Hirdetés
Autós használat, beépítés
Az IneTrack fő célcsoportját azonban az autóval rendelkező felhasználók, azon belül is elsősorban a kis- és középvállalatok jelentik, bár Dávid barátunk Mercedes-Benzének példáján keresztül azért az is látszik, hogy az autóőrültek számára is hasznos lehet egy efféle szolgáltatás. Mindenek előtt érdemes arról szót ejteni, hogy a felhasználók miért nem szeretnének efféle rendszerrel felszerelt autót vezetni. A probléma nyilván nem azokat a végfelhasználókat érinti, akik saját döntésük eredményeképp nyomkövetőt építenek az autójukba, hanem azokat a dolgozókat, akik céges gépjárművet használnak. A városi legendák szintjén maradva elég megemlíteni azokat a buszsofőröket, akik kikapcsolt klímával és lejtőkön gurulással minimalizálják a busz fogyasztását, hogy a kvótából ilyen módon megmaradt gázolajat le tudják szívni és értékesíteni tudják némi fizetéskiegészítés gyanánt. Ennél azonban sokkal valóságosabb problémát jelentenek azok a munkatársak, akik cégük tudomása és engedélye nélkül magáncélokra is használják a gépjárműveket; az efféle tevékenységet nyilván ellehetetleníti egy követőrendszer használata, ami a cégek számára épp ezért jelent költségmegtakarítást, a tracker beszerelésétől ugyanis a motor üzemanyagfogyasztása nyilván nem változik, az autóhasználati szokások viszont igen. Mivel cége és munkatársa válogatja, nyilván nincs minden esetben érvényes statisztika arra, hogy az üzemanyagfogyaszást mennyire fogja vissza egy nyomkövető beszerelése, de 10-20 százalékról simán beszélhetünk olyan esetekben, ahol indokolatlan magánhasználat tapasztalható. Fontos azonban kiemelni, hogy a cégek a jogszabályok szerint kötelesek tájékoztatni az alkalmazottak a nyomkövető szolgáltatás használatáról. Az IneTrackkel használható trackerek egyike egyébként képes mindenféle egyéb adatot is kinyerni az autóból, amivel még az indokolatlanul erőteljes gázadások és fékezések is kiszűrhetők, a céges kocsik versenyautóként kezelése és ebből adódó amortizációja ugyanis szintén egy létező probléma.
Egy nyomkövető rendszer használatától sokakat visszatart az is, hogy a trackereket házilag nem feltétlenül lehet beépíteni a járművekbe. E törvényszerűség alól leginkább az OBD-II csatlakozós eszközök jelentenek kivételt, ilyen port minden M1 kategóriás (8 személy vagy annál kevesebb szállítására alkalmas), EU-ban bejegyzett gépjárműben található, amelyik 2001 (benzines) vagy 2004 (dízel) utáni gyártmány. Ezek a trackerek azonban lopással szemben egyáltalán nem védenek, lévén a tolvaj egy ugyanolyan egyszerű mozdulattal tudja kitépni a csatlakozóból a kütyüt, ahogy a gazdája behelyezte, ráadásul az OBD-II-es ATrack AX5 a maga nettó 39 999 forintos árával pont annyival drágább a tudásában még kicsit komolyabb, de beépíthető Ruptela Ecónál (27 499 forint), amennyibe a beszerelés kerül. Ezt egyébként nem az Inepex, hanem annak ajánlott szervizpartnerei végzik, de a saját szerelőnk is képes a mutatványra, ami körülbelül egy-másfél órát vesz igénybe és általában nettó 8-10 ezer forintot kérnek el érte. Az OBD-II-es tracker használata tehát inkább azoknak ajánlott, akik esetleg cserélgetik az autókat és az eszközt vinnék magukkal.
A legkomolyabb kütyü Mercibe is beépített Ruptela Tco, amely első ránézésre abban különbözik társaitól, hogy akkumulátorral is rendelkezik, aminek köszönhetően az autótól teljesen függetlenül tud üzemelni, ha annak áramforrásával valami gond lenne. Ennél fontosabb különbség azonban, hogy támogatja a Controller Area Network névre hallgató adatbusz szabványt (röviden: CAN bus), aminek köszönhetően olyan információkat is ki tud nyerni az újabb autókból, amikhez társai nem férnek hozzá.
