Egy legenda születése
Miből lesz a legenda? Jó kérdés. A telekommunikációs iparágban ha nem is példátlanok, de mindenképp ritkák az olyan esetek, amikor egy-egy készüléket már akkor körülleng egyfajta rejtélyes misztikum, amikor az még jó eséllyel még nem is létezik, tehát halandó kezében sem volt. Az elmúlt pár évből több olyan készüléket említhetünk, melyek megjelenésére a felhasználók és a sajtó egyaránt nagyon várt - ilyen volt többek között a Sony Ericsson P990 vagy a Nokia N95 is. Volt viszont olyan eset is, amikor arra vártunk, amiről azt sem tudtuk, hogy létezik... igen, az iPhone-ról beszélek. Van továbbá egy olyan történet is...
...mely lassan két éve tart, de még mindig nincs vége. Természetesen tesztünk tárgyáról a Meizu M8-ról, ismertebb nevén MiniOne-ról van szó. Az egész akkor kezdődött, amikor az iPhone megjelent, majd a semmiből előbukkant a Meizu nevű, MP3/MP4 lejátszóiról ismert kínai cég néhány képpel, melyeken tesztünk tárgyának prototípusa volt látható, ami csodák-csodájára pont úgy nézett ki, mint az Apple első telefonja. Valószínűleg jót nevettünk volna, ha ezt egy jelentéktelen kis vállalat tolja az orrunk alá, a Meizuval viszont más a helyzet. A vállalat ugyanis az iPod nano fénykorában piacra dobta Meizu M6 nevű médialejátszóját, mely sok szempontból túlmutatott az Apple apró csillagán, ezek mellett pedig hasonlóan igényes kivitelezésű volt. A világ tehát nagyot nézett az M8 bejelentésekor: tényleg meg tudják csinálni? A helyzet az, hogy meg. Csak nagyon elkéstek vele.
Rögtön leszögezném, hogy a nálunk járt készülék még mindig nem végleges, még ha bétásnak nem is tekinthető. Itthon körülbelül három hónap múlva fog piacra kerülni, mi viszont az Infopatika jóvoltából már most kaptunk egyet belőle, aminek hadd ne mondjam, hogy mennyire örültünk. A cikk végén található videóból látszani fog, de azért itt is megemlítem, hogy a masina egy apró, fekete színű dobozban érkezett, mely a fekete színű törlőkendő mellett csupa-csupa fehér kiegészítővel próbál elkápráztatni minket. Persze sok dolgot nem kapunk hozzá, csak annyit, amennyit az iPhone-hoz: adatkábel, hálózati töltőfej, sztereó headset. Utóbbi teljesen véletlenül pont úgy néz ki, mint az Almás testvére...
Külcsín
Kis túlzással ezt az oldalt úgy ahogy van, át is lehetne ugrani, de persze nem tesszük meg. Mindenesetre a szövegelés előtt idetennék egy meglehetősen szemléletes képet, melyen az M8 látható egy iPod Touch mellett, mely ugye nagyjából akkora, mint egy iPhone...
Fontos megemlíteni, hogy az M8 még az eredeti iPhone ellenfele kívánt lenni, csak ugye időközben kicsit lemaradtak a fejlesztéssel, minek következtében piacra került a 3G-s almatelefon is. Az M8 mérete 59 x 108 x 12 milliméter, tömege 118 gramm, tehát majdnem pontosan akkora, mint a nagy konkurens - emlékeztetőül az iPhone 2G 135 grammot nyom és 61 x 115 x 11,6 milliméteres kiterjedésű. A dizájnbeli egyezésekről felesleges ódákat zengeni, inkább a különbségekre hívnám fel a figyelmet.
A Meizu kijelzőjének képátlója 3,4 hüvelyk (azaz 85 milliméter), tehát kereken egytized hüvelykkel kisebb, mint a már sokat említett iPhone-é (ez a gyakorlatban négy millimétert jelent). Felbontása viszont jobb, mert míg az iPhone egy 320 x 480 pixeles TFT panellel van felszerelve, az M8 egy 480 x 720 pixeles megjelenítővel büszkélkedhet, mely a nagy konkurenshez hasonlóan több mint tizenhatmillió színárnyalatot tud szemünk elé rajzolni. Nagyon-nagyon fontos viszont, hogy tesztünk tárgya szintén multi-touch panellel van megáldva, tehát több helyen is képes egyszerre érzékelni a nyomkodást. Ezt Steve Jobs vállalatán kívül eddig csak a Palmnak sikerült megcsinálnia.
