Hardver, menürendszer, sebesség

Szinte hihetetlennek tűnik, de a Meizu egy Windows alapú masina. Természetesen nem Windows Mobile fut rajta, de az alapja ugyanaz a Windows CE kernel 6.0-s (Yamakazi) kernel, ami a majdani Windows Mobile 7 alapjául is szolgál. A CE kernel ugye alapvetően a hardver és erőforrás kezelésért felelős, grafikus felületet nem tartalmaz, azt már a Meizu csinálta, a neve pedig Mmobile GUI - ezt nem tudom, hogy elgépelték-e annak idején, vagy valóban így akarták elnevezni. A processzor egy 667 MHz-en ketyegő ARM 1136JF-S, ez szintén egy új cucc, a Nokia 5630 XpressMusicban lesz hasonló, csak az ugye 600 MHz-en fog működni. A rendszermemória funkcióját 256 MB DDR SDRAM tölti be, a tárhely pedig modelltől függően 8 vagy 16 GB flash memória. Memóriakártyával való bővítésre az előzetes információkkal ellentétben nincs lehetőség, én legalábbis sehol nem találtam meg a kártyafoglalatot.

[+]

A grafikus felhasználói felület maga a csoda. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez a CE kernelre épül, hiszen gyors, rugalmas, kezelhető. Bek kollégám a Meizuval eltöltött pár perc után ujjongva közölte, hogy ha erre nem adok különösen ajánlott plecsnit, akkor össze fog dőlni a világ, ez ugyanis ugyanolyan csodálatos, mint az iPhone rendszere. Az igazság viszont az, hogy annyira nem csodálatos, mert bár alapvetően tényleg pont olyan gyors és jól kezelhető, mint a nagy konkurens módosított OSX-e, ez bizony néha erősen be tud lassulni, huzamosabb használat után néha elgondolkodik egy-egy másodpercet egyes képernyőnyomások után, plusz egyszer egy hibaüzenetet is kidobott, kínaiul. A tesztpéldányon ugyanis kínai az alapértelmezett nyelv, és bár ki lehet választani angolt is, két vagy három almenüben bizony találkoztam logogramokból álló feliratokkal. Ezt betudom a még nem végleges szoftvernek, plusz itt megígérem a mélyen tisztelt olvasóknak, hogy a Meizut három hónap múlva, a végleges verzió megjelenésekor újra meg fogjuk nézni.

A képeken nem jön át, de a Meizu kijelzőjének képe gyönyörű

A bekapcsolás után körülbelül egy percet kell várnunk ahhoz, hogy a főmenüben találjuk magunkat, mely - ki hitte volna - nagyon hasonlít az iPhone menüjéhez. Persze azért vannak különbségek, az ikonok máshogy néznek ki - a többség szerint kevésbé dekoratívak, ezzel én nem értek egyet -, plusz alulról hiányzik az iPhone-nál permanensen jelenlévő ikonkvartett. Helyette az operátorunk nevét csodálhatjuk meg, ha pedig meg is érintjük, akkor a telefonos részbe jutunk, mely a tárcsázóképernyő és a névjegyzék mellet a hívásnaplót és a telefonálással kapcsolatos beállítások képernyőjét tartalmazza. A főmenübe természetesen az előlap alján lévő gombbal repülünk vissza, különösebb animáció nincs, de a folyamat elég gyors ahhoz, hogy ez fel se tűnjön (az új szoftververzióban egyébként elvileg animáció is került).

A képernyőzár ötletét úgy tűnik, hogy nem merték egy az egyben lenyúlni a mérnökök, ami olyannyira építően hatott rájuk, hogy egy annál is jobb dolgot eszeltek ki. Ha felélesztjük a gépet - amit a bekapcsoló és az alsó gombbal egyaránt megtehetünk -, alul négy ikont láthatunk, melyeket fel kell tolnunk a képernyő felső kétharmadában elhelyezkedő területre. A mozdulatsor tehát hasonló, a nagy királyság viszont az, hogy alul négy ikon van, így a megfelelő feltolásával a főmenü mellett a telefonkönyvbe, a tárcsázóképernyőre vagy az üzenetek közé is juthatunk. Térjünk azonban egy kicsit vissza a főmenüre. Ikonokból egy képernyőn négyszer négy van (összkerékhajtás, haha), de több képernyő is létezik, amik között ujjunk segítségével tudunk lapozni - iPhone-feeling? Nem csoda. Mondok még egy meglepő dolgot: az ikonokat is át tudjuk helyezni, amihez a kiválasztott ikonon rajta kell tartanunk az ujjunkat, mire megjelenik egy keret körülötte.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!