Hirdetés
Menü
Ahogyan már szó volt róla, a BL40 is az LG által fejlesztett S-Class menürendszert kapta meg. Ám míg az Arena, a Viewty Smart és a Crystal szinte bitre ugyanolyan belsővel rendelkezett, addig az új Csoki kedvéért kissé átszabták a tervezők a grafikát, illetve némiképp a működést is. Persze az alapvető dolgok nem változtak, a logika maradt a régi, de a megváltozott oldalarányú kijelző, illetve néhány új funkció miatt hozzá kellett nyúlni a rendszerhez.
A három szintű felület maradt a régi. Van egy alapképernyőnk, ezt csak a kijelzőzár aktiválása után látjuk. Feloldani úgy lehet, hogy alulról felfelé húzzuk az ujjunkat, s már ekkor érződik, hogy túl magas lesz ez az ablak, úgyhogy nem mindig sikerül elsőre. Ezután a négy oldalú képernyőre kerülünk, jellemzően oda, ahol legutóbb jártunk. Ezt lehet forgatni az ujjunk húzásával, vagy a jobb alsó virtuális gomb megnyomása után konkrétan kockává válik a grafikus interfész, s itt még jobb hatásfokkal foroghatunk.
A négy oldalból az első a widgetes felület, amely nem annyira hangsúlyos, mint más gyártók esetében, van néhány okosság, amit ki lehet rakni, de nem kell túlzásokba esni. Ezt követi a kedvenc kontaktjaink oldala, majd jöhetnek a kedvenc weboldalaink, végül pedig az általunk leggyakrabban használt funkciók ikonjai. Mind a négy felület alján ott ül a tárcsázó, a névjegyzék, az üzenetkezelő és maga a menü. Még lentebb a már említett kocka érhető el, illetve a futó alkalmazások listája.
A menürendszer álló helyzetben négy soros, de a soronként három ikon szűknek tűnik. Ide belépve meg is moccannak a sorok jobbra-balra kicsit, ezzel is jelezve, hogy van ott még ikon bőven, s valóban. Ujjunkat használhatjuk a többi ábra eléréséhez. Megváltozik a helyzet, ha elforgatjuk a telefont, ilyenkor ugyanis némiképp kisebben, de az összes ikon ott figyel a képernyőn.
A testreszabhatóság is bővült. Egyrészt kérhetőek a színes és plasztikus ikonok helyett fekete-fehér ábrák, ami érdekes ugyan, de kevéssé funkcionális, illetve tehetünk hátteret a kocka négy oldala mögé. Sajnos nem lehet mindegyik alá mást pakolni, egy képpel játszhatunk, s itt is fontos megemlíteni, hogy a pofás eredmény eléréséhez nem árt, ha még PC-n valami szerkesztőprogrammal 345x800 pixeles méretre vágjuk a kiszemelt képet. A kijelző ugyan TFT technológiával készült, de tűéles, csak az iPhone élénkségéhez tudom hasonlítani a BL40 teljesítményét, vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy nincs is kijelző, hanem az ikonok csak úgy rá vannak rajzolva a telefonra.
A Samsung S5230-nál felbukkant intelligens feloldás itt is felüti a fejét, s azt kell mondjam, hogy jobban sikerült, mint a konkurens rendszernél. Itt nem betűket válogatunk, hanem rajzocskákat, amiket könnyebb megjegyezni, ráadásul lezárt képernyőnél ujjunk mozgását követve ki is rajzolja a szoftver esetlen próbálkozásainkat, s kifejezetten jó hatásfokkal azonosítja be, hogy mi a rossebet próbáltunk odakörmölni. Az S-Class rendszer sebessége azonban még mindig nem az igazi, bár az LG mérnökei a megakadásokat látványos animációkkal próbálták elrejteni, de főleg a képernyőforgatásoknál bizony egy-egy döccenésnyi időre elgondolkozik a csokoládé (hehe, ki látott már gondolkodó csokoládét?), hogy akkor most mi is történni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
