Bevezető
Egy sóhajjal kezdeném ezt a leírást. Szól ez annak, hogy ismét egy termék, ahol a műszaki alapok adottak, mégsem tudták úgy összeállítani a különböző alkatrészeket, hogy azok passzoljanak egymáshoz. Szól annak is, hogy mindig reménykedünk, hogy a belépő szintre konfigurált, kínai eredetű elektromos bringák túl tudnak lépni bizonyos gyermekbetegségeken, de ez most sem jött össze. És szól annak is, hogy oké, ezt végeredményben el lehet fogadni, mert bár a biciklizést jóval komolyabb szinten űzők bizonyára körberöhögnek egy ilyen gépet, de a hétköznapi kocabringások számára a rásegítés egyfajta kapudrog is lehet, hogy egyáltalán elinduljak otthonról és ne azon aggódjak rögtön az elején, hogy vissza is kell mászni majd a hegyre. Már csak azért is, mert ez a konkrét bringa éppenséggel 300 ezer forint alatt elhozható a gyártó hivatalos boltjából a mobilarenaV3 kuponkóddal, amivel ebben a mezőnyben kedvező árfekvésűnek számít.
Az egész cikk elején viszont érdemes tisztába tenni, hogy mire és kiknek jó egy ilyen szerkezet. Ha az olvasó úgy egyébként az eBay rejtett bugyraiból rendelget különleges első teleszkópot, fantasztikus kormánymarkolatot és űrötvözetből japán szamurájok által megedzett láncot, akkor a KuKirin V3 biztosan nem neki való. Ha azonban valaki akármilyen motiváció (benzinárak, környezettudatosság, mozgásigény, parkolási díjak) hatására szeretne kerékpárra pattanni, de nem szán erre a hobbira (közlekedési módra) végtelen időt és pénzt, illetve nincs abban az edzettségi állapotban, hogy több száz méteres szintkülönbségeket könnyedén leküzdjön, noha a terepviszonyok miatt ezt muszáj lenne megtennie — nos, ők szoktak körülnézni ebben az árszegmensben.
Itt nagy meglepetések nincsenek, de vannak bizonyos paraméterek, amelyek eltérnek és érdemes is ezeket figyelembe venni. Persze kapásból ott a hatótáv és a motor ereje, a fékek típusa, a váltó milyensége, a kerekek mérete és a gumi szélessége, valamint a bringához adott tartozékok száma. Van egy szűk réteg, aki figyelembe veszi a különböző jogszabályi kereteket is: na, ők rendesen meg vannak lőve, mert hazánkban nem hogy az e-bringákat, de a rollereket sem képes a törvényalkotás évek óta kategorizálni, a jelen szabályozás szerint ugyanis ez a konkrét termék ki sem mehetne a kertkapun, mert 350 wattos elektromotorja korlátozás nélkül használható a júzer tömegéhez adekvát végsebesség eléréséhez (nálam 36 km/h) úgy, hogy ha az a vágyunk, akkor meg sem kell mozdítsuk a lábunkat. Akkor ez segédmotoros kerékpár, kéne rá index, a felhasználó fején bukósisak, első és hátsó lámpa minimum. Újabb szezon múlt el anélkül, hogy ezen a jelenlegi szürkezónán sikerült volna bármit is egyértelművé tenni, nyilatkozatok persze voltak, ígéretek szokás szerint repkedtek, aztán pont ugyanott tartunk, mint három évvel ezelőtt. Köszi, köszi, hát ezért fizetünk benneteket.
