Kamera, videózás, multimédia
Tulajdonképpen két olyan kamera van a hátlapon, ami tényleges fotókat is csinál, az egyik a 48 megapixeles, de valójában 12 megapixeles alapértelmezésű, és ezen a felbontáson a legjobb képeket csináló quad-Bayer szenzoros, f/1,8-as optikával szerelt főkamera, a másik pedig egy 8 megapixeles, f/2,4-es apertúrájú, de nagyon nagy látószögű, fixfókuszos egység. A harmadik kamera csupán 2 megapixeles és mélységadatokat szolgáltat portrékhoz. A szoftver a Huawei-től megszokott, egyszerűen és gyorsan működik, gyorskapcsolók közül az AI-jelenetfelismerés alapú képbeállításét, a vakuét és a mindent felismerni, elemezni, beazonosítani akaró HiVisionét találjuk meg, ez utóbbi tényleg megtippeli, milyen épületet vagy terméket látunk a képen vagy épp a QR-kódot azonosítva ad további információt.
[+]
[+]
A HDR továbbra is egy külön képmód, tehát egyrészt aránylag körülményes elővenni, másrészt nincs is automatikus módja, noha az AI-felismeréssel megteszi a dolgát enélkül is. A két említett képmód (AI és HDR) egyébként nem támogatja a 48 megapixeles fotózást, 12-nél kell maradni, a többexpozíciós esti fotók pedig kizárólag 8 megapixelben készülhetnek. A látószögek közti váltás egyébként gyors és a kamera általános működése is megbízható, elsőként a főkamerás állóképeinket tesszük be ide.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A fenti hibákon lencsehibát és feldolgozásbeli anomáliákat is bőven lehet látni, a nagy felbontás ellenére sokszor tűnhet gyengének a részletesség, és a vonalélesség sem az igazi, viszont a főkamera képei fókuszt vagy fehéregyensúlyt egyszer sem tévesztettek és az alapértelmezett alulexponáláson kívül a dinamikával sincs komoly gond. A P Smart Pro árkategóriájában vannak jelentősen jobb állóképek gyártására alkalmas telefonok, viszont a Huawei-féle kameraszoftver megbízhatósága és sebessége ennél a készüléknél is áldásos lehet azok számára, akik csak kéthetente egyszer nyitják meg a kamerát.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A fent látható széleslátós képek 13 milliméteres ekvivalens gyújtótávolsággal készülnek, és érezhetően nagyon széles tartományt fednek le az előttünk látottakból, ám a minőség sajnos még a széleslátók eleve nem túl magas sztenderdjét is alulmúlja valamelyest, még a nappali képek közül is elvérzik néhány, éjszaka pedig kimondott kihívás vele olyan hangulatos képet készíteni, ami nem egyből a minőséggel kapcsolatos negatív jelzőket mondatja ki a nézővel.
Íme két vakus kép [+]
[+]
A mobil tetejéből előcsúszó szelfikamera 16 megapixeles, fixfókuszos, f/2,2-es apertúrájához képest még gyengébb fényben is elfogadható eredményt tol ki magából a saját szegmensén belül, a mechanikája csendesen és gyorsan működik, ha pedig szabadesést érzékel, azonnal visszahúzza magát a készülékbe.
4K-s videózásról szó sincs, Full HD felbontás és 60 fps az elméleti maximum, de a képfeldolgozó láthatóan nem érett meg erre igazán, a nagy képfrissítés ellenére vannak apró röccenések a felvételben, és bizony a fókusz is rendre hibázik, ha egy másodperc alatt 60 képkockát szeretnénk megörökíteni. 30 fps mellett máris jobb a helyzet, ilyenkor az állóképeknél is valamelyest észlelhető alulexponáláson kívül egyébként feltűnik, hogy a sztereó hang kellemes, és stabilizálás nélkül a mozgás is egész természetes.
[+]
Zenét hallgatni a Google Play Zenével és a Huawei saját appjával is lehet, mindkettőnek van online tárháza is bejelentkezés után, de persze a saját zenéinket is hallgathatjuk a szokásos rendezési elv szerint. A Huawei Histen a fülhallgatónk típusához, illetve a kívánt hatáshoz tudja állítani a hangszínszabályzót. Videózni jól lehet a méretes, mindenféle zavaró kameravágat nélküli kijelzőn, a nagyfelbontású streameknek pedig Widevine L1-es DRM biztonsági szint ágyaz meg. A mono hangszóró sok jóindulattal is csak közepes minőségben, de erőteljesen szól, érdemes lehet valami külső hangkeltőt bevetni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
