Bevezető
Amikor megneszeltük, hogy a Distinction csapata kint volt a Google I/O-n, s ennek egyik hozadéka az is, hogy van náluk egy LG G Watch, rögtön megpróbáltuk megoldani, hogy az egyik első, Android Wear rendszert futtató okosóra eljusson hozzánk tesztre. De ez azért nem volt ilyen baromi egyszerű, a Distinction ugyanis gőzerővel fejleszt a platformra, kvázi éjjel-nappal, hétvégén is használatban van a ketyere, de végül beadták a derekukat és egy péntek-hétfő viszonylat hosszáig tudták nélkülözni a szerkentyűt.
Hogy ez miért volt nekünk oly fontos? Mert amikor az Android Wear platformot és az első három, ezt használó okosórát bejelentette a Google, akkor kicsiny szerkesztőségünk tagjai egyetértettek abban, hogy egyrészt ez tényleg jelentheti egy okosórás forradalom kezdetét, másrészt nekünk azonnal kell saját használatra egy kerek kijelzős Moto 360. A helyzet azonban az, hogy mindkét tétel megdőlni látszik, az Android Wear jelen formájában még messze van attól, ami megreformálná az irányzatot, a Moto 360 pedig még mindig irgalmatlanul mutatós, de mivel ugyanaz a rendszer dolgozik benne, mint a G Watchban, ezért én legalábbis elvetettem azt a törekvésemet, hogy rövidesen Moto 360 lesz a csuklómon.
Az Android Wear gyakorlatilag egy okosórákra szabott rendszer, ami erősen építkezik az okostelefonos Androidra, de tök másképp működik, nyilván igyekeztek valami nagyon egyszerűt, de jól bővíthetőt létrehozni, s ahogyan annak idején az első Android kapcsán látszott, hogy van benne lehetőség, úgy most is érezni, hogy lehet ebből még valami frankó, de még rengeteget kell fejlődnie ahhoz, hogy ne csak egy notifikációs felületről beszélhessünk, hanem valami hasznos, egyedi, vagy adott esetben hiánypótló megoldásról. Az okosórák terjedése sokkal kevésbé robbanásszerű, mint a mobiloké, okostelefonoké volt, nincs semmiféle egységes platform és szempontrendszer, ezért nagyon sok különböző megoldás létezik a piacon. A Google arra tesz kísérletet, hogy adjon a gyártók kezébe egy olyan rendszert, ami köré lehet hardvert építeni, s ezzel együtt adjon a fejlesztők kezébe egy olyan rendszert, amit már félig-meddig ismernek és új lehetőségeket nyit alkalmazások kapcsán.
Pont ez a platformszintű gondolkodás viszont az, ami kissé nehézkessé is teheti az Android Wear igazi elterjedését. A kör alakú kijelzős Moto 360 üdítő kivétel lehet a sok nagyon hasonló Android Wear óra között, egyelőre ugyanis elég kötöttek a gyártói lehetőségek. Olyan funkciók hiányoznak egyelőre, amit már saját hatáskörben a Samsung simán megcsinált (kamera, témázható UI, hangszóró, zenelejátszó) a Gear szériával, pillanatnyilag nemigen lehet látni, hogy milyen lényeges pontokon térhetnek el majd a különböző gyártók modelljei. Persze, lehet az akkumulátor combosabb, készíthetnek ellenállóbb darabokat, esetleg fókuszálhatnak az anyaghasználatra, de funkcionálisan az Android Wear eléggé meghúzza a határokat, ami egy dologra viszont jó lehet. Arra, hogy egy ZTE, egy Xiaomi, egy Alcatel is simán képes lesz nagyon hamar korrekt okosórát lerakni a platform köré valószínűleg jóval olcsóbban, mint a csuklómon levő LG G Watch, ami kábé 70 ezer forintot kóstálna, ha lehetne kapni.
Külső, hardver
Nem mondanám, hogy az LG G Watch egy kifejezetten szépséges, finom, kecses megoldás lenne, inkább olyan esetlenül high-tech, elég szögletes szegény, kissé néha ormótlannak érezni, picit súlyos is, de összességében nem bántóan béna, csuklóra felrakva nem zavaró, a gumiszerű szíj sem éppen az elegancia csúcsa, de valószínűleg bírja a strapát. Az órához egy ugyanakkora méretű fekete téglát is kaptunk, ez mágneses, erre kúszik rá az óra, ennek az oldalán van egy microUSB csatlakozó, amin keresztül tölthetjük a készüléket. Magán a G Watch külsején csak alul látszanak érintkezők, nincs egy darab gomb és csatlakozó sem rajta sehol, ami nyilván nem haszontalan akkor, ha egy órát vízállóvá akar tenni egy gyártó, az LG pedig így cselekedett.
