Bevezető

Volt egy időszak, amikor mindenféle nagyobb cégek is úgy érezték, hogy a virtuális valósággal érdemes valamit kezdeni, beszállt a történetbe a Samsung, az LG, meg a Facebook is, mondjuk ez esetünkben tökmindegy, de a két koreai gyártó piacra is dobott 360-as kamerát (ja, a Huawei is, de ők csak átcsomagoltak pont egy korábbi Insta360-as kis gömböt), mert milyen jó, hogy a júzer tud készíteni 360 fokos fotót és videót és azokat majd remekül vissza lehet nézni VR-headseten.

Amikor még a VR-ban hitt mindenki [+]

Aztán ez a nagy törekvés úgy elmúlt, mintha sosem történt volna meg, hogy több ezer sajtómunkás Gear VR-on nézett egy Samsung sajtóeseményt Mark Zuckerberggel habosítva. Az Insta360-nál viszont nem állt meg az élet, tesztünk alanya az a One X, ami már egy ideje kapható, de hosszas nyavalygás után sem bírtak küldeni egy tesztpéldányt, úgyhogy elkértem Tech2 Lacitól azt, amit neki bezzeg elküldtek, mivel én igazából már a korábbi kis gyöszöket is szerettem, noha azok képminőségben messze voltak a tökélytől.

A tesztcsomag [+]

És van még egy érvem. A 360-as kamerák ugyanis nem csak, vagy akár azt is mondhatnám, hogy elsődlegesen nem arra valók, hogy a velük készített felvételeket majd VR-ban megcsodálom. Hanem a dolog esszenciája az, hogy az ember kezében van valami, ami minden irányban rögzít. És utána egy jó editorral hagyományos fotót és videót konvertálunk belőle úgy, hogy mi döntjük el, hogy a kép és a film melyik szegmense látszódik majd az eredményen. És majd mindjárt mutatok példákat, hogy ez mennyire nagyszerű dolog is lehet, ha az ember már hellyel-közzel tudja, hogy amivel éppen anyagot rögzít, azt miképp fogja felhasználni. Nyilván ehhez kell némi tapasztalat (de nem sok), meg kicsit melósabb (de nem sokkal), mint lőni egy fotót a telefonnal és szétküldeni / postolni, de az Insta360 kapcsán az a legnagyobb királyság, hogy nem csak odatojnak egy nyersfájlt az eszközök a memóriakártyára, hanem kapunk egy korrekt szoftveres háttéret is, amivel igazából meglehetősen egyszerű, egyszersmind kifejezett szórakoztató is a felvett anyagból olyan végeredményt előállítani, ami bármilyen kijelzőn vagány.

Kialakítás és Bullet Time Bundle

A termék önmagában nem egy nagy valami, a doboz is ennek megfelelően kompakt. Más kérdés, hogy a megszereztem az extra kiegészítőt is hozzá, ami egy erősen átdolgozott szelfibot, annak már kellett egy másik, némiképp nagyobb csomagolás is, de ez egy opcionális extra, ami alapvetően egyetlen effekt elkészítése végett jött egyáltalán létre, de ha már megcsinálták, akkor megcsinálták rendesen. És nem mellesleg szelfibotnak, valamint állványnak is használható, rögtön több értelme is van.

[+]

Az alapcsomag amúgy meglepően gazdag, van benne kétféle kábel a direkt telefonos összeköttetéshez (egy olyan, aminek mindkét vége microUSB, illetve egy olyan, aminek egyik fele Lightning, a másik microUSB), egy védőtok, normál USB-microUSB a töltéshez, valamint egy zsinór, amivel meg tudjuk pörgetni a fejünk felett a cuccot. Ez hellyel-közzel tudja pótolni a Bullet Time pakkot, de azért nem az igazi.

[+]

Maga a kamera nem nagy, de azért annyira van méretes, hogy már ne lehessen felrakni egy tetszőleges telefon tetejére, mint az első generációs modelleket. Plusz van neki súlya is, hiszen ebben már kell legyen akkumulátor, ami amúgy kiszedhető és cserélhető, de ezzel együtt már 115 grammot nyom a mérlegen. Ez egyébként 1050 mAh-s, nagyjából 100 percnyi felvétel rögzíthető egy teljes töltés után, ami amúgy 2 órát vesz igénybe.

