LG BL40 - új íz, új formában

Multimédia

A kamerával érdemes kezdeni az ismerkedést. Az 5 megapixeles érzékelő autofókusz és LED vaku funkciókat kapott maga mellé. Fura dolog a fotózás ezzel a hosszú izével, nem csak a forma miatt, hanem a kereső is érdekes, ugyanis nincs 16:9-es képarány, hanem a szokásos 4:3-as van, amely miatt a kijelző szélein vastagon elfértek a beállítások. Van is bőven mit babrálni, variálható a fényerő, vannak motívumprogramok (automata, portré, tájkép, sport és éjszaka), van makró, vörösszem hatást csökkentő vaku, néhány színeffektus, fehéregyensúly állítási lehetőség, önkioldó. A fotózási módok között találunk mosolyérzékelőt, panoráma módot, sorozatfotót, illetve szépségfelvételt, amiről fogalmam sincs, hogy mire jó. Az összefűzött felvétel még érdekes, ilyenkor nagyon gyorsan készül nyolc fotó, amelyeket egymás mellé helyez a szoftver. Jól jöhet mondjuk valami érdekes mozdulatsor megörökítéséhez.

A funkcionalitás tehát erősen ott van a szeren, de mit sem ér, ha a felvételek minősége nem üti meg a kívánt mércét. A fenti fotókat átvizsgálva arra a megállapításra juthatunk, hogy a BL40 erősen mossa a részleteket, a fű helyett inkább valami zöldes paca figyelhető meg, de a tetőcserepek sem látszanak rendesen. A színek sincsenek teljesen rendben, kissé fakóak a felvételek. A vonalélességgel sem vagyok maradéktalanul elégedett, s kontúrok rendre "szőrösek", a sötétben készült fotók pedig nagyon zajosak, még akkor is, ha az éjszakai módot aktiválom. A LED-es vaku viszont meglepően erős.

A videózás VGA felbontásban, 30 fps sebességgel történhet. Mutatunk egy tesztmozit, ide kattintva érhető el (3gp formátum, 5 megabájt). A galéria nagyon jól használható, álló helyzetben szépen, táblázat jelleggel rajzolódnak ki meglehetősen gyorsan a bélyegképek, ha pedig elfordítjuk a készüléket, akkor oldalra sorakoznak fel a fotók. Ezek között jobba-balra az ujjunkkal gördítünk, de fel-le is lehet, ilyenkor az előző/következő nap képeihez jutunk. Minden nagyon gyors, ez remek, ráadásul egy-egy képet kiválasztva a nagyítás és a kicsinyítés művelete két ujjal történik. Igen, ebben az LG-ben is van multitouch, ráadásul itt a sebességgel sincs probléma. Essen szó arról is, hogy a telefon videolejátszási képességei is figyelemre méltóak, hiszen DivX és XviD támogatást is kapott.

Zenei fronton az Aréna képességeit nyújtja a készülék. Egyrészt a hangszínszabályozó csak előre beállított sémát tud, a Dolby-n kívül (ez mondjuk nem gyenge), még vagy 20 különböző fajtájú hangzáskép választható. A dalok ábécé sorrendben vannak (de kérhető más rendezési mód is), lejátszáskor látszik az albumborító, illetve egy szép vizualizáció, amely cserélhető. Természetesen az egész cucc fut a háttérben, s ezzel még nincs vége, ugyanis nem csupán sztereó Bluetooth lehetőség, hanem FM-transmitter is van a készülékben. A mellékelt füles igen jó, de ha valaki nem komálja az agybadugós kialakítást, válasszon nyugodtan másik hangkeltőt - a 3,5 mm-es jack ebben jó partner.

Nem szabad elfeledkezni a kiváló FM-rádióról sem, amelyhez viszont muszáj headsetet is használni. Pofás a felület, vannak gyorsgombok előre eltárolt adókhoz, s nem maradt ki az RDS funkció sem. Kihangosítva - akárcsak a zenelejátszó - tisztán szól, de kissé halkan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!