Hirdetés
Külső, kijelző
A Meizu m3s egészen pontosan úgy néz ki, mint az összes többi m (meg néhány másik) szériában fellelhető készülék. Tehát jól. Nem kirívóan egyedi, vagy különleges, ugyanakkor ízléses, minőségi és a jelenleg uralkodónak tekinthető stílusirányzatoknak maradéktalanul megfelelő esztétikával tervezték meg. Ugyanúgy, ahogy összes többit. Lényegében fogták az m3 note terveit és vektorosan lekicsinyítették. És lőn m3s. Az anyaghasználatnak és a letisztult formatervnek köszönhetően valóban elegáns összhatást kelt, a 141,9 x 69,9 x 8,3 milliméteres unibody fémház pedig kompakt és könnyen kezelhető, nem mellesleg könnyű (138 gramm), ráadásul a hátlapi íveknek köszönhetően kellemes fogású. Az összeszerelés minősége végül is (lásd: később) rendben van, noha a tesztjelleggel elkövetett, de igazából kevésbé rendeltetésszerű, spirális erőhatás kifejtését akkora reccsenés kísérte, hogy az asztal túlvégén is a készülékház összeroppanását feltételezték. Egyébként nem lett baja, valószínűleg ezzel tettünk helyre valamit, de nem erőltettük tovább a témát. Úgysem tekergeti senki a készüléket ilyen módon.
[+]
Az előlap szintén tökéletes másolata az m3 note megjelenésének, csak ugye kisebb. A teljes laminált, 2.5D kialakítású üveg mögé 5 hüvelykes, HD felbontású panelt szereltek, azt most sajnos nem tudjuk, hogy ez szintén a Sharp gyártósorairól került-e le, vagy milyen szintű védelemmel bíró üveget használtak fel. Arányaiban kissé kevesebb helyet tölt ki a kijelző, a kávák így is viszzafogott, de indokolt méretűnek tűnnek. A felső tartományban a szokásos előlapi kamera, beszédhangszóró kettőse látható, a fény- és közelségérzékelő szenzorok pedig csak akkor, ha erősen megvilágítjuk, és nagyon nézzük. Innen jobbra még egy aprócska, hidegfehér, monokróm értesítési LED is előbukkan, ha közlendője adódik.
[+]
Alsó területet a hagyományos kialakítású, ezüsttel szegélyezett, egy darab fizikai Home gomb dominálja; a megszokott módon mindenes feladatkörrel. A felület integrálja az mTouch 2.1-es biometrikus szenzort, egyben az érintésérzékeny vissza vezérlőfunkciót, valamint nyomásra ébreszti a kijelzőt, vagy a kezdőképernyőre navigál. Ez a megoldás amilyen kevéssé elterjedt, legalább olyan kényelmes és kézenfekvő. Vagy nem. Személy szerint viszont, ha éppen mást nem is, ezt mindig hiányolom a tesztkészüléktől való megválást követően. Az m3s esetében kissé pontatlan, bár azért közel sem diszfunkcionális működést viszont nem.
Multifunkcionális vezérlőgomb és biometrikus szenzor
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Meizu m3s | Samsung Galaxy J3 (2016) | Vernee Thor | Xiaomi Redmi 3 |
| Fehér fényerő (max.) | 474 nit | 334 / 425 nit | 438 nit | 523 nit |
| Fehér fényerő (min.) | 8,5 nit | 4,2 nit | 20 nit | 1,2 nit |
| Fekete fényerő | 0,42 nit | 0 nit | 0,20 nit | 0,49 nit |
| Kontrasztarány | 1128:1 | végtelen | 2160:1 | 1067:1 |
| Színhőmérséklet | 7972 K + kézi | 7515 K | 8535 K + kézi | 7960 / 7043 K |
A megjelenítés minősége továbbra sem hagy kívánnivalót maga után, az 1280 x 720 pixel felbontás 294 képpontot jelent egy hüvelyken, ötön meg összességében bőven elegendőt, noha itt nincs felskálázva a kép. Így pont olyan, amilyet egy ilyen paraméterekkel bíró kijelzőtől várunk, ellentétben az m3 notetal, ahol az élmény magasan felülmúlja a számok által indokolt elvárásainkat. A betekintési szögek módosulása nem sokban befolyásolja a tartalom láthatóságát, sem annak minőségét, leszámítva néhány nagyon életszerűtlen próbálkozást. Tompa szögben a kijelző csücskétől majdnem síkban a képernyőre sandítva nyilván invertálódik. A fényerő ezzel együtt tökéletesen kielégítő, éjjel sem fognak brutális kegyetlenséggel ránk támadni a lumenek, az automatika pedig megbízhatóan igazodik a környezeti viszonyokhoz, ellenben erős napfényben számolni kell nem elhanyagolható mértékű tükröződéssel.
[+]
A hátlap finom íveléssel hajlik rá az oldalélekre, amelyek obszidián szegéllyel futtatva határolódnak el az előlapi üvegtől. Az alsó élen kétszer négy hangszórónyílás fogja közre a microUSB töltőcsatlakozót, amiből szintén csak a jobb oldali az, aminek látszik. A bal oldali lukakkal ellentétben az apró ezüst csavaroknak nyilván funkciójuk is van, azon túl, hogy jól néznek ki. Jobbra haladva a kifejezetten diszkrét, ezüst antennacsíkokon kívül kiválóan odaszerelt bekapcsoló- és hangerőszabályzó gombokat találunk, átellenben pedig a SIM-tálca látszik. Vagyis az, hogy honnan szedhetjük elő. A két hosszanti élen jelen példány esetében van egy kis gond, nevezzük résnek. A szegély és a hátlap érintkezése ugyanis nem feltétlenül érintkezik, ráadásul puszta kézzel sem nehéz tovább rontani a helyzeten, de azért feleslegesen ne feszegessük a témát. A felső élen balra már csak a 3,5 milliméteres jack csatlakozót találjuk másodlagos mikrofon hiányában.
[+]
A hátlap szintén selyemfényűre csiszolt fém, az egységes textúrát figyelemreméltóan vékony, és elegáns, ezüst antennaszegélyek törik meg. Ebben a formában ezek eltüntetése, vagy láthatatlanná tétele fel sem merül mint igény, mindössze díszként funkcionálva is lenne létjogosultságuk. Alul csak az apró Designed by Meizu feliart bogarászható ki, a felette lévő IMEI matrica természetesen eltávolítható (ebből kifolyólag a sztárfotózás kedvéért végül mi is így tettünk). A felső harmadban a hátlap síkját meg nem törve, színben harmonizáló ezüsttel körbefuttatott 13 megapixeles főkamera, alatta pedig kéttónusú LED segédfény található. A márkajelzést ezek alá szitálták a kissé maszatosodó hátlapra a szokott helyen és formában.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
