Hirdetés
Kialakítás, használat, hangminőség
Esztétikai szempontból egyértelmű visszalépés, hogy a kézzel csiszolt, cinkötvözet fülhallgatóházat hagyományos, ABS műanyagra cserélték, lakkfekete színnel, ám a fülnek jóval kellemesebb ez a megoldás, ha másért nem, már a 13 grammos össztömeg 8-ra való csökkenése miatt is. Mindkét szám kábel és illeszték nélkül, a két darab fülhallgatóra értendő. A vezeték egyébként cserélhető, a hagyományos MMCX-csatlakozók könnyű pótolhatóságot ígérnek.
Fül fölötti és fül alatti kábelvezetéssel hordható, utóbbit kevésbé ajánlom [+]
Kialakítása megmaradt a P1-gyel megismert, rendkívül praktikus szisztéma szerint: a kütyü hordható fül alatti és fül mögötti kábelvezetéssel is, csak a csatlakozókkal kell figyelni: ha lefelé szeretnénk hordani, akkor megfordulnak a csatornák, ha a kábel végeit nem cseréljük hozzá. Érezhetően a fül mögötti kábelvezetés felé optimalizáltak, fül alatt hordani kimondottan kényelmetlen szükségmegoldás, a könnyebb behelyezésen kívül semmilyen érv nem szól mellette.
Nem annyira szép, de praktikus fülhallgatóházak rejtik a 10 milliméteres, dinamikus meghajtót [+]
Az általános anyagminőség jónak mondható, bár a fülhallgatóház két felének illesztésénél találtunk egy-egy aprócska ragasztódarabot, akárcsak a vetőcső végén látható szűrőnél, ebben az árkategóriában ez mindenesetre megbocsátható. Remélhetőleg a későbbiekben sem okoz majd problémát, mint például egy-két SoundMAGIC-nél, ahol néhány hónap használat után egyszerűen kipotyogtak a szűrők, utána pedig meg voltak számlálva az eszköz hátralévő napjai. A távirányító egy darab felvevőgombja alkalmassá teszi szinte bármilyen mobilhoz a kezelést, még az iPhone-os átalakítóval is ki tudtuk próbálni, a zene megállítását és elindítását gond nélkül megoldotta.
A hozzá tartozó védőtok is praktikus, bár fölöslegesen nagynak tűnik [+]
Fülhallgatók kapcsán jellemzően nem elhanyagolható a hangzásvilág, itt pedig tényleg komoly változások vannak, szerencsére nem egyértelműen rossz irányba. A P1 egy módfelett részletes hangzásvilágot biztosított, ha az ember jó forrást tett alá (ami jellemzően nem telefon), és nem mellesleg odafigyelősen hallgatta, legszerencsésebb esetben egy csendes szobában. Nem volt feltűnő jelenség, háttérzenélésre, utcai használathoz már-már unalmas, jellegtelen volt az a zenei kép, amit mutatott. A P2 ennek a totális ellentéte: rendkívül dinamikus, vibrálnak a mélyei, fémesek a magasai, már-már sziszeg. A közepeit keresni kell, részletességben még mindig jó, de nem annyira erős, mint a P1, és közben nagyon könnyű hajtani: egy csúcsmobil már könnyedén kihoz belőle 80-90%-ot, komolyabb hangrendszer nagyjából 10-20%-kal mutat többet vele, már ha ez százalékosítható.
A gyártó táblázata nagyjából fedi a valóságot, aki ismeri a P1-et, kiindulhat belőle [+]
Utcai zenehallgatáshoz, sportoláshoz sokkal jobb, mint a drágább változata, egyedül a magastartomány lehet választóvíz, ami olykor a megszokottnál durvábban és erőteljesebben képviselteti magát – itt csak az egyéni preferencia dönt. A mélyek azonban megkérdőjelezhetetlenül jók, pont annyira vannak kiemelve, amennyire egy kellemesen V-karakterű fülhallgatótól elvárható, kellően részletesek, szeparáltak és energikusak. A Pinnacle P2 egy kiváló, V-karakterű fülhallgató, az árkategóriájának megfelelő hangminőséggel, brutális izolációval, fülvonzó karakterrel és remek beszélgetési hangminőséggel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
