Adatkommunikáció, üzemidő, végszó
A nálam járt Razr 40 egy nanoSIM-et fogadott be programozható eSIM-mel megtámogatva, és gond nélkül kapcsolódott minden hazai 4G és 5G hálózatra, mindkét oldalon jó beszélgetési hangminőséggel. A közelségérzékelő sajnos virtuális, ám nehezen kényszeríthető hibára: állva és ülve megbízhatóan sötétült el és kapcsolt vissza a képernyő. Csak fekvő és egyéb lustuló pozícióban, a fülem előtt hadonászva fordult elő néha, hogy bekapcsolva maradt, ám a mindennapos telefonálás közben nem állt elő a hiba, szóval a Motorola ezt megúszta. Villámgyorsan operál a WiFi 6E modem három csatornán (802.11/a/b/g/n/ac/ax/6E, Direct, HotSpot, ReadyFor). A Bluetooth 5.3-as (A2DP, LE), az USB viszont csak 2.0-s (Type-C, MTP, OTG, ReadyFor – szokásos DisplayPort kábelemmel nem működött a kivetítés). A műholdas pozíciószerzés villámgyors több csatornán (A-GPS, GPS L1 + L5, Galileo E1 + E5a, GLONASS, BeiDou E1, B1C, B2a). Megvan az iránytű, a gyorsulásmérő, a giroszkóp és az NFC, csak az infra és a barométer maradt ki.
[+]
A 4200 mAh-s telep a kagylóműfajban kövér, a hagyományos telefonokhoz és a 6,9”-es panelhez viszonyítva viszont szűkös, és félúton van az üzemidő: talán egy hajszányival jobb, mint az Razr 40 Ultrán vagy a Z Flip5-ön, de így is 4-5 órára saccolnám a képernyőidőt, mindennapos töltéssel. Ez azért megnyújtható több böngészéssel és kevesebb játékkal, viszont alig használja az ember a külső képernyőt, így az nem tud terhet levenni a belső válláról. A 33 wattos töltővel legalább kerek egy óra alatt megvan a teljes töltés, ami a Z Flipnél sokkal gyorsabb, persze a 120/240 wattos, hagyományos riválisoknál meg lassabb. Megvan a vezetékmentes töltés is.
[+]
| Pro | |
|---|---|
| Karakteres dizájn remek tapadással | |
| Kitűnő belső panel számos Moto extrával | |
| 256 GB-os indítás, hároméves frissítésgarancia | |
| Versenyképes kamerák | |
| Kontra | |
| Az „olcsó hajlítható telefon” is drága | |
| Apró, korlátozott külső kijelző | |
| Áron aluli, gyenge hardver, dadogós játék | |
| Darabos képstabilizálás, problémás komponálás csukva | |
| Közepes üzemidő és töltéssebesség | |
| Pontozás | |
| Kialakítás, védelem | 7,5 pont |
| Kijelző | 9 pont |
| Sebesség | 7,5 pont |
| Szoftverfelület | 9 pont |
| Fotózás, videózás | 8 pont |
| Hangminőség | 8 pont |
| Adatkommunikáció | 10 pont |
| Üzemidő | 7 pont |
| Ár/érték arány | 6 pont |
| Ár (8/256 GB, HUF) | 339 990 |
Fél évtizede várjuk, hogy a hajlítható képernyős okostelefon megfizethető legyen, erre meg a nagyobb külső képernyőt kínáló Z Flip5 és Razr 40 Ultra lett a megváltás félmillióért, a felső tízezer játékszere maradva. Ez a két újdonság pedig annyira jól sikerült, hogy nehéz a stílusos, de alig használható másodképernyős Razr 40-be beleszeretni 340 ezer forintért. Valahol negyedmilliónál van az a lélektani határ, amit át kellene törnie a foldable középkategóriának, hogy tömegtermék legyen, és ettől a telefon túl messze van. Akkor már inkább egy remek Edge 40-et érdemes választani féláron is jobb teljesítménnyel és üzemidővel, persze összehajtás nélkül, ami a foldable műfaj kulcsa, a dizájn pedig elsőrangú.
Lassan ugyanakkor át kell fogalmazzuk a kérdést, ami eddig úgy szólt, hogy „melyik évben lesz a hajlítható telefon megfizethető?” Az árakat nézve a pontosabb kérdés ugyanis az, hogy „lesz-e egyáltalán, vagy a 3D és a VR sorsára jutva rétegtermék marad?” Egy dolgot viszont nem lehet elvitatni a Razr 40-től: menő kellék az erre éhes célközönségnek az Ultránál olcsóbban, remek belső kijelzővel és hosszú szoftvertámogatással. Épp csak az a wow faktor hiányzik, amiért az utca embere az Ultra és a Z Flip5 után fordul – és az elismerő tekintetek mellett a Razr 40 a Mobilarena plecsniről is lemarad.
Bone123
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