Az előlapon 1,65 inches, IPS kijelző található és semmi más. Ennek 280 x 280 pixeles a felbontása (a Gear Live 320 x 320 képpontos AMOLED kijelzőt kapott), bőven elég - mondom most, aztán majd ha látok QHD felbontású órát, akkor majd leesik az állam. A G Watch létezik ebben a fekete árnyalatban, ami nálunk is járt, és elérhető fehérben is. A formaterv elég unalmas, ez szinte csak egy négyzet alapú, 1 centi (9,96 mm) magas hasáb, ami egy igen gagyisztikus, gumis szíjon ül, ennyi. A jó hír, hogy a szíj kompatibilis a szabványos, 22 mm-es óraszíjakkal, ezért valamelyest fel lehet dobni a G Watch megjelenését. Egyébként tapintás alapján az óra oldala fémből van, de hogy a kijelzőt védi-e valami a karcoktól, arról egyelőre nincs hivatalos infó.
A G Watch egy Snapdragon 400-as processzort kapott, de ez igazából tökmindegy. Annyit kell tudnia a hardvernek, hogy meg tudja jeleníteni az Android Wear platform képernyőit, ne legyen gond a kommunikáció és próbáljon takarékosan bánni az energiával. Az LG órájában 400 mAh teljesítményű akkumulátor található, ezzel együtt nyom 63 grammot az óra a mérlegen. Hogy mennyire hamar merül le, az nagyban függ attól, hogy mennyit égetjük a kijelzőt, hagyjuk-e always-on állapotban (mindig látható az óra), mennyi értesítés érkezik rá és milyen sokat beszélünk hozzá. Én persze az elmúlt két napban végig babráltam az órát, így bírta kicsit tovább, mint egy teljes nap, gondolom (és olvastam már itt-ott), hogy normális, visszafogott használattal mondjuk két napos az üzemidő. Remek, még egy izé, amit olyan gyakran kell tölteni, mint a telefont. Egyébként alig adtuk vissza a tesztkütyüt, máris a kezembe került rövid időre egy Samsung Gear Live, amely egy fokkal szebb, a kijelzője tényleg jobb és állítólag annak ellenére is tovább bírja egy töltéssel, hogy az akkumulátora csak 300 mAh teljesítményű.
A G Watch elvileg 512 MB RAM-ot és 4 GB belső tárhelyet vonultat fel, de ezt a platform kötöttsége miatt nem tudtam ellenőrizni. Ám ez is viszonylag lényegtelen, a RAM mennyisége egészen odáig nem fontos, amíg a felület jól működik (és szerintem ez elketyegne talán 128 MB RAM mellett is), a belső tárhely pedig csak arra való, hogy az órára alkalmazásokat rakjunk. 4 GB sokáig vidáman elég lesz.
Android Wear
A Google okosórás rendszere meglepően primitív - legalábbis más, korábban ismert megoldások összetettségéhez képest. Persze ez csak a látszat, de nekem végig az volt az érzésem, hogy sokkal-sokkal több menüpontot, gesztust és funkciót szeretnék látni, mint amennyit a rendszer enged. Alapvetően úgy indulhatunk el a használatbavétel egyáltalán nem rögös útján, ha a legalább 4.3-as Androidot futtató telefonunkra letöltjük a Google Play Áruházból az Android Wearnek elnevezett appot. Ez még egyként nem lesz elég (és erről nemigen értesít a kezelőfelület, csak szimplán nem találja meg az órát), frissítenünk kell a Google Keresőt is, ha esetleg nem tettük volna ezt meg eddig.