Kialakítás, összeszerelés
Jókora dobozban jött a termék egyenesen a gyártótól, a vásárló feladata, hogy a KuKirin V3 darabjaiból biciklit varázsoljon. Ez egy gyakorlott bringás számára nem egy túl összetett műsor, de aki most áll neki ilyesminek először az életben, az tök hálás lenne egy lépésről-lépésre magyarázó útmutatónak — na, ezt nem adnak a bringa mellé, csak annyit, hogy tedd fel a kereket és a kormányt, szia. Én erre a műveletre másfél órácskát dobtam rá, lehetett volna kevesebb is, ha van egy harmadik kezem, hogy a lámpát és az első sárhányót egyszerre a helyére fogva be tudjam csavarni könnyen a csavart. Sebaj, egy ponton összeáll, mint a majonéz, utána érdemes beállítani a fékeket és a váltót, pumpálni a gumikba elvárt mennyiségű levegőt, de aztán kész, lehet vele közlekedni.
A gép vázgeometriája rendben van. Nincs túl közel a kormány, nem kényelmetlen az üléspozíció, könnyen átveti az ember a lábát a középső merevítésen, az ülés komfortosan széles. 24,9 kilogrammos saját tömege viszont nem kevés (az Eleglide M2 például 3 kilogrammal könnyebb), a terhelhetősége papíron 120 kilogramm. Ebből 25 kilogrammot tehetünk a hátsó csomagtartóra. A gép 27,5 inches kerekeken gurul, amelyeken a ChaoYang nevű társaság gumija feszül. Ez amúgy az általános vélekedés szerint egyáltalán nem rossz. Elöl, oldalt, hátul és a pedálokon is van fényvisszaverő prizma, világító lámpát viszont csak előre kapunk, ennek korrekt fényereje van. Az első teleszkóp viszont elég alapszintű, valamit azért csillapít, de ne várjunk csodát.
Egy Shimano Tourney váltónk van, összesen 7 fokozattal, vagyis az első lánckerék fix. A tárcsafékekkel nekem nem volt bajom, de az Eleglide ezért a pénzért hidraulikus megoldást ad (és 24 fokozatú váltót), nem véletlenül kerül elő állandóan összehasonlítási alapként az a gép, Bone123 azóta használja, amióta nálunk járt teszten. A kormányon levő gripek nekem kissé kellemetlen tapintásúak, de legalább nem csúsznak, megvan a csengő, a meglehetősen primitív fedélzeti rendszer és a gázkar is, ami miatt ugyebár a KuKirin V3 anélkül is tud nagy tempóval haladni, hogy én mozgatnám bármely végtagom a hüvelykujjamon kívül.
Ha kellő alapossággal szereljük össze a masinát, akkor nincs nyökögés, kotyogás, stabilnak érződik, jól irányítható. A kormány magassága nem, az ülésé viszont gyorskioldós megoldással állítható. Nincsenek ocsmány hegesztések, szép a matt fekete fényezés, jópofa a narancsszínű dekoráció, de a KuKirin nevet én itthon leragasztanám. Az utolsó három betűt biztosan. Persze a komponensekről ordít, hogy az ár alacsonyan tartása volt a lényeg, a Shimano Tourney nagyon belépőszintű megoldás, a pedálok minden bringaboltban alsópolcosak, de ennyiért ez jár.
Haladás
A fedélzeti rendszer lelkébe ezúttal is bele lehet mászni, ha például az a vágyunk, hogy ne lehessen a nulláról úgy elindulni, hogy a gázkart húzzuk kizárólag. Viszont ez így jó, ahogyan van, szerencsére a gyártónál gondoltak arra, hogy indulásnál nem adják oda a maximális nyomatékot, tehát kis gyakorlással nagyon sima elindulásokat lehet emelkedőn is előadni. Ez is egy bináris megoldás: ha tekerünk, akkor úgy másfél másodperc elteltével ezt észleli az elektronika és bekapcsolja a rásegítést, ha nem tekerünk, akkor ugyanennyi késéssel kikapcsolja. Mint minden ilyen, alapvetően faék egyszerűségű pedálszenzoros kínai motyót, ezt is meg kell szokni, de ez két kilométernyi haladás után meg is történik.