Az előlapot borító plexi teljesen kemény, amiből adódóan elég ellenállónak is tűnik. Felül három pötty található, ezekben lakik a telefonhangszóró, a fényérzékelő és az infrás távolságmérő szenzor is. Alulra egy gomb jutott, funkciója egyértelmű, plusz található rajta egy csúnya M betű, mely a gyártó lógójából maradt ránk, nem kellett volna. A hátlapról még kevesebb pozitívumot lehet elmondani, papírvékony, lakkozott műanyag, a bal felső sarokban egy kamera, középen egy logó, a kettő között kétoldalt két hangszóró. Tény viszont, hogy az alsó rész levehető, a kis Meizu akkumulátora ugyanis a felhasználó által is cserélhető.
Felülre a bekapcsológomb és a szabványos 3,5 milliméteres jack kimenet került, utóbbiba szerencsére bármilyen fülhallgatót bele lehet dugni. Baloldalt vannak a hangerőszabályzó gombok, alul a miniUSB csatlakozó és a mikrofon, jobbra pedig egy gomb, mely a zenelejátszó szoftvert indítja el.
Hardver, menürendszer, sebesség
Szinte hihetetlennek tűnik, de a Meizu egy Windows alapú masina. Természetesen nem Windows Mobile fut rajta, de az alapja ugyanaz a Windows CE kernel 6.0-s (Yamakazi) kernel, ami a majdani Windows Mobile 7 alapjául is szolgál. A CE kernel ugye alapvetően a hardver és erőforrás kezelésért felelős, grafikus felületet nem tartalmaz, azt már a Meizu csinálta, a neve pedig Mmobile GUI - ezt nem tudom, hogy elgépelték-e annak idején, vagy valóban így akarták elnevezni. A processzor egy 667 MHz-en ketyegő ARM 1136JF-S, ez szintén egy új cucc, a Nokia 5630 XpressMusicban lesz hasonló, csak az ugye 600 MHz-en fog működni. A rendszermemória funkcióját 256 MB DDR SDRAM tölti be, a tárhely pedig modelltől függően 8 vagy 16 GB flash memória. Memóriakártyával való bővítésre az előzetes információkkal ellentétben nincs lehetőség, én legalábbis sehol nem találtam meg a kártyafoglalatot.
A grafikus felhasználói felület maga a csoda. Egyszerűen hihetetlen, hogy ez a CE kernelre épül, hiszen gyors, rugalmas, kezelhető. Bek kollégám a Meizuval eltöltött pár perc után ujjongva közölte, hogy ha erre nem adok különösen ajánlott plecsnit, akkor össze fog dőlni a világ, ez ugyanis ugyanolyan csodálatos, mint az iPhone rendszere. Az igazság viszont az, hogy annyira nem csodálatos, mert bár alapvetően tényleg pont olyan gyors és jól kezelhető, mint a nagy konkurens módosított OSX-e, ez bizony néha erősen be tud lassulni, huzamosabb használat után néha elgondolkodik egy-egy másodpercet egyes képernyőnyomások után, plusz egyszer egy hibaüzenetet is kidobott, kínaiul. A tesztpéldányon ugyanis kínai az alapértelmezett nyelv, és bár ki lehet választani angolt is, két vagy három almenüben bizony találkoztam logogramokból álló feliratokkal. Ezt betudom a még nem végleges szoftvernek, plusz itt megígérem a mélyen tisztelt olvasóknak, hogy a Meizut három hónap múlva, a végleges verzió megjelenésekor újra meg fogjuk nézni.
A képeken nem jön át, de a Meizu kijelzőjének képe gyönyörű
A bekapcsolás után körülbelül egy percet kell várnunk ahhoz, hogy a főmenüben találjuk magunkat, mely - ki hitte volna - nagyon hasonlít az iPhone menüjéhez. Persze azért vannak különbségek, az ikonok máshogy néznek ki - a többség szerint kevésbé dekoratívak, ezzel én nem értek egyet -, plusz alulról hiányzik az iPhone-nál permanensen jelenlévő ikonkvartett. Helyette az operátorunk nevét csodálhatjuk meg, ha pedig meg is érintjük, akkor a telefonos részbe jutunk, mely a tárcsázóképernyő és a névjegyzék mellet a hívásnaplót és a telefonálással kapcsolatos beállítások képernyőjét tartalmazza. A főmenübe természetesen az előlap alján lévő gombbal repülünk vissza, különösebb animáció nincs, de a folyamat elég gyors ahhoz, hogy ez fel se tűnjön (az új szoftververzióban egyébként elvileg animáció is került).
