz használatához nem kell, hogy készülékünkben a legújabb verziószámú kékfog legyen. A töltési idő három óra, ezért cserébe hat órás üzemidőt kapunk, ez közepesnek mondható. Gombokkal sem vagyunk túl jól ellátva, a leddel ellátott bekapcsolóbillentyűn kívül mindössze két hangerőszabályzót találunk az eszközön, számot léptetni és tekerni tehát nem tudunk. Ennek oka, hogy az SB-300 nem támogatja a gombok kezelésére használatos AVRCP profilt, ami kompatibilitási szempontból nagyon jó, ugyanakkor engem nagyon zavart, hogy nem tudok számot váltani anélkül, hogy elővenném a telefonom. Ez az oka annak, hogy az egyébként korrektül kinéző, jó hangminőségű és nagyon olcsó DuinO SB-300 nem kapja meg a különösen ajánlott plecsnit.

DuinO SB-300

Bocha

A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította. Vásárláshoz kérem, kattintson ide:
Samsung SBH650
Platronics Voyager 855
Sony Ericsson HBH-IS800
DuinO SB-300

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.