Menü, alapfunkciók
Bekapcsolás után meglepő dolgokkal találkozunk. A készülék tud magyarul, de kissé töri a nyelvet. Nincs semmi extra animáció, vagy hangeffekt, csak egy ablak, hogy a rendszer inicializálása folyamatban van, majd egy újabb, hogy bekapcsolt a „slave” mód. Húha, csak ki ne törjön a rabszolgafelkelés (oké, tudom, hogy itt mást jelent a slave, de nem lehetett volna valami magyar kifejezés?). Utána megtalálja a kütyü a két hálózatot, két IMEI számmal jelentkezik fel, és működni kezd az eszköz. Ha az egyik kártya nincs bent, akkor jön a kiírás „B jelű SIM-kártya ne”.
A menübe nem a középső gombbal jutunk, ez ugyanis a kamerát indítja el. Az egyetlen igazi funkcióbillentyű megnyomása visz be az ikonok közé, s itt derül fel a tesztelő feje igazán: kilenc rajzocska, egy az egyben a Samsung BlackUI koppintása. A funkciók elhelyezése az ikonok alá már nem sikerült profin, a Samsung készülékekben telefonkönyvet rejtő ábra itt a hívásadatokat takarja, a szerszámkészletet jelző rajz pedig a profilokhoz visz. A rendszer sebessége viszont meglepően gyors. Bentebb már nem Samsung másolást láthatunk, hanem valami egyedi fejlesztés, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy talán ez is a jó MTK platformra épült, mint az összes márkajelzés nélküli kínai vacak.
A telefonkönyvben külön lehet lekérni az A és a B kártya bejegyzéseit, illetve a belső, mindössze 300 férőhelyes tárhely tartalmát. A keresés azonban mind a három helyen végigfut. A Hyundai nem bonyolította túl az életét, a belső memóriában pont ugyanannyi adatot lehet felvenni egy névhez, mint a SIM kártyákon, azaz egyetlen darab telefonszámot. Az üzenetkezeléssel kapcsolatban is leginkább olyan érzése van az embernek, mintha nyolc évet lépett volna vissza az időben. Csak SMS van, a készülékben belső tárhely 100 férőhelyes, ám az MMS-ről még nem is hallott a készülék, email kliens pláne nincs.
A szövegbevitel kapcsán is vannak furcsaságok, szerencsére a T9-et nem tukmálja ránk a szoftver, kellemes, vonalas felületen írhatunk. A speciális karakterek azonban nem abban a sorrendben jönnek fel, ahogyan megszokhattuk, előbb a vessző, aztán a pont, majd a kérdőjel. Szerencsére egy gombnyomással (csillag) megkapjuk a speciális írásjeleket, csak egy picit hozzá kell edződni a Hyundai logikájához. A kevés gomb miatt nem lehet kilépni pikk-pakk egy éppen írt üzenetből, hogy „á, mégsem küldöm el”, végig kell nyomkodni a piros billentyűt, amíg ki nem töröltük az eddig beírt szöveget, s csak ezt követően van esélyünk elhagyni a szerkesztőfelületet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