Az IneTrack alapvetően a járművek sebességét és helyzetét követi, de sok felhasználó számára fontos az üzemanyag szintjének mérése is, amit egyébként pont az egyszerűbb eszközökkel is meg lehet oldani, ugyanis háromféle megközelítése is van:
- A tehergépjárművekbe általában szondát raknak, ami nem egy egyszerű mutatvány, meg kell hozzá fúrni a tankot. A személygépjárművekben lévő, amorf formájú tankoknál ez a módszer nem használható.
- Autóknál is jó viszont az analóg üzemanyagmérés, ami gyakorlatilag a jármű jelszintjét veszi le. Gyakorlatilag az üzemanyag-visszajelző feszültsége kerül megjelenítésre, de a skála nem lineáris, úgyhogy először kalibrálni kell. Ez a módszer egyébként nem a létező legpontosabb.
- A harmadik módszer a CAN buson keresztül történő lekérés, ami gyakorlatilag a gyári szondát használja. Nyilván ez a legegyszerűbb, de a régebbi autóknál nem működik, többek között a tesztautóban sincs CAN bus.
Egy efféle kütyü CAN busra történő csatlakoztatása egyébként kimondottan veszélyes dolog, ha nem hozzáértő csinálja, úgyhogy otthon semmiképen sem érdemes nekiesni. Ha a kábelt véletlenül elvágja az ember, vagy rosszul állít be egy internetről rendelt trackert, ami ennek következtében ráír az autó rendszerére, az legalapvetőbb elektronikai dolgok is felmondhatják a szolgálatot, aminek nyilván baleset lehet a következménye. Ezt leszámítva viszont más a helyzet a belépő szintű trackerekkel, a gépjárművüket rendszeresen bütykölő hobbisták elméletileg képesek lehetnek megoldani a feladatot, hiszen csak a 12 voltot, a földet és a gyújtást kell megtalálniuk, a kütyükre ezeket kell rácsatlakoztatni. Persze a doboz megfelelő rögzítése is egy fontos feladat, az IneTrack elmondása szerint voltak olyan ügyfeleik, akik bár képesek voltak csatlakoztatni a trackert, azt nem rögzítették megfelelően, aminek következtében a dobozból kijöttek a kábelek és a szolgáltatás megszűnt.
Van egyébként pár olyan kiegészítő, amik a CAN bustól függetlenül is tudnak működni, jellemzően a Teltonika FM11-gyel és a Ruptela Tco-val. Ilyen például a mindössze nettó 2000 forintos iButton, ami gyakorlatilag egy sofőrazonosító kulcs, de a használatához egy 3000 forintos olvasóra is szükség van. Ennek használatával beolvasható a sofőrök azonosítására alkalmas kulcs, azaz látszik, hogy ki vezette az autót; ez azoknál a cégeknél praktikus, ahol nem névre szólnak a járművek, hanem többen is használják azokat. Ha viszont csak egy ember ül a volán mögé, a céges és magánútvonal kapcsoló jöhet jól; egy billenőkapcsolóról van szó, amivel megadhatjuk, hogy épp milyen típusú használatnak van alávetve a kocsi. Ezen kívül létezik hőmérsékletszonda is, amit alapvetően azon fuvarozók számára találtak ki, akik mondjuk élelmiszert vagy egyéb, hűtést igénylő terméket szállítanak.
[+]
A doboz a helyére került.
A legolcsóbb Ruptela és a középkategóriás Teltonika trackerek között pont ezen kiegészítők támogatása a különbség, ezek egy része ugyanis a 1-Wire szabványt használják, amit nyilván támogatnia kell a nyomkövetőnek.A felsoroltakon kívül van még egy dolog, amit a Ruptela nem tud, a többiek viszont a modernebb autóknál igen, ez a távoli leállítás lehetősége. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy egy gomb megnyomásával egyszer csak elmegy minden elektronika az autóból, az autó fokozatosan áll le, hogy a tolvaj biztonságosan ki tudjon állni a forgalomból; ha viszont ez megtörtént, nem fogja tudni elindítani a motort. A tesztünkben szereplő Mercedes-Benznél ez a funkció egyébként nem elérhető, mert nem így került beszerelésre a készülék.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
