Bevezető
Hyundai mobiltelefonok régóta léteznek. Más kérdés, hogy ritkán jutottak ki eddig az ázsiai piacról, de most már hazánkban is kapható egy-két modell hivatalos, Hyundai garanciával. Az átlagember a gyártót leginkább az autóiról ismerheti, de gyártanak monitort, vezetékes telefont, plazma tévét, légkondit… tipikus koreai mamutcég, akárcsak a Samsung, vagy az LG.
Előbb említett két vállalat viszont már régóta benne van a mobilbizniszben is, nevük ismerős, termékpalettájuk széles, a Hyundai azonban csak most próbálkozik ezen terület erősítésével. Pont néhány napja jelentették be, hogy betámadják az angliai piacot Windows Mobile alapú gépekkel, tehát elkezdték komolyan venni a témát, készült weboldal is, amin csupa csilli-villi kütyü látható, tesztünk hőséről azonban nincs fent információ.
Az XXL GSM-től kapott MBD130 azonban mégiscsak fent van a weben, de nem a .com végű címen, hanem a hyundaimobile.eu-n találhatjuk meg. Itt az is kiderült, hogy a Hyundai Mobile kint lesz Barcelonában is a kiállításon, úgyhogy majd ott is jól betámadjuk őket. Az MBD130 nem is feltétlenül „hyundaisága” miatt érdekes, hanem azért, mert két SIM kártyát is kezel egy időben, ezt pedig egyelőre csak a Samsung merte meglépni a nagyok közül, a többi hasonló terméket előállító cég jellemzően valami kínai dzsunka, illetve a General Mobile, akikről tavaly óta nem hallottunk semmit. Egészen tegnapig.
Külső
A készülék méretéhez képest meglepően terjedelmes dobozt kaptam kézhez, a csomagolás az elegancia szót csak hírből ismeri, elég kis gagyi a grafika, de nem ez a lényeg, hanem ami benne van. A kis Hyundai 30 lepedőt kóstál, ennek megfelelően adatkábelt és fülest is kapunk. Maga a készülék nem a formatervével fogja lenyűgözni az embereket, hiszen egy alapvetően egy baltával faragott külső került némiképp legömbölyítésre. Hogy ne legyen annyira sivár a helyzet, némi ezüstös betéttel dobták fel a gyárban a hangulatot, engem leginkább bádogra emlékeztet, de még mindig jobb, mint a hullámpala.
Ami meghökkentő, s a mindennapok során is okoz nehézségeket, hogy a két SIM kezelése miatt az öt irányű navigációs gyűrű körül elhelyezkedő négy funkciógombból kettő a hívásindítást szolgálja (külön az egyik, külön a másik SIM-hez), egy pedig a hívásmegszakításra szolgál, tehát összesen egyetlen billentyűnk van, amely a szó szoros értelmében funkciógombnak tekinthető. Ez nagyon nehézkessé tesz bizonyos funkciókat, SMS írásnál például a hívásmegszakító gomb funkcionál törlésként, ha hosszan nyomjuk, akkor viszont kikapcsol a készülék. A menükből való visszalépés sem mindig egyszerű, itt is a piros gomb nyomkodása a célravezető, s bár próbálkoztak a tervezők úgy kialakítani a struktúrát, hogy ennyi gombbal is elvezényelhető legyen a készülék, sokszor hiányzik egy C, vagy még egy billentyű.
A kijelzőre nem érdemes sok szót vesztegetni, 128x160 pixeles TFT ablakot kapott a kis Hyundai, alapszintű cucc. A számbillentyűk ellenben jól sikerültek, nagyok, dudorodnak és a nyomáspont is megfelel a célnak. Oldalt egy darab gomb sincs, egyedül az egyedi adatcsatlakozót fedi egy gumiajtó. A hátlap 20 évvel ezelőtti zsebrádiók formai igénytelenségét tükrözi, egy kamera azért ráfért, de a lényeg úgyis a burkolat eltávolítása után bukkan elő. Illetve bocsánat, még az akkumulátort is ki kell bányászni, utána viszont ott figyel a két SIM, A és B betűkkel jelölve, illetve a microSD kártya, amely fél gigabájtos.