A képernyőzár ötletét úgy tűnik, hogy nem merték egy az egyben lenyúlni a mérnökök, ami olyannyira építően hatott rájuk, hogy egy annál is jobb dolgot eszeltek ki. Ha felélesztjük a gépet - amit a bekapcsoló és az alsó gombbal egyaránt megtehetünk -, alul négy ikont láthatunk, melyeket fel kell tolnunk a képernyő felső kétharmadában elhelyezkedő területre. A mozdulatsor tehát hasonló, a nagy királyság viszont az, hogy alul négy ikon van, így a megfelelő feltolásával a főmenü mellett a telefonkönyvbe, a tárcsázóképernyőre vagy az üzenetek közé is juthatunk. Térjünk azonban egy kicsit vissza a főmenüre. Ikonokból egy képernyőn négyszer négy van (összkerékhajtás, haha), de több képernyő is létezik, amik között ujjunk segítségével tudunk lapozni - iPhone-feeling? Nem csoda. Mondok még egy meglepő dolgot: az ikonokat is át tudjuk helyezni, amihez a kiválasztott ikonon rajta kell tartanunk az ujjunkat, mire megjelenik egy keret körülötte.
Szoftverek és lehetőségek
A szoftverekkel kapcsolatban nagyon vegyes a kép. A Windows CE alapú rendszer ugye sejtet némi bővíthetőségi potenciált, de sajnos ez csak egy elméleti dolog. A rendszer abszolút nem kompatibilis a Windows Mobile-os programokkal, egyedül natív CE szoftvereket tudunk futtatni, elméletileg. Alapvetően nem vagyok tele efféle cuccokat - ugye nem is létezik sok, mivel CE kernelen alapuló egyedi operációs rendszert leginkább csak PNA-k futtatnak -, tehát ezt nem tudtam kipróbálni, azt viszont igen, hogy hogyan reagál a Meizu egy Pocket PC-s cabinet telepítőfájlra. Feltoltam hát a gépre, elindítottam a fájlkezelőt - igen, itt olyan is van -, majd az alant is látható üzenetet kaptam. A telepítés sikeresen be is fejeződött, az ikon nem jelent meg sehol, gyakorlatilag tehát semmi nem történt.
A fájlböngésző egyébként Documents néven fut a főmenüben, gyorsan feltoltam hát pár fájlt a masinára, hogy megnézzem mit játszik le. Röviden és velősen: semmit. Na jó, a txt formátummal azért elboldogul, de egy doc vagy egy pdf simán két vállra fektetni, nem talál hozzávaló programot. A fájlböngészőben egyébként elérjük az összes mappát, beleértve a Windowst is, tehát szinte biztos, hogy a gép megjelenése után ezer és egy barkácsolós cucc fog megjelenni, melyek segítenek majd az efféle inkompatibilitási problémák orvoslásában. Apropó, fájlok másolása: a menüben kétféle opciót választhatunk ki a számítógéphez való csatlakoztatással kapcsolatban, az első a Mass Storage mód, a második az ActiveSync. Utóbbi csak driverrel működik, de Mass Storage módban anélkül is tudtam másolni, ami több évnyi masszív iTunes-szinkronizálás után meglepően kényelmes volt.
Szoftverek terén semmi komoly extrát nem kapunk. Van egy havi és napi nézettel megáldott naptárunk, világóránk, ébresztőnk, stopperünk, időzítőnk, alapfunkciós számológépünk, jegyzettömbünk és ebook olvasónk. Ezek közül a rendszer jobbára csak egyet futtat, az alsó gomb megnyomásával mindig bezárja az épp aktuálisat, de maga a rendszer ettől függetlenül képes a multi-taskingra, az épp futó programok listáját a bal alsó sarokban található ikonnal tudjuk elérni.
A szövegbevitel közel sem tökéletes. Van egy virtuális billentyűzetünk, mely szintén véletlenül pont úgy működik, mint az iPhone-é, de valahogy mégis kevésbé hatékony, én legalábbis annak éreztem. Szövegkijelölés és nagyítós prompt tologatás egyaránt van. A billentyűzettel kapcsolatban viszont komoly probléma, hogy alapból kínai T9-et kapcsol be, tehát minden egyes gépelés előtt kell két fölösleges gombnyomást csinálnunk ennek megszüntetéséhez. Még komolyabb hiányosság, hogy nem támogatja az ékezetes karaktereket és a fektetett nézetet - azaz de, utóbbit igen, de valamiért csak és kizárólag az internetböngészőnél, ami úgy mellesleg egy Opera alapú cucc, bár ez szinte sehol nincs feltüntetve. Nem igazán győzött meg, lassú volt, akadozott, ennél még a Windows Mobile alapú verzió is jobb, a Safariról nem is beszélve. Lehetett hallani pletykákat Flash támogatásról, de sajnos ezek is alaptalannak bizonyultak. Azért egy pozitívumot is hadd jegyezzek meg: a WiFi vételi erőssége átlagon felüli.
