Külső
A doboz is hirdeti magáról, hogy mitől speciális, de ettől még nem kerülheti el a figyelmünket a bőséggel használt piros szín, s bár itt-ott felbukkanó live felirat nincsen, ennek ellenére biztosak lehettünk benne, hogy „elvodafone-osított” telefont fogunk mindjárt élveboncolni. A dobozban töltő, USB kábel és tartósított szalámik csomagolására emlékeztető ezüst zacsiban egy headset ül, összesen 6 darab szövetdarabbal, amelyet a tartozék fülbe helyezendő részére lehet applikálni.
Maga a W510 nem egy meghökkentő darab. Ránézel, és egyből tudod, hogy Motorola. Ezüstös a szín, összecsukható, nyúlánk a forma, a fedlap csak részben nyílik fel, alul ott marad a gyártó hasonló telefonrairól már ismert bumszli. Az előlap talán fém, legalábbis tapintásra hűvös, lötyög, mint 6 éves Józsika a gokart ülésében (mert kihisztizte a szüleitől, hogy mehessen egy menetet, de a gázt sem éri el), a hátlap teljesen műanyag.
A fedlapon egy fekete betét közepén ül egy apró kijelző, amely színes, a legfontosabb információkat (idő, térerő, telep állapota, elmulasztott események) kijelzi, ha pedig nem piszkáljuk, akkor egy idő után elsötétül, s nagyon halványan csak egy digitális óra látható rajta. Az oldalsó gombokkal (bal felől) egyrészt állíthatjuk a hangerőt, másrészt a harmadik, kicsit lentebb ülő billentyű felhasználásával becsukott állapotban is tudunk profilt váltani. Ez a gomb kinyitva is erre jó. A készülék jobb felén levő kezelőszervvel a diktafon aktiválható, tehát a kamerának nincs dedikált gombja. Alul-felül a telefon sima, jobbra lent van a miniUSB csatlakozó ajtaja. Örvendetes, hogy a szolgáltató logója nem került rá a készülékre.
Kinyitás után jellegzetes gombsor tárul fel, a logika a szokásos, dedikált billentyűt kapott a böngésző. A lilásfehér háttérfény látványos, a nyomáspont viszont nem tökéletes, ezeknél az egyetlen panelből fabrikált billentyűzeteknél ez örök probléma. A microSD kártyát a hátlap leszedése után tolhatjuk be, az akksi szerencsére maradhat ilyenkor a helyén. Azért hozzátenném, hogy mire beszenvedtem a microSD-t, annyi idő alatt a telepet is kipattintottam volna, mert ritka hülye megoldással nem csak befelé kell tolni a kártyát, hanem lefelé is kell nyomni ezzel egyidőben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
