Hirdetés
Kvóta
A piaci alapokon zajló fejlődés pártján vagyok. Nem rajongok azért, ha az állam, vagy más szabályozó testület felülről avatkozik be a folyamatokba, a környezetvédelem témakörében azonban — nálam legalábbis — oké. Mármint főleg akkor oké, ha a szabályozási megoldások egy fenntarthatóbb és tisztább jövő megteremtését tűzik ki célul. Nos, a célok ugyan a közlekedési károsanyag-kibocsátás kapcsán is megvoltak (még meg is vannak), csak egy dolgot nem vettek figyelembe: a realitást.
CO2 kibocsátás eddig és a tervezet
Jártam a kínai techvárosban nemrég. Shenzhen sok szempontból a világ egyik legfejlettebb helye, hogy mást ne mondjak: olyan szabályozás van életben, aminek eredményeképpen az utcákon közlekedő minden is elektromos. Aki belsőégésű motorral hajtott autóra vágyik, az sokszor-sokszor annyit kell fizessen, mint a villanyos járgányokkal (és ide beletartozik a robogó is) közlekedő tömegek. Itt persze a felülről jövő szabályozásokkal nem szokás vitatkozni, csak alkalmazkodni hozzájuk, aminek eredménye a megvalósult európai utópia: a szinte 100%-os elektromobilitás. Tekinthetnénk labornak is: Shenzhen elképesztően tiszta, zöld, nincs szmog, nincs por, viszont van meghökkentő csend. Kétszer öt sávon zajló forgalom mellett is.
Ja, egy teljes töltés egy átlagos ottani EV-be úgy 1000 forintba kerül. Mert ők nem csak azt intézték el, hogy a belsős autóipar itthonról nézve totál ismeretlen, de ugyanennyire modern(nek ható) autókkal árasztja el megfizethető áron a piacot (ott egy MG, vagy éppen egy BYD pont feleannyiba kerül, mint itt), de megteremtették mellé az olcsón igénybe vehető infrastruktúrát is. Hogy ez mennyibe került az államnak? Sosem fogjuk megtudni… ez Kína. Valószínűleg baromi sokba. Jóval többe, mint az európai erőlködések összegszerűsége, ami egyrészt áll a lokális gyártókat sorra féltérdre kényszerítő szabályozások bevezetéséből és némi államilag támogatott e-autós terjesztésből, ám láthatóan valami totálisan félrecsúszott.
Egyrészt az e-autók árai még mindig nem elég vonzók, hiába nyomták bele a pénzt az ilyen-olyan programokba. Másrészt pedig a töltési infrastruktúra sűrűsége irtózatosan heterogén a kontinensen, ahogyan ezek használatának árazása is igen nagy szórást mutat. Közben az emberek inkább mégsem akarnak teljesen elektromos autókat, a gyártók meg bekrepálnak attól, hogy törvényi elvárás, hogy a flottájuk összességében mennyi károsanyagot (nem) bocsát ki, ezért aztán szinte az összes márkánál az látszik, hogy a nagy elánnal belengetett elektrifikációt visszafogják, a kvótát pedig a hibridekkel próbálják megugrani úgy, hogy mind a károsanyag-kibocsátást, mind pedig az üzemanyag-fogyasztást azt feltételezve számolják ki, hogy a PHEV (tölthető hibridek) tulajdonosok minden 100 kilométerre teljesen feltöltött akkuval indulnak neki, a HEV (sima hibrid) autók pedig mindig 20 fokban, tojáshéjon lépkedő sofőrökkel közlekednek. És közben a gyártók találtak még egy kiskaput, ez a mild-hibrid fantázianevű álvillany kategória, ahol az akku annyira kicsi, hogy zömmel arra sem elég, hogy az ember arrébbálljon a kertkapuból. De! Mégiscsak hibrid, szóval a kvótába beleszámít. Mild-hibrid? Inkább álhibrid.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!