Telefonálás és üzenetkezelés
Kezdjük a száraz tényekkel. A Meizu M8-ban található GSM-modul mindössze kétnormás (900/1800 MHz), adatátvitelre GPRS-t vagy EDGE-t használhatunk, 3G tehát nincs. A Bluetooth verziószámáról nem találtam hivatalos információt, valószínűleg 2.0-s, ami jó hír, hogy fájlátvitelre is használható, küldeni a Documentsből tudunk, bár elsőre nem könnyű megtalálni. WiFi ugye van, 802.11b/g szabványú, nem volt vele gondom.
A hangminőség telefonálás közben sajnos nem az igazi. Én mindenkit kiválóan hallottam, viszont többen is panaszkodtak szakadozó vonalra és el-elmenő hangra, tehát valami nem stimmel. Pedig okos megoldásokat itt is kapunk, a kijelző például kikapcsol, amikor a fülünkhöz emeljük a készüléket, ráadásul a szoftveres megoldások is egész előremutatók. A telefonkönyvbe elméletileg annyi nevet rakhatunk, amennyit csak akarunk, az egyes emberkékhez képet is hozzárendelhetünk, extra mezők is akadnak (címke, vállalat, e-mail, cím, QQ, MSN, weblap, születésnap, megjegyzés). Nagyon hasznos, hogy csoportok is vannak, melyekbe szabadon pakolhatjuk be ismerőseinket. A beállítások közül sajnos hiányzik a hívószámkijelzés be/kikapcsolása, van viszont feketelista, ahova azokat az embereket dobhatjuk be, akikkel valamilyen oknál fogva nem igazán akarunk beszélni.
A szóelválasztással néha a menüben is van baj
Az üzenetkezeléssel is akadtak gondok. Rögtön kiemelném, hogy MMS támogatás van, nagyszerű, dobtunk is egy hátast. Attól viszont nem, hogy az e-mail kliens szoftverébe csak és kizárólag POP3 alapú szervert tudtunk (volna) beállítani - szerencsére csak szoftveres bug miatt, ugyanis elméletileg IMAP4-et is kéne, hogy lehessen választani. Az SMS kezelés sem az igazi, egyrészt gond van a kontaktokkal, sokszor nem jelzi ki a küldő nevét, csak a számát, ezért nem ugyanabba a mappába kerülnek az SMS-ek, ahol az általunk küldöttek vannak. Mert elméletileg ugye van chat-szerű nézet, de itt is gáz, hogy a szoftver a szavakat teljesen esetlegesen elválasztja, ami ugye megnehezíti az olvasást, arról nem is beszélve, hogy az általunk küldött üzenetek egy-egy méretes Device host felirat alatt találhatók.
Egy csipet multimédia
A kamera 3,2 megapixeles, autofókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2048 x 1536, videóknál pedig 640 x 480 pixel. A szoftver korlátozott számban, de felkínál pár beállítási lehetőséget, piszkálhatjuk a fehéregyensúlyt (igaz, az automata mellett csak két módja van) és a fénymérést (mátrix, középre súlyozott, szpot), valamint van expozíció-korrekció és digitális zoom is. Fókuszálni és exponálni a képernyő alján található ikonnal vagy a zenelejátszó gyorsindítójával tudunk. A képminőség alapvetően nem valami jó - az iPhone-nál persze jobb -, mivel a képek néha homályosak, a zajszint pedig magas, de pozitívumként meg kell jegyeznem, hogy a színek élénkek, a dinamikatartomány pedig meglehetősen nagy.
 |  |  |  |  |
 |  |  |  |  |
Zenéinket elég, ha Mass Storage módban átdobáljuk a gépre, a szoftver észre fogja venni őket. Szűrni ID3 tagek alapján tudunk, de nem egészen úgy, ahogy az tökéletes lenne, először ugyanis mindenképp az előadót kell kiválasztani, csak utána válogathatunk annak albumai között. Ha ez nem tetszik, létrehozhatunk lejátszási listákat is. Maga a lejátszó egész kellemes, szép nagyban kidobja az albumborítót (ember legyen a talpán, aki ekkora felbontásban talál képet..), csúszkával lehet állítani a hangerőt, hasonló módon lehet léptetni is. Nagyon hülye helyen van eldugva (a Now Playing ikonra kell duplán bökni), de van hangszínszabályzó, mély és magaskiemelés is, plusz beállíthatjuk, hogy a Bluetooth A2DP-je működjön-e. A hangminőség kihangosítva egyszerűen kiváló, hangos, nem torzít, a sztereó hangszórópár ér valamit. A gyári fülhallgató ugye kísértetiesen hasonlít az Apple fülesére, nagyjából úgy is szól, tehát alapvetően elég jól, bár a mély tartományok egy kicsit erőtlenebbek a kelleténél.
