Haladás
A fedélzeti rendszer lelkébe ezúttal is bele lehet mászni, ha például az a vágyunk, hogy ne lehessen a nulláról úgy elindulni, hogy a gázkart húzzuk kizárólag. Viszont ez így jó, ahogyan van, szerencsére a gyártónál gondoltak arra, hogy indulásnál nem adják oda a maximális nyomatékot, tehát kis gyakorlással nagyon sima elindulásokat lehet emelkedőn is előadni. Ez is egy bináris megoldás: ha tekerünk, akkor úgy másfél másodperc elteltével ezt észleli az elektronika és bekapcsolja a rásegítést, ha nem tekerünk, akkor ugyanennyi késéssel kikapcsolja. Mint minden ilyen, alapvetően faék egyszerűségű pedálszenzoros kínai motyót, ezt is meg kell szokni, de ez két kilométernyi haladás után meg is történik.
Három rásegítéses fokozat van, ezek kizárólag abban térnek el egymástól, hogy mekkora sebességig dolgoznak velünk össze. Ha ezt a tempót elérjük, akkor kikapcsol a motor, ha esik a sebesség, akkor meg vissza. Ezzel rögtön az a probléma, hogy hármasban, ahol a sebességhatárt a motor teljesítménye és az utas tömege adja ki, egyszerűen nem létezik olyan áttétel, hogy ne a levegőben pedálozzunk mindenféle ellenállás nélkül. Kettesben körülbelül ott van a vége a még nem idétlennek tűnő pedálfordulatszámnak, ahol az elektromotor is lekapcsol, no meg ilyenkor a 25 km/h-s csúccsal bele is férünk az elvárt szabályozási keretekbe, nem mintha ez bárkit érdekelne.
A hármas fokozatú rásegítésnek ott lesz értelme, amikor kaptatós a táj, minden bringával ugyanazt az útvonalat járom be, a gyengébb eresztések a leginkább meredek részeken 10-12 km/h-ra képesek velem együtt, a KuKirin ezt 16 km/h-val hozta le, ami nekem bőven megfelel: én is tekerek már ilyenkor (mert nélkülem egyedül nem bírja), ő is besegít, mozogtam is, de mégsem döglöttem meg és oda jutottam, ahová szerettem volna. De ehhez nem kell gázkar és közel 40 km/h-s végsebesség, ez a két dolog pont kiírja a képletből, hogy rásegítéses bringaként tekinthessünk rá.
Hatótáv témában érdemes fenntartásokkal kezelni a gyártó adatokat: ők ugyanis sík úton, 60 kilogrammos júzerrel és 16 km/h sebességgel mérik ezt le, szóval a rásegítéses 90 kilométer néhány combosabb emelkedőt követően jó lesz úgy 60-nak, a simán csak gázkaros láblógatással pedig 35-40 kilométer jöhet ki a motyóból. Ugyanakkor esőben sem kell izgulni, az IP54-es védelem megléte örömteli. Az akkut ki lehet szedni és önmagában is tölthető, plusz kulccsal lezárható (hogy más ne tudjon a hóna alá csapva elsétálni vele), a 36 voltos feszültség mellé 15 Ah kapacitás jár. És kell neki 6 óra, hogy teljesen feltöltsük.
Akármennyire is benne van a prospektusban, hogy ez offroad bringa, maradjunk abban, hogy földutakon és murván elboldogul, de a downhill életérzéstől olyan messze áll, mint én az operaénekléstől. Viszont nincs nagy gördülési zaj és az elektromotor is egész halkan nyünnyög, a jól beállított fék hatékony, tényleg sokat segít emelkedőn a rásegítés… de ugyanennyi pénzért az Eleglide M2-t választanám, még ha ahhoz nem is jár sárhányó és csomagtartó. Itt megint egy olyan biciklit próbálhattunk ki, ahol nem gondolták át, hogy milyenek (lesznek) a szabályozási keretek, hogy a hét sebesség édeskevés a majdnem 40 km/h-s végsebességhez, és valaki igazán vihetne a gyártóhoz egy IKEA útmutatót, hogy legalább három nyamvadt ábrát tegyenek bele az összeszerelés könnyítésének érdekében. De leginkább arra lenne szükség, hogy rugaszkodjunk el attól, hogy minimális költségből akarunk összerakni egy e-bringát. Legyen rajta minőségi váltó, érdemes lenne a nyomatékszenzort megpróbálni, kapjon hidraulikus fékeket, minőségi kormányrudat, lámpát hátulra és ne csak a pillanatnyi feszültségszint alapján mutassa a töltöttségi szintet. Persze, drágább lenne. De mennyivel jobb!
Bog
A terméket a gyártó küldte el nekünk. Ide kattintva lehet megrendelni, 50 euró kedvezményt lehet hozzá szerezni a mobilarenaV3 kuponkód használatával.