Bevezető, kialakítás, üzemidő
„A Kospet 2018 júliusában jött létre.” Rendben. „Kína legfiatalabb technológiai innovációs városában, Sencsenben található.” Ez tény. „A Kospest egy csúcskategóriás okosóramárka.” LoL, ahogy a művelt pesti polgár mondaná. Félréértés ne essék, alapvetően nincs baj a termékkel, a teljesen kamu vérnyomásmérőt leszámítva még kifejezetten jónak is mondanám. Szépnek már kevésbé, noha az ultrakönnyű, műanyag kivitel ellenére érzésre jó minőségű, csak ránézésre olyan, mint egy játékóra.
[+]
Menet közben egyébként az is kiderült, hogy lényegében a TicWris Max nevű extrém ostoba képződményt is ők szabadították a világra. Vagy legalábbis lenyúlták a már eleve értelmezhetetlen koncepciót. Vagy tőlük nyúlta valaki más. Vagy van egy gyártósor, ami azt a hiábavalóságot gyártja és csak ez a két brand annyira kretén, hogy forgalmazza is. Mindegy, a lényeg, hogy több ilyen izé is létezik az univerzumban és az egyikért egyértelműen a Kospet a felelős. Prémium okosóramárka. Hát, hogyne. Nem mintha a Rock vacak lenne, sőt, ennyi pénzért nagyon is jó, csak olyan messze van a prémiumtól, mint ide Sencsen.
[+]
Meg, hát ugye szemmel láthatóan egy Amazfit Ares klón. GPS nélkül, de sokkal nagyobb, viszont nyilván nem transzflektív kijelzővel. A 43 x 58 x 12,7 milliméteres ház 3 ATM nyomástűrés mellett, maximum 30 méterig vízálló, a gyártó szerint por és ütésálló is, bár erre vonatkozó, nemzetközileg elismert hitelesítéssel nem rendelkezik. Az 1,6 hüvelykes, színes, érintésérzékeny LCD panel egyébként szép, a megjelenítés jó minőségű és pár milliméter híján az egész előlapot kitölti. A fényerőt minimumon tartva is remekül látható, jelen fényviszonyok között pedig kint is értelmezhető a tartalom.
Bog kezén azért jobban mutat. [+]
A dizájnt egyértelműen az Amazfit Ares "ihlette", csak itt van pár felesleges felirat, mint a 3ATM és a water resistant, illetve a két, recézett felületű fizikai kezelőgomb funkciója. A felső, a ki- és bekapcsológomb, illetve a Home funkciót látja el, az alsó pedig a visszalépésért felel. A hátlap nagyon szimpla, van egy kétpines egyedi csatlakozófelület, ami a 350 mAh-s akkumulátort tölti és egy optikai pulzusszenzor, ami véroxigénszintet és specifikáció szerint vérnyomást is tud mérni. Spoiler: nem tud. De erre még visszatérünk. Az anyaghasználat pedig elvileg fém és plasztik, noha fémet kizárólag az óraszíj zárja és a csavarok láttak. Amik az előlapon még csak nem is igaziak, csak csavarfejek. Ezt onnan tudom, hogy az egyik kiesett és látszik, hogy csak ragasztva vannak. A másikat meg én vettem ki véletlenül, amikor meg akartam nézni, hogy egyáltalán fém-e.
Csavarnak LÁTSZÓ tárgy. [+]
A csomagolás amúgy kulturált, csak olyan pillekönnyű, hogy kétszer is megnéztem, van-e egyáltalán valami a dobozban. Első körben a termék ottléte volt kérdéses. Ott volt, ezt nyugtáztam, de gyorsan felmerült, hogy vajon töltőkábel is van-e benne. Volt. Pedig a Rock nem kicsi, cserébe nagyon könnyű, így nem kényelmetlen viselet, és a viszonylag nagy dimenziók ellenére még rajtam sem néz ki különösebben otrombán. A hagyományos zárszerkezettel ellátott szíj végig lyuggatott, a bújtató pedig dupla, így kényelmes volt annak ellenére is, hogy az utolsó előtti lyukban volt a megfelelő méret.
[+]
Az üzemidő, egyes állításokkal szemben, viszont nem biztos, hogy túlzás. Egy hét alatt sikerült 75%-ra amortizálni az akksit úgy, hogy minden értesítést átengedtem, igénybe vettem az alvásfigyelést, a folyamatos pulzusmérést, naponta többször mértem vérnyomást (illetve mértem valamit, amit vérnyomás címszó alatt futtat a rendszer) és véroxigénszintet, 7/24 aktív volt a kézmozdulatra felvillanó kijelző, éjszaka néha zseblámpaként is funkcionált, edzeni viszont nem edzettem benne. GPS nincs, VO2 Max nincs, úgyhogy minek. Kissé szerényebb használattal 50 napot ad a gyártó, ezzel a tempóval állítólag két hét jön ki (bár szerintem több), folyamatos edzéskövetés pedig elvileg 20 órán keresztül reális.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
