Hangminőség, üzemidő, összegzés
Ahogy a neve is utal rá, valószínűleg a filmezési igényekből indult ki a fejlesztés, ami sok szempontból teljesen más, mint a zenét hallgatni, mindenesetre a gyári hangszínszabályzással tényleg remekül variálható, hogy épp milyen tartalmat fogyasztunk. Alapértelemzetten egyik mód sincs bekapcsolva, ilyenkor egy kimondottan transzparens, visszafogott hangképpel találkozunk, ami a háttérben történő, folyamatos zenehallgatáshoz, vagy egyéb, kevesebb aktív figyelmet kívánó tartalom hallgatásához tökéletes, akár hosszú órákon át.
Filmekhez és podcastokhoz adott kétlépcsős Clear Voice-mód, ezek kiemelik a beszédhangokat és némileg háttérbe szorítják a háttérzenét, az első szinten még alig észrevehető a hatás, viszont a másodikat aktiválva tényleg vaskossá válik az eltérés, és hirtelen nehéz lesz nem a beszélőre figyelni. Aki a filmeket nem a mély dialógusokért, hanem a különleges vizuális és akusztikus hatásokért szereti nézni, annak a beszédes Bass Boost módot ajánlom, ahol tényleg vad dinamikával jönnek az impulzusok, és a szubbasszus tartomány igen nagy szerepet kap. Végül, de nem utolsó sorban a Dynamic Music mód van a listában, ami zenei téren a legrészletezőbb ezek közül, de erősen felhívja a figyelmet a mélyekre és a magasakra, tipikusan V-karaktert csinál az egyébként egyáltalán nem túlszínezett hangzásvilágból.
Az AptX-támogatás kimondottan jó hír az elérhető átviteli minőség szempontjából, az aktuális androidos telefonok közül lényegében mindegyik ismeri ezt, az SBC-nél jóval magasabb elérhető minőséget kínáló kodeket. Zenei szempontból is abszolút elégedettek lehetünk az eredménnyel, hiteles térérzettel, kellő mennyiségű részlettel boldogít minket a termék, hangszínszabályzás nélkül pedig egy nagyon kiegyensúlyozott, picit már-már inkább mélyekben szegény, de akár apró részletekben elveszve is nagyon élvezhető összképet kap a hallgató. Ebben a kategóriában ez elég kevés konkurensről mondható el.
Sokan szkeptikusan állnak az aktív zajszűréshez, én rendkívüli módon meg tudtam kedvelni az elmúlt néhány évben, főleg, mióta az évi néhány alkalomnál jóval gyakrabban ülök repülőn. A MEE Audio rendszerét is volt szerencsém rengeteg éles helyzetben tesztelni, és bár a kategória legnagyobbjainak számító Bose vagy Sony rendszereihez nem ér fel, első próbálkozásnak több mint remek. A hajtóműzajt játszi könnyedséggel nyomja el, ahogy az egyéb motorhangokat, búgásokat is minimálisra tompítja a tömegközlekedési eszközökön. A zsivaj-típusú hangokkal nem tud még mit kezdeni, illetve van némi minimális alapzaja, ami az elcsendesedő tartalommal válik feltűnővé, de nagyjából ennyit lehet a negatívumok közé sorolni.
Nem kimondottan kicsi vagy könnyű a fejhallgató, viszont átlagon felülinek sem mondható, ennek megfelelően az üzemidő kimondottan jó. Zajszűrés nélkül, Bluetooth-on 33 órás maximumot említ a cég, a mi tesztünk alapján ez inkább 27-28, ami még mindig igen derék, de zajszűréssel is majdnem megcsinál 20 órát, ennél sokkal több tényleg nem kell. Nem feltétlenül csak ehhez a termékhez kötődik, bár ennél is így van, de észrevette már a kedves olvasó, hogy minden fülhallgató bekapcsoláskor jelzi az akkumulátor töltöttségét? Szerintem pont kikapcsoláskor lenne igazán értelme ezt közölni, hogy a felhasználó eldönthesse, kell-e már a töltő, vagy mehet vissza a tokjába a fejhallgató.
A MEE Audio Matrix Cinema ANC nagyon jól vizsgázott a nálunk töltött idő alatt. Léteznek nála összességében jobb zajszűrésű, részletesebb kodektámogatású és több egyéb szolgáltatás kínáló fejhallgatók, mint például a WH-1000XM3 vagy a Bose QuietComfort 35, ez a termék azonban nagyjából féláron nyitott ezekhez képest, Amerikában tényleg megdöbbentően jó, 150 dolláros árat találtak neki, és még a hazai, végfelhasználói ára sem lett több 65 000 forintnál. Itthon is kapható versenytársai közt egy-két Sennheisert (HD 4.50 vagy valamelyik vezeték nélküli Momentum), esetleg Audio-Technica SR5BT-t vagy a JBL E65 BT-t lehet említeni, én úgy gondolom, egyikkel szemben sem marad alul.
MEE Audio Matrix Cinema ANC |