Az általános összeszerelési minőség annak ellenére jó, hogy érezhetően olcsó anyagokból építkezik a ház, minden műanyag, minden kicsit csúszós, fényes, de masszív benyomást kelt a készülék, még fizikai behatás esetén sem nyöszörög. Nagy a gond viszont a beszédminőséggel. A magam részéről jól hallottam ugyan mindenkit, de a vonal másik felén beszélgetőpartnereim szakadozásról és halk hangerőről számoltak be, úgyhogy nagyon hamar eljött a pillanat, hogy a fő kártyám inkább átköltözött egy másik telefonba.
Menü, alapfunkciók
Bekapcsolás után meglepő dolgokkal találkozunk. A készülék tud magyarul, de kissé töri a nyelvet. Nincs semmi extra animáció, vagy hangeffekt, csak egy ablak, hogy a rendszer inicializálása folyamatban van, majd egy újabb, hogy bekapcsolt a „slave” mód. Húha, csak ki ne törjön a rabszolgafelkelés (oké, tudom, hogy itt mást jelent a slave, de nem lehetett volna valami magyar kifejezés?). Utána megtalálja a kütyü a két hálózatot, két IMEI számmal jelentkezik fel, és működni kezd az eszköz. Ha az egyik kártya nincs bent, akkor jön a kiírás „B jelű SIM-kártya ne”.
A menübe nem a középső gombbal jutunk, ez ugyanis a kamerát indítja el. Az egyetlen igazi funkcióbillentyű megnyomása visz be az ikonok közé, s itt derül fel a tesztelő feje igazán: kilenc rajzocska, egy az egyben a Samsung BlackUI koppintása. A funkciók elhelyezése az ikonok alá már nem sikerült profin, a Samsung készülékekben telefonkönyvet rejtő ábra itt a hívásadatokat takarja, a szerszámkészletet jelző rajz pedig a profilokhoz visz. A rendszer sebessége viszont meglepően gyors. Bentebb már nem Samsung másolást láthatunk, hanem valami egyedi fejlesztés, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy talán ez is a jó MTK platformra épült, mint az összes márkajelzés nélküli kínai vacak.
A telefonkönyvben külön lehet lekérni az A és a B kártya bejegyzéseit, illetve a belső, mindössze 300 férőhelyes tárhely tartalmát. A keresés azonban mind a három helyen végigfut. A Hyundai nem bonyolította túl az életét, a belső memóriában pont ugyanannyi adatot lehet felvenni egy névhez, mint a SIM kártyákon, azaz egyetlen darab telefonszámot. Az üzenetkezeléssel kapcsolatban is leginkább olyan érzése van az embernek, mintha nyolc évet lépett volna vissza az időben. Csak SMS van, a készülékben belső tárhely 100 férőhelyes, ám az MMS-ről még nem is hallott a készülék, email kliens pláne nincs.
A szövegbevitel kapcsán is vannak furcsaságok, szerencsére a T9-et nem tukmálja ránk a szoftver, kellemes, vonalas felületen írhatunk. A speciális karakterek azonban nem abban a sorrendben jönnek fel, ahogyan megszokhattuk, előbb a vessző, aztán a pont, majd a kérdőjel. Szerencsére egy gombnyomással (csillag) megkapjuk a speciális írásjeleket, csak egy picit hozzá kell edződni a Hyundai logikájához. A kevés gomb miatt nem lehet kilépni pikk-pakk egy éppen írt üzenetből, hogy „á, mégsem küldöm el”, végig kell nyomkodni a piros billentyűt, amíg ki nem töröltük az eddig beírt szöveget, s csak ezt követően van esélyünk elhagyni a szerkesztőfelületet.
Multimédia
Min cseszi fel a tesztelő leginkább az agyát? Amikor a tesztkészülék multimédiás funkcióinak használatához külön mesterkurzust kell elvégezni, mert különben esélye sincs. Gondoltam, hogy majd kezdem egy kis zenehallgatással, kattintottam és jött az arcomba az üzenet: nincs zene. Hmm, semmi baj, betoltam egy másik memóriakártyát (az akksi alá), amin biztosan van zene. Hiába, az eredmény ugyanaz. Na, oké, akkor nézzük meg a fájlkezelőben: nincs fájlkezelő. A felhasználónak nincs esélye arra, hogy megnézze, hogy mégis mi van a memóriakártyán.
