Külső, kijelző, doboz

Felnőttkorba lépett a hajlítható képernyős kagylótelefon: a Razr 40 Ultra és a Galaxy Z Flip5 majdnem olyan jól használható csukva, mint nyitva, és sokan gondoljuk úgy: a stílus mellé most nőtt fel a tudás. Ami viszont nem jött el fél évtized alatt, az a megfizethető hajlíthatók korszaka: alacsony gyártásszámmal és költséges előállítással inkább felfele mozdultak az árak, semmint lefele.

[+]

A foldable világ demokratizálódása tehát még odébb van, a Razr 40-nel viszont eggyel szélesebb réteg engedhet meg magának modern kagylótelefont, bár jelentős tudásszűkítéssel sem sikerült 300 ezer forint alá szökni. Mégis annyi marad a konyhán a sima Razrt választva az Ultra helyett, amiből egy remek Edge 40 is mellé csapható, és ez a két negyvenes modell képviseli a felső-középkategóriát a Motorolánál hajlítható és hagyományos vonalon. A kérdés éppen ezért dupla: elég sok jó tulajdonságot átment-e az olcsóbbik kagylótelefon a drágábbikból, hogy megérje a kompromisszumokat bevállalni, és ér-e Razr 40 kétszer annyit, mint egy összecsukhatatlan Edge 40?

A Galaxy Z Flip5 a Razr 40 mellett [+]

Ebbe a harapófogóba érkezett tesztalanyunk, amely az Ultra 3,6”-es, 144 H-es és 1066 x 1056 pixeles remek külső paneljéről 1,5”-re, 60 Hz-re és 368 x 192 pixelre váltva felemás képet fest a 2023-as hajlíthatók között, mert kevesebb dolog végezhető el rajta csukva. Ám teher alatt nő a pálma, és ha a Razr 40 ügyesen válogatja össze jó tulajdonságait, kitaposhatja az utat a tényleg megengedhető árú hajlíthatóknak, és a legfontosabb dologból nem enged: roppant stílusos a kivitele.

(forrás: Motorola) [+]

Megnyerő az alumíniumvázhoz és rozsdamentes acél zsanérhoz illeszkedő vegán bőr kivitel, ami persze valójában műanyag, ám nem csak kitűnő tapadást biztosít, hanem már fehérben és szürkében is kellő karaktert. Ám a lila változat az igazán menő és vonzó, így hiába apró a képernyő kívül, fekete kamerasávjával egyedivé és megnyerővé teszi a dizájnt.

A Z Flip5 és a Razr 40 nyitva megkülönböztethetetlen [+]

Oké: a Z Flip5-tel szemben a vízálló minősítés kimaradt, az IP52 védelem a vízlepergető tulajdonságon túl ugyanakkor porálló kivitelt is garantál, és nagyítóval sem látható nyilvánvaló hézag, ahol szennyeződés könnyen bejutna. Szorosan illesztett a 6,9”-es LTPO AMOLED panel is belül, bár plasztik takarása azt jelenti, hogy körömmel is megkarcolható, így különösen finom bánásmódot igényel. Szerencsére a gyűrődésminta csak akkor látszik, ha keressük, a külső panelt pedig teljesen lapos, mivel kemény és karcálló Gorilla Glass Victus fedi.

[+]

A konstrukció rendben, a fogás nyitva és csukva is kényelmes, ám a zsanér mozgatása érzésre és érdesebb hangjával is eggyel kevésbé profi, mint a Z Flip5-é, a hasonló kialakítású Razr 40 Ultra pedig elvérzett a Galaxy kagylóval szemben ezen a terhelésteszten. Ez a foldable műfaj fonákja: ami mozgatható, az idővel elfárad, így aki belép, a legjobb, ha zárható tokban hordozza mobilját és óvatosan nyitogatja, ami egyébként ezúttal is könnyű mozdulat egy kézzel.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Széttárva hatalmas felületen terül el a 1080 x 2640 tűéles, 10 bites pixel HDR10+ és Dolby Vision támogatással, valamint kitűnő napfény alatti fényerővel. Kár, hogy a Flip után ez a telefon is gyorsan leszabályozza a fényerőt 28 fokos hőmérséklettől felfele napfényben, bár ez látványosabb a kamerát használva és kevésbé agresszív mondjuk böngészés közben. A képfrissítés 144 Hz-es, de csak szökőévente, mert mindössze pár játék támogatja. Máskülönben 10-120 Hz között mozog a frekvencia, továbbra is tökéletes gördülékenységgel. Az érintésérzékelés is remek, a rezgőmotor viszont csak közepes.

[+]

A Razr 40 a kecsesebb hajlíthatók egyike 170,82 x 73,95 x 7,35 milliméteren szétnyitva, ám két dolgot nem árulnak el a képek és az ügyesen komponált marketingfotók: 88,24 x 73,95 milliméterre csukva 15,8 milliméteres vastagságával jócskán kidomborodik a farmerzsebből. A 22:9-es képarány pedig azt jelenti, hogy férfikézzel is nehéz elérni bármit a belső panel közepétől felfele, mivel pedig a külsőn csak az idő, pár widget és a rövid értesítések jelennek meg, a folyamatos fogásváltás kényelmetlenné teszi a használatot.

A zsanér belső komponensei (forrás: Motorola) [+]

Ezért életképesebb a tömzsibb Oppo Find N2, hiába vaskosabb ugyanis a 188,6 grammos Motorolánál, ha jókora külső panelje minden funkciót tud és alacsonyabb a belseje. Ami még mindig nem létezik, az a kompakt kagylótelefon. A Razr 40 kívül 64 és 13 megapixeles kamerát kínál normál és ultraszéles szerepkörben, LED villanóval megtámogatva, illetve 32 megapixeles kameralyukat belül, a beszédhangszóró és a fénymérő alatt.

[+]

Sajnos a közelségérzékelő virtuális az Elliptic Labs AIVirtualProximitySensor™ Inner Beauty® fajtából (ezúttal is gratulálok a csapatnak, amely a zseniális névvel előállt), bár az nem szerepelt rosszul a Redmi Note 12 Pro+-ban. A flipes hajlíthatóknak az a korlátja most is megvan, hogy hívásfogadáshoz szét kell nyitni a telefont, mivel csukva a beszédhangszóró takarásban van. Opció persze a hívásfogadás kihangosítva és fülhallgatóra átjátszva.

[+]

A vékony kivitel keskeny bekapcsolóba rejtett ujjlenyomat-olvasót jelent, ami számomra azért probléma, mert megkopott az ujjmintázatom, így a Motorola tízből csak nyolcszor azonosított sikeresen. Nyitva ez a gomb még kézre esik, a két hangerőszabályzóért viszont már nyújtózkodni kell. Elismerés a Motorolának, hogy sikerült a házba 4200 mAh-s telepet pakolni, ami jóval kövérebb a Z Flip5 3700 mAh-s adatánál, bár elmarad a Find N2 Flip 4300 mAh-jától.

[+]

Örömhír a műanyag nélküli, illatosított kartondoboz kövér tartalma 33 wattos töltővel, a két végén USB-C kábellel, SIM tűvel, tokkal és egy jó adag leírással. A mobil támogatja a vezetékmentes töltést és a sztereó hangszórót is kipipálja, nincs viszont jack kimenet, FM-rádió vagy microSD bővítés. A tesztre érkezett Razr 40 egy nanoSIM-et fogadott be programozható eSIM-mel megtámogatva, de létezik két nanoSIM-es változat is, szintén balról kihúzható tálcával.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!