Innentől viszont megy minden, mint a karikacsapás, a telefon megtalálja az órát, létrejön a Bluetooth kapcsolat (ami viszonylag stabil, egy-két alkalommal szakadt csak meg, de rövid úton újra egymásra talált a két masina) az órán végigjátszhatunk egy gyors demonstrációs folyamatot (ide húzd az ujjad, oda tedd a kezed), a telefonon pedig láthatjuk, hogy milyen alkalmazások vannak fent az LG kütyüjén. És el is ugorhatunk az alkalmazásbolt “órás” részlegébe, hogy felturbózzuk a G Watch képességeit. Itt van egy csomó apróság (mondjuk a foci világbajnokság kapcsán megénekelt SofaScore, a Wunderlist, a Google Keep, a Runtastic, hogy csak ismertebbeket említsek), de ezek nem órán futó minialkalmazásokat takarnak, hanem a komplett appokat, amelyek egyébként képesek az Android Wear platformot kezelni. Magyarán letöltök mondjuk egy időjárás appot, akkor azt a telefonon elindítva az órára is átkerül részben. Ezt a meccset a telefonom és az órám lefocizzák egymás között, ha az app képes arra, hogy ne csak egy kutyaközönséges notifikációt küldjön, hanem vannak hozzá más típusú, az órára optimalizált képernyők és lehetőségek, akkor az innentől kezdve beépül az óra funkciói közé.
Alapesetben a G Watch az időt mutatja. Van egy sereg számlap, a telefonos kliens segítségével is válthatunk köztük, de magán az órán is meg lehet ezt tenni. Az óra látszódhat halványan folyamatosan, ha magunk felé döntjük a csuklónkat, akkor viszont teljes fényerőn kapjuk az időre vonatkozó információt. Ilyenkor ha van további tervünk, akkor az “Ok Google” mondat kimondása után adhatunk parancsokat a csuklónknak. Ha két ujjunkat a kijelzőre tesszük (mintha lefednénk azt), akkor manuálisan is visszatehetjük alvó állapotba az órát. Ha van valami értesítésünk, akkor az ilyenkor is halványan látszik, amikor új notifikáció érkezik, akkor a G Watch rezeg, méghozzá igencsak érezhető módon.
Az órának nincs menürendszere. Az értesítések egymás után jönnek ha lentről felfelé húzzuk az ujjunkat. Ami nem érdekes, azt ujjunk jobbra történő csúsztatásával tudjuk elsöpörni (és soha többé nem látjuk újra az órán), ha balra mozdulunk, akkor az értesítéssel kapcsolatos opciókba csöppenünk bele. Ez egyelőre a legtöbb esetben annyi, hogy megnyithatjuk a telefonon az appot, ami az értesítést küldte. Ilyen az Instagram, a Facebook, de még az SMS is. Néha már van további opció, mondjuk a Google saját szolgáltatásainál (időjárás, navigáció, GMail) vannak egyéb extrák is. Bejövő levélre például lehet válaszolni valami sablonnal (igen, nem, köszönöm, ilyesmi), vagy be is diktálhatunk egy szöveget. Mivel egy LG G3-mal próbálgattam az órát, ezért meglepve vettem észre, hogy a Smart Notice értesítései is átjönnek a G Watch felületére, például 30%-os töltöttségnél a kapcsolódó riasztás esetén rögtön aktiválhatom is az óra segítségévek a G3 energiatakarékos üzemmódját. Gondolom csak idő kérdése, hogy az ismertebb alkalmazások új verzióiba már bekerüljön az Android Wear támogatása és akkor nem csak arról lesz szó, hogy egy 70 ezres kütyü annyit tud, hogy notifikál.
Ha az “Ok Google” paranccsal, vagy egyszerűen a számlapra való ujjnyomással felkeltjük az óra érdeklődését személyünk iránt, akkor a rendszer elkezdi figyelni, hogy mit mondunk. Tök jól ért magyarul, túlságosan is, a “send” parancsot, amit email és SMS kapcsán kéne használni rendre úgy értette, hogy “szent”. Jelen állapotában konkrétan egyetlen parancsot sem lehet biztosan kiadni így akkor, ha magyar nyelvre van állítva a telefonunk, egyszerűen mázli kell hozzá, hogy megérti-e angolul a rendszer, vagy sem. A megoldás egyszerű, ha a telefonunkban levő Google Now-t átkapcsoljuk angolra, akkor hirtelen elkezdi megérteni a parancsokat még az én meglehetősen kelet-európai akcentusommal is az óra és szépen végre is hajtja őket. Lehet kérni navigációt (ilyenkor az órán mutatja a következő fordulót), megnézhetjük a lépésszámláló állapotát (a Google Fit ugyanis benne van az órában), feljegyezhetünk valamit a naptárba, küldhetünk SMS-t, emailt, beállíthatunk ébresztést, indíthatunk stoppert és elindíthatunk már telepített alkalmazásokat is. Ha valamit nem fog fel a rendszer, akkor indít egy Google keresést, az első három találat címszavait látjuk, a többit a telefonunkon kell megnézni. A navigáció egyébként külön vicces, ha nincs lezárva a telefonunk kijelzője amikor kiadjuk a parancsot, akkor látszik, hogy elindul a Google Maps, rákeres a célra, megtervezi az útvonalat és aztán átadja az órának az egészet. Gond akkor van, ha mondjuk nincs elérhető útvonal (Hűvösvölgy helyett Buford lett a cél), ilyenkor a telefon már jelzi, hogy vége a dalnak, az óra viszont beragad, de úgy, hogy amíg újra nem indítjuk, addig nem ért meg további hangparancsokat. Látszik, hogy van még mit csiszolni a dolgokon.
