Külső
Az U120 egy belépőszintű, 3G képes, úgynevezett candybar (nyalóka) formátumú telefon. A nyalóka a gyakorlatban a kutyaközönséges telefont jelöli, tehát nem csúsztatható semerre, nem nyitható, teljesen alap hasábforma. A nálunk járt darabot én pezsgőmetálnak nevezném, de én nyilván nem érek fel a Gyulai-féle jégtáncközvetítések színvonaláig, mint tudjuk, a színmeghatározásban ugye ő volt az etalon. Főleg, hogy akkor még nem volt színes tévé. Az előlap kijelző-környéki része ezüst színű és elegáns szálcsiszolt hatást kapott, a bibi csak az, hogy mindezt műanyagból.
Ahogyan az egész ház is a békebeli KGST műanyagból készült és bizony nem kell igazán megnyomorgatni, hogy recsegni-ropogni kezdjen, elég mindössze kézbevenni. Az egész hatás olyan, mint a műanyag fabetét az autókban – bazári.
Az előlapon az 1,8 collos, 262 ezer színű TFT kijelző alatt csillogó metálnégyszög felelős a menüben való navigálásért, alatta katonás rendben a számgombok fakó barna színben sorakoznak. Bal oldalra került az ezüstszínű hangerőszabályozó, jobb oldalra pedig a kamera exponálóbillentyúje, alá pedig a microSD slotot fedő ajtó, mindkettő ezüst színű. Ezzel a gombokat le is tudtuk, bár említést érdemelnek még a hívásfogadó/elutasító billentyűk és a felettük lévő kezelőszervek közé befolyó, törlést szolgáló gomb, illetve a dedikált zenelejátszó gomb is.
A hátlapon a kamera optikája, mellette a tükör, egy a Sony Ericssonra hajazó karikában elhelyezve, mellette pedig a hangszóró rácsozata – nekem tetszett, pedig tésztaszűrő-mintájú. Nagyon komolyan fest, és az alatta megbújó vadállatot is jól rejti. A vadállat a hangszóró, amely embertelen ordibálásra képes. De tényleg. Alul mini-USB csatlakozó, hurrá!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