[+]

A One X legfontosabb eleme a két, 200 fokos látószögű, Sony CMOS szenzorral dolgozó kamera, amelyek F/2.0-s apertúrával rendelkeznek. A két optika összesen 6080 x 3040 pixeles fotót tud lőni, videózásnál pedig a maximális felbontás 5760 x 2880 képpont, ezt 30 fps mellett tudja produkálni, tehát elég jó DSP kell legyen belül. Van benne egy 6 tengelyes stabilizátor, alul pedig bele kell tolnunk egy microSD-t, mert belső tárhelye nincs a terméknek.

[+]

Fogjuk rá, hogy a One X frontoldala az, amin van egy kis, kör alakú, monokróm kijelző, plusz két gomb. Az alsóval lehet bekapcsolni és üzemmódot váltani, a felsővel pedig indítani a felvételt, illetve ellőni a fotót. Mindez persze a csatlakoztatott telefonról is működik, ott valamivel több lehetőségünk is akad. Összesen három mikrofont találunk a készüléken, etetni és adatot átvinni pedig microUSB-n lehet, ami oldalt található, a termék alján ugyanis szabványos állványbemenet tátong. Az egész készüléket puha, fekete műanyag borítja, amely elég időtálló, egy hétig a táskámban hentergett egy külföldi út kapcsán és egy karc nincs rajta.

[+]

A Bullet Time Bundle doboza jóval nagyobb. Ebben egy kétrészes bot van, az egyik fele teleszkópos, egészen hosszúra ki lehet nyújtani, a tetejére rá lehet csavarni a One X-et. A másik fele viszont inkább egy foganytyú, ennek az alja tripoddá tud alakulni, és nem csak a tetejére lehet a másik botot rácsavarni, hanem 90 fokkal elforgatva is fel lehet rá tenni, hogy oldalra álljon ki. Ennek az a célja, hogy így a fejünk felett meg tudjuk forgatni a hosszabb rudat, aminek a végén a kamera található, közben videót rögzít a szerkezet és egy egészen látványos végeredményt produkál. Hogy milyet? Mindjárt nézünk mindenféle példákat a következő oldalon.

Fotózás

A One X leginkább WiFi Direct szabvány segítségével szeret a telefonunkhoz kapcsolódni, ez az az átviteli sebesség, amire leginkább szükség lesz. Az 5 GHz-es hálózati protokollt is képes használni, ami gyorsabb, a hatótáv kapcsán pedig 20 métert ad meg a gyártó, ami persze csak ideális körülmények között adódik, de jellemzően az operátor (azaz mi) amúgy a másik kezünkben fogjuk tartani a mobilt, amíg dolgozunk a kamerával.

[+]

Első használat előtt szükségünk lesz a telefonos alkalmazásra, amely egész ügyes. Ennek a főoldala továbbra is egy közösségi feed, ahová az Insta360 termékeit tulajdonló júzerek tehetnek fel tartalmakat. De érdemes inkább megnézni a tutorial fület, ott tök sok trükköt mutatnak, amit a kamerával meg lehet oldani. Ezek között azért van egy sereg, amihez kell valami extra kiegészítő (hosszabb szelfibot, vagy a drifter, ami gyakorlatilag egy olyan tok, ami ütésálló, a kamerát belerakva és eldobva pattog is egy kicsit, miközben rögzít), de ezek nélkül is lehet jópofa dolgokat összehozni. A beállítások között pedig lehet kalibrálni a giroszenzort, babrálni a vízjelezést, csatlakoztatni Bluetooth elsütőgombot, illetve állítani a nyelvet.

[+]

Na, most már viszont tényleg kezdjünk el szórakozni a termékkel. Fotózni baromi egyszerű, a HDR-t lehet ki/be kapcsolgatni, akárcsak az időzítőt, ezen kívül babrálható a fehéregyensúly és kérhető raw fotó mentése is. Plusz van egy sereg filter. És ennyi, nyomni kell a gombot vagy a telefonon, vagy magán a terméken. És ezt mindenkinek javaslom is, mert utána derül ki, hogy mikre kell figyelni. Például arra, hogy hova állunk, mennyire nyújtjuk ki a karunkat, szóval hamar rájön az ember, hogy miképp lehet olyan felvételt csinálni, amiből aztán lehet alkotni valami frankót.