A mellékelt USB kábel húzott ki a bajból: külső meghajtóként látta a Windows, s ekkor kiderült, hogy a Hyundai szépen létrehoz magának könyvtárakat, és ha a júzer nem pontosan oda pakolja a fájlokat (My Music a zenéhez), akkor azt a szoftver nem látja. Jó, átpakoltam, de most aztán szóljon! Hát… a lejátszó nem fut a háttérben, nincsenek opciók, ömlesztve fogja, s amit talál a hivatkozott folderben, azt lejátssza. Köszi. Van FM-rádió is, alap fapad, de már annak is örültem, hogy egyáltalán működik. A füles egy tucatszar kínai hulladék, a kihangosított lejátszás pedig hangos, de torz.
A fotózással sem leszünk kisegítve. Sőt. Álló nézetű kereső van, 640x480 pixelben tud maximálisan rögzíteni. A beállításoknál ezt lehet kapcsolgatni, illetve van egy „különleges hatások” menüpont, ahol olyan forradalmi, csakugyan különleges effektek találhatóak, mint a fekete-fehér, vagy a szépia. Sebaj, fotózzunk. A bal oldali funkciógomb hivatott arra, hogy „rögzítés”. Megnyomtam, csattanás (ez a kikapcsolhatatlan expozíciós hang), s aztán felbukkant ugyanott egy felirat, hogy mentés. Ezt is megnyomtam, majd visszajelzés nélkül újra a keresőt láttam. Na, gondoltam, legalább gyors. Kattintottam még egyet, de itt már nem bukkant fel a mentés felirat, hanem csak jött vissza a kereső, s bizony az történt, hogy vagy 20 képet csináltam (bújkált bennem a gyanakvás, hogy baj lesz), s összesen ötöt mentett le a készülék. Utána jött a következő humor, jutassuk el a képeket a PC-re. Csak a kábel segítségével lehet, hiszen a telefonban nincs infra, nincs Bluetooth, nincs MMS. Magyarán, röviden, tömören, ez a Hyundai MBD130 egy akkora átgondolatlan kupac trágya, hogy 30 lepedőért ilyet produkálni szégyen.
Tesztképek csak este kerülnek fel, némi logisztikai bonyodalom miatt, de az olvasó nem marad le sok értékelhető dologról...
Szervező, egyebek
A naptár, emberek, a naptár úgy néz ki, hogy még Turbo Pascalban is szebbet rajzolok ASCII karakterekkel. Csak havi nézet van, csak egyféle bejegyzés rögzíthető. A vekker már profibb, ott három időpont adható meg. A stopper sem fut a háttérben, az időzítő sem, a számológép alapfunkciós, van átváltó, s ezzel kész. Diktafon? Ugyan. Világóra? Ne vicceljünk. Két játékot találtam a telefonban, egy ládatologatós rettenetet, illetve egy puzzle-t. Java támogatás nincs, ezzel kell elütni az időt.
Az adatkommunikációs képességeknek külön oldalt szoktunk szentelni, most felesleges lenne. A készülékben nincs GPRS, nincs WAP, még CSD alapon sem, nincs infra és persze nincs Bluetooth sem. Semmi sincs. Viszont ennek megfelelően a telep bírja 3-4 napig is, ráadásul USB kábelen keresztül is vesz fel áramot.
Összegzés. Fél oldalnyi vulgáris trágárságot is képes lennék hirtelen felindulásból írni. De legyünk korrektek és szakmailag megalapozottak: 30 ezer magyar forintért, egy a hangminősége miatt telefonálásra jellemzően alkalmatlan, ronda, silány, funkcionálisan zéró, a specifikációk által meghatározott szolgáltatásokat csak hosszas küzdelem árán nyújtó ipari hulladékot, ráadásul Hyundai márkanévvel, amiről azt hittem, hogy jelent valamit, rég vetett elém a sors. Persze, két kártyás, van benne SMS, egy átlag júzernek biztosan elég, de mint ahogyan utaltunk rá: már a hangminőség is problémás.
Kint lesz a Hyundai a barcelonai kiállításon. Ha a standjukon ezt a selejtet ajánlgatják majd, akkor komoly szívásra számíthatnak. Csak abban bízom, hogy tudnak ők jobbat is, ezt pedig kiadták bérmunkába valami dzsungel mélyén pöfögő vietnámi gyárnak, azért lett ilyen.