Ha nincs kedvünk társalkodni egy karórával (ami nem is válaszol, mert nincs rajta hangszóró), az szerintem teljesen érthető. Én még egyedül is idétlenül éreztem magamat ilyenkor. Amikor felizgatjuk az órát, akkor nem csak hanggal adhatunk ki parancsot, hanem lefelé gördítve eljutunk az alkalmazásokhoz és a beállításokhoz. Itt elindítható a világóra, az iránytű, az utólag telepített Google Keep, vagy bármi más, amit felraktunk az órára. Az alapfunkcióknak (SMS és email küldése, naptárhoz adás, óra és ébresztő beállítása, lépésszámláló mutatása, navigáció indítása) azonban nincs a felületen ujjal indítható verziója, ezek csak hangparanccsal aktiválhatók. És mint láttuk, ezek egyelőre csak akkor működnek, ha a telefonunk Google Now szoftverének nyelvét angolra állítjuk. Egyébként jellemző az egész androidos világra, hogy azért van már alternatív megoldás. Itt van példának okáért a Wear Mini Launcher nevű, a Play Áruházból elérhető app, ami pont azt oldja meg, ami a Wear legnagyobb baja, hogy nincs egy ikonos menü az alkalmazásokkal. Külön vicces, hogy ezt nem onnan lehet letölteni, ahol az órára egyébként letölthető szoftvereket listázza a telefonra felrakott, elvileg erre hivatott app, hanem csak úgy fent van a Play Áruházban. Sebaj, a lényeg, hogy az app segítségével kapunk egy egyszerű opciót, az óra jobb felső sarkából átlósan húzva az ujjunkat felbukkan egy ikonos menü azokkal a funkciókkal, amiket már felraktunk. Sajnos egy csomó minden még így is hiányzik, de azért így egy fokkal kellemesebb az összkép.
Egyebek, összegzés
Bejövő hívásnál (és a legtöbb értesítésnél) látjuk a hívó fejét a kijelzőn, balra húzva elutasíthatjuk a hívást, jobbra rántva felvehetjük azt. Nem, ilyenkor nem az órán keresztül beszélgetünk, nincs rajta hangszóró. Mikrofon is csak azért, hogy a hangparancsokat megértse, de még egy diktafon appot sem találtam hozzá (hopp, ez rögtön egy kiaknázható piaci terület). Akkor minek lehet felvenni a hívást? Hát mert ha az ember headsetet használ, akkor van mégis értelme. Egyébként egy csomó dolog fájóan hiányzik jelenleg az Android Wear platformból. Például a zenelejátszás elindítása. Vezérelni ugyan lehet, ha már a telefonról elindítottuk, de az óráról nem lehet ezt kezdeményezni. Vagy mondjuk az, hogy SMS-re lehessen rögtön a felületen valami sablont válaszolni. Lehet viszont távirányítani a mobilunk kameráját, bár ezt is a telefonról kell indítani és csak exponálni tudunk ilyenkor, de innen már talán a jövőben lehet továbblépni. Fontos viszont, hogy ha az alapképernyő felső részét húzzuk le, akkor ki lehet kapcsolni a rezgést, a beállítások között pedig hat lépcsőben állítható a fényerő.