És itt jön a lényeg. A telefonos alkalmazás ugyanis mindenféle szerkesztési lehetőségeket kínál, össze-vissza állíthatjuk a nézőpontot és a perspektívát, aztán a végén igazából egy 2D-s fényképet alkotunk meg, amit lementhetünk a készülékünkre, vagy rögtön megoszthatjuk a közösségi platformokat használva. A Facebookra mondjuk instant ki tud menni 360 fokos fotóként az eredeti anyag, fent van a példa, onnan ráadásul bármilyen oldalra lehet embeddelni.

Ezek pedig fentebb már a 3D fotókból kreált 2D felvételek, igyekeztem a legtöbb nézőpontot bemutatni. Ha az a kérdés, hogy milyen a képminőség, akkor a válasz leginkább a gyenge közepes, főleg, ha 100%-os méretben nézzük. Viszont ennek a műfajnak nem okvetlenül ez a fokmérője, más eszközzel csak nagyon macerásan lehet hasonló nézőpontú fotókat lőni, ha egyáltalán. Nem is azt vártam ezektől a képektől, hogy (HDR-rel, vagy anélkül) leteszem a hajam a minőség láttán, hanem azt, hogy a korábbi Insta360 termék meglehetősen gyatra produkcióját mérföldekkel haladja meg. Más kérdés ugyanakkor, hogy esti környezetben kábé nem érdemes elővenni, ott már nagyon kiütköznek a problémák.

Videózás

Az Insta360 One X sokkal jobban brillírozik mozgóképek kapcsán, mint a fotóknál. Ez egy igazi utazós device, amivel egészen remek snittekkel lehet feltuningolni egy filmecskét a családi nyaralásról, de aki komolyabban foglalkozik az ilyesmivel, annak is adhat extrát. Maximálisan 5,7K felbontásban tudunk rögzíteni, ez 30 fps-sel történhet, de van lassított mód is 100 fps-sel. Ilyenkor a felbontás persze alacsonyabb, 3008 x 1504 pixel. Ezen kívül van timelapse mód, ehhez jól fog jönni az állvány, illetve rengeteg beállításunk akad, amivel valamelyest állítgathatjuk a képet, de igazából az automatika hellyel-közzel mindent megold, amire amúgy a szenzorok képesek. Itt egyedül a fehéregyensúly babrálása lesz majd hasznos, illetve ha van GPS-es tracker tartozékunk (ezt például biciklire lehet szerelni), akkor azt is itt tudjuk paraméterezni.

Szerkesztőprogram [+]

De a lényeg, hogy innentől pöröghet a film és ha rendesen megcsináltuk egyszer a stabilizációt és az illesztési kalibrálást (menüből elérhető ez is), akkor onnantól kábé tökmindegy, hogy melyik felével tartjuk a kamerát, egyszerűen csak forgassunk, mert utána majd azt csinálunk a 360 fokos eredménnyel, amit csak akarunk. Érdemes amúgy egy szelfibotra, vagy még inkább egy monopole végére rakni a készüléket, mert így nem mi fogjuk kitölteni a kép felét, a stabilizáció meglepően jó amúgy, mindjárt mutatunk rá pár példát:

A fenti videót a Windows és Mac OS rendszerű gépekre is letölthető editorral csináltam. Illetve nem teljesen, az egyes jelenteket igen, aztán az exportált mp4 fájlokat egy “klasszikus” videószerkesztővel egymás mögé tettem, de a lényegi melót az Insta360 szoftvere végezte, amivel pofonegyszerűen lehet a meglévő felvételekből valami látványosat alkotni, gyakorlatilag a megfelelő időpontokban meghatározzuk, hogy épp milyen nézetet szeretnénk láttatni, az ezek között történő váltás animációját pedig megcsinálja magától. Igen, persze, hogy akkor teljesít jól, ha a fényviszonyok is adottak, no meg az is látszik, hogy ha nagyon belenagyítunk a felvétel egy-egy szegmensébe, akkor bizony a képminőség is romlik, de a nézőpontok közötti variálás miatt ez nem annyira feltűnő. Lent pedig jöjjön egy lassított felvételekből álló, gyengébb fényviszonyok között készített filmecske, ahol konkrétan egy részen futottam (az én koromban ez azért valami) a kamerával, az eredményt nem stabilizáltam ki utólag, ezt tudja natívan a termék, kár, hogy a felbontás ebben az esetben alacsony. A telefonos szoftverrel is meg lehet amúgy remekül vágni a felvételeket, de nyilván a rendereléshez azért egy csúcsmodellre lesz szükség, mert különben roppant sokáig tart, mire elkészül, no meg azt sem árt, ha van tárhelyünk is.