A videólejátszó és a képnézegető szerencsére makulátlan. Előbbinél azt emelném ki, hogy boldogul az AVI, MP4, 3GP, MOV, ASF, WMV, MPEG, MKV és FLV formátumokkal, utóbbiról pedig annyit mondanék, hogy pont olyan, mint az iPhone-é, tehát gyors, rugalmas, a képeket a giroszkópnak köszönhetően magától forgatja, nagyítani/kicsinyíteni pedig két ujjal tudunk.
Akkumulátor és összegzés - videóval
Az akkumulátor az előzetes információkkal ellentétben nem 1400, hanem 1200 mAh-s, de erre én is öt perce jöttem rá, mikor megnéztem a gyártó honlapját, ráírva ugyanis nincs. A beszélgetési idő a gyártó állítása szerint elérheti a 380 percet, ezt nem tudom megerősíteni, pár óra alatt tuti, hogy lemerül. Nálam másfél napig bírta egy töltéssel úgy, hogy nem igazán hallgattam zenét rajta, tehát nagyjából iPhone-szint. A gyártó egyébként 7 órás filmezési és 21,5 óra zenehallgatási időt említ a honlapján.
Az összegzés előtt nézzünk meg egy videót a masináról:
A Meizu M8-cal kapcsolatban elég vegyes tehát az összkép. Adott egy iPhone 2G konkurens, melyet azért nem nagy túlzás koppintásnak sem nevezni, nagyon sok dolgot átvett az Apple készülékéből, de mint tudjuk, jót másolni nem bűn. Döbbenetes, hogy a Meizu a Windows CE kernelre egy ilyen rendszert fel tudott építeni, ezelőtt tényleg megemeljük a kalapunkat. Az viszont tény, hogy nagyon elkéstek vele. Egyrészt azért, mert időközben megjelent az iPhone 3G is, de alapvetően nem a gyorsabb adatátvitel az a pont, amelyikben az almás telefon odaveri a Meizut... az ugyanis a szoftveres kínálat. Az Apple-nek ugye ott van az AppStore, amiből boldog boldogtalan letölthet többezer minőségbiztosított programot, akár ingyenesen is, az M8-nál meg ugye azt sem tudjuk, hogy mi a helyzet ezen a téren. Arról nem is beszélve, hogy nem egy szoftveres hiba még mindig jelen van, de őszintén remélem, hogy ezek három hónap múlva már hiányozni fognak. A cucc ugyanis akkor jelenik meg, várható végfelhasználói ára 100.000 forint körül lesz, ennyiért egyértelműen drága. Ha leesik 80.000 környékére, akkor jó szívvel fogom ajánlani, addig viszont marad ez:
 |
| Meizu M8 |
Bocha
A Meizu M8-at az Infopatika Bt. bocsátotta rendelkezésünkre.
Specifikáció
| Meizu M8 | ||
 | Technológia | GSM/GPRS/EDGE 900/1800 MHz |
| Operációs rendszer | Windows CE 6.0 kernel + Meizu Mmobile GUI | |
| Méret | 108 x 59 x 12 milliméter | |
| Tömeg | 118 gramm | |
| Processzor | 667 MHz-es ARM 1136JF-S | |
| ROM / RAM | 8 vagy 16 GB flash memória / 256 MB | |
| Kijelző | 3,4 hüvelyk átlójú, 480 x 720 pixel felbontású, 24 bites színmélységű multi-touch érintőkijelző | |
| Memória bővíthetősége | nem bővíthető | |
| WiFi | 802.11b/g szabványú | |
| Infra / Bluetooth | nincs / 2.0 | |
| GPS vevő | nincs | |
| Audio | 3,5 mm-es jack kimenet, mikrofon, sztereó hangszóró | |
| Fényképező | 3,2 megapixeles, autofókuszos (VGA videó) | |
| Akkumulátor | 1200 mAh-s cserélhető Li-Ion | |
| Egyéb | Giroszkóp, távolságmérő szenzor, DivX videólejátszás | |