Három rásegítéses fokozat van, ezek kizárólag abban térnek el egymástól, hogy mekkora sebességig dolgoznak velünk össze. Ha ezt a tempót elérjük, akkor kikapcsol a motor, ha esik a sebesség, akkor meg vissza. Ezzel rögtön az a probléma, hogy hármasban, ahol a sebességhatárt a motor teljesítménye és az utas tömege adja ki, egyszerűen nem létezik olyan áttétel, hogy ne a levegőben pedálozzunk mindenféle ellenállás nélkül. Kettesben körülbelül ott van a vége a még nem idétlennek tűnő pedálfordulatszámnak, ahol az elektromotor is lekapcsol, no meg ilyenkor a 25 km/h-s csúccsal bele is férünk az elvárt szabályozási keretekbe, nem mintha ez bárkit érdekelne.
A hármas fokozatú rásegítésnek ott lesz értelme, amikor kaptatós a táj, minden bringával ugyanazt az útvonalat járom be, a gyengébb eresztések a leginkább meredek részeken 10-12 km/h-ra képesek velem együtt, a KuKirin ezt 16 km/h-val hozta le, ami nekem bőven megfelel: én is tekerek már ilyenkor (mert nélkülem egyedül nem bírja), ő is besegít, mozogtam is, de mégsem döglöttem meg és oda jutottam, ahová szerettem volna. De ehhez nem kell gázkar és közel 40 km/h-s végsebesség, ez a két dolog pont kiírja a képletből, hogy rásegítéses bringaként tekinthessünk rá.
Hatótáv témában érdemes fenntartásokkal kezelni a gyártó adatokat: ők ugyanis sík úton, 60 kilogrammos júzerrel és 16 km/h sebességgel mérik ezt le, szóval a rásegítéses 90 kilométer néhány combosabb emelkedőt követően jó lesz úgy 60-nak, a simán csak gázkaros láblógatással pedig 35-40 kilométer jöhet ki a motyóból. Ugyanakkor esőben sem kell izgulni, az IP54-es védelem megléte örömteli. Az akkut ki lehet szedni és önmagában is tölthető, plusz kulccsal lezárható (hogy más ne tudjon a hóna alá csapva elsétálni vele), a 36 voltos feszültség mellé 15 Ah kapacitás jár. És kell neki 6 óra, hogy teljesen feltöltsük.
Akármennyire is benne van a prospektusban, hogy ez offroad bringa, maradjunk abban, hogy földutakon és murván elboldogul, de a downhill életérzéstől olyan messze áll, mint én az operaénekléstől. Viszont nincs nagy gördülési zaj és az elektromotor is egész halkan nyünnyög, a jól beállított fék hatékony, tényleg sokat segít emelkedőn a rásegítés… de ugyanennyi pénzért az Eleglide M2-t választanám, még ha ahhoz nem is jár sárhányó és csomagtartó. Itt megint egy olyan biciklit próbálhattunk ki, ahol nem gondolták át, hogy milyenek (lesznek) a szabályozási keretek, hogy a hét sebesség édeskevés a majdnem 40 km/h-s végsebességhez, és valaki igazán vihetne a gyártóhoz egy IKEA útmutatót, hogy legalább három nyamvadt ábrát tegyenek bele az összeszerelés könnyítésének érdekében. De leginkább arra lenne szükség, hogy rugaszkodjunk el attól, hogy minimális költségből akarunk összerakni egy e-bringát. Legyen rajta minőségi váltó, érdemes lenne a nyomatékszenzort megpróbálni, kapjon hidraulikus fékeket, minőségi kormányrudat, lámpát hátulra és ne csak a pillanatnyi feszültségszint alapján mutassa a töltöttségi szintet. Persze, drágább lenne. De mennyivel jobb!
Bog
A terméket a gyártó küldte el nekünk. Ide kattintva lehet megrendelni, 50 euró kedvezményt lehet hozzá szerezni a mobilarenaV3 kuponkód használatával.