Elvileg az Android L frissítés hoz néhány új funkciót, például ha az óra a telefon közelében van, akkor nem lesz szükség feloldókód megadására a mobilon. Ezt is tudja már egyébként a Samsung Gear termékcsalád. Használtam sokáig azokat a modelleket is, főleg a Gear Fit kifejezetten hiányzott a tesztidőszak végén, a G Watch viszont nem fog. Egyszerűen még nagyon kezdetlegesnek érezni, és ez nem csak azért van így, mert kevés rá az alkalmazás. Hanem azért is, mert túlságosan támaszkodik a felület a hangvezérlésre, mert számos alapvető, kvázi “órás” funkciót (mint amilyen a riasztás) csak hangparanccsal lehet megadni. Ehhez pedig egyelőre angolra állított nyelv kell az okostelefonon futó Google Now-ban, amíg nem lesz magyar nyelvi támogatás a Google Now és az Android Wear mögött, addig ezek a kütyük itthon kevéssé lesznek életképesek. Nem csak azért, mert a magyar lakosság riasztóan kis százaléka beszél idegen nyelvet, hanem azért is, mert ha angol a szövegfelismerés nyelve, akkor a “send text to Béla” még sima ügy, de ha Bélának azt szeretném írni, hogy “add már vissza a csoffadt zöld napernyőmet”, azt tutira nem fogja megérteni a Google. Úgy meg nem sok értelme van, mint ahogyan nem értette meg, hogy “Hűvösvölgy” a navigáció során sem, Bufordba pedig egy ideig nem tervezek menni, pláne nem gyalog.
Nem is meglepő, hogy bizonyos információk szerint a Samsung nem tervezi, hogy itthon hivatalosan forgalmazza a Gear Live-ot. Nem tartom kizártnak, hogy az LG is így dönt majd, a Motorolára pedig egyébként sem számítottunk. Az Android Wear egyelőre szinte teljesen olyan termék, amely azokon a nyelvterületeken működik normálisan, amelyeket a Google Now hangfelismerő algoritmusa támogat. Nekünk lehet, hogy még évekig kell arra várnunk, hogy magyarul is tudjon a platform, vagy ezt oldják meg, vagy jelentősen bővül azon szoftveres funkcióknak a száma, amelyekhez nem szükséges beszédfelismerés. Ez - mint ahogyan az Wear Mini Launcher is mutatja - közelebbi lehetőség és vélhetően nem kell vele a Google-re várni. Bár ez a cikk a G Watch tesztje, de igazából a fentebb leírtak hellyel-közzel az összes Android Wear eszközre igazak jelenleg. A három jelenleg ismert ilyen rendszerű okosóra közül elvileg az LG a legkedvezőbb árú termék, a Samsung lesz a következő lépcső nagyobb felbontású AMOLED kijelzővel és pulzusmérővel, a Motorola pedig nyilván egyedi kialakítása miatt többe fog kerülni. Hogy a Distinction csapata miért tart magánál Android Wear rendszerű okosórát az tökéletesen érthető, tényleg még nagyon kevés az elérhető appok száma, és olyan alapvető alkalmazások is hiányoznak, mint a diktafon, a multimédia távirányítása, a paraméterezhető hírolvasó, a közlekedési infók, de nincs egy darab játék sem, holott a Gear 2-n játszottunk már hónapokkal ezelőtt a Flappy Birddel és a 2048-cal - ezek órán is élvezhető apróságok. Jelen állapotában egy kifinomult értesítési felület a csuklónkra kötve, némi szoftveres trükközéssel van még egy-két apróság, amit ki lehet belőle hozni, de pillanatnyilag az elérhető alkalmazások szűkös mivolta és a rendszer túlságosan hangvezérlésre kihegyezett filozófiája ezt gátolja.
Egyelőre a Google sem forradalmasítja az okosórákat az Android Wear platformmal. Sokat kell még azon dolgozni, hogy ne csak fejlesztőcsapatok és magukat menőnek gondoló kockák játékszere legyen egy ilyen ketyere, itthon kábé csak arra lehet használni, hogy az értesítéseket megnézzük rajta, ahhoz viszont csöppet drága. Egyrészt remélhetőleg esik majd az ára, ha több gyártó is beáll a platform mögé, másrészt remélhetőleg sok-sok app készül majd, amelyek nem ragaszkodnak a hangvezérléshez és olyan funkciókat hoznak el a csuklónkra, amiknek van értelmük. Minden kezdet nehéz, az Android Wear sem kivétel a szabály alól, de nem lehetetlen ebből kihozni sok munkával és csiszolgatással valami olyasmit, ami tényleg segíthet az okosórák elterjedésében.
Bog
A Distinction csapatának köszönjük, hogy rendelkezésünkre bocsátották a tesztkészüléket.
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