És akkor jöjjön a tutiság, a Bullet Time. Ezt külön be kell kapcsolni a szoftverben, aztán rá lehet szerelni a szelfibottal megtámogatott kamerát a fogantyús részre és bármilyen hülyén is veszi ki magát olyan helyen, ahol más emberek is vannak, de meg kell forgatni a fejünk felett. Ezt ugyebár amúgy egy random zsinórral is meg lehet csinálni, de nyilván nem véletlenül lehet megvenni külön kieégszítőként a szettet, azzal azért biztosabb a dolog. Az elkészült alkotásokból ismét csak exportáltam egy filmecskét, de ezt amúgy a telefonos szoftverrel is meg lehet csinálni bármikor, csak ott kicsit tovább tart:

Szóval erre jó egy Insta360 One X. Baromi látványos snitteket lehet vele rögzíteni, amivel iszonyat jó marketinget lehet csinálni a terméknek, elég csak megmutatni hasonló (vagy ennél tizenötször jobban beállított és megvágott) anyagokat, de azért a dolognak bőven vannak hátulütői is. Egyrészt a képminőség, ami ugyan milliószor jobb, mint a gyártó korábbi termékeinél, plusz simán eléri a Samsung és az LG korábbi próbálkozásainak szintjét, de még mindig lenne hová fejlődni, noha nyilván ez nem csak szenzor, hanem lencse és algoritmus (plusz hardver) kérdése is. Ugyanakkor az Insta360 One X igazából bárhol előrántható zsebből és lehet vele egyből forgatni, nem kell a működtetéséhez az okostelefon, vagy az app, majd utólag átugranak a felvételek a mobilra, vagy simán USB-n összekötve egy számítógépre. A Bullet Time viszont — mindenféle látványossági faktorát elismerve — elég macerás, ott már kell a telefon, meg az ember nekiáll szerelgetni a kiegészítőkkel, aztán remélhetőleg nem vágunk senkit kupán a pörgetés közben, amit néha úgy néznek az emberek, mintha egy különösen elhivatott őrült vizet keresne valami szerkezettel. És végül van még egy bökkenő: a termék minimum 120 lepedő különböző boltokban (de természetesen Apple boltokban elkérnek érte 160 ezer forintot is), a gyártó saját webshopján is 150 ezer pénz, szóval ennyiért azért egy kicsi drága játékszer. És ebben a Bullet Time extrák nincsenek is benne (az még 20k), plusz mindenféle bónuszt is vehetünk (például Mavick drónokhoz tartót), szóval el lehet tapsolni rá annyi pénzt, amennyiből GoPrót is lehet venni…

[+]

Ez viszont már az az árszint, amennyit egy átlagjúzernek biztosan nem ér meg az Insta360 One X. Ez azoknak lehet opció, akik tényleg sokat videóznak (a fotózást direkt meg sem említem, egy jobbfajta telefonnal kis türelemmel lehet hasonló alkotásokat létrehozni), mert valóban remek snittekkel színesítheti a filmjeinket, a sokféle kiegészítővel akár egy akciókamerát is kiválthat, főleg a jó stabilizáció szólhat mellette, de egy GoPro sokkal markánsabb lassítást tud sokkal jobb minőségben rögzíteni. De nem akarok pro és kontra érvelni, akit felcsigázott a dolog, az egyébként is nekiáll példákat nézni. Én is ezt tettem, mielőtt elkezdtem volna használni, aztán szinte ki sem lehetett verni a kezemből egy utazás során…