Kamerák, multimédia
Az előlapi kameracsepp 8 megapixeles, fixfókuszos szenzort rejt, a szoftver pedig számos szépészeti opciót kínál képernyővillanóval. A minőség rendben van, a részletekkel és az expozícióval sincs gond (katt). A hátlapi kettős 13 + 2 megapixeles, az utóbbi az itt szemügyre vehető portrémódból veszi ki a részét, nem túl acélos eredményekkel. A kameraszoftver a kategóriához képest igencsak sokrétű, a kereső jól felszerelt, a drágább modellekből pedig a HDR, az AR-effektek, a fénnyel festés vagy éppen a panoráma mellett átkerült a több másodpercig dolgozó, kézből is használható éjjeli mód. Emellett a fókusz, a fehéregyensúly, az expozíció, a záridő (8 mp-ig) és az érzékenység is állítható (ISO1600-ig). Igaz, a DNG nyersfáljt csak külső alkalmazással sikerült menteni (Manual Camera), ami alább megmutatja a kamerában rejlő, algoritmust megkerülő lehetőségeket.
[+]
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az alatta lévő 12 kép pedig azt húzza alá, hogy a Huawei-nél túlzó a zajmentesítés, ami főleg felhősebb időben és este mossa össze a finomabb részleteket. Pedig nappal a dinamika, és kellő ág-bog esetében a vonalélesség is megfelelő. Kár, hogy a sokat hangsúlyozott, témaválasztó AI funkció általában kimerül annyiban, hogy túltolja a színeket és a kontrasztokat (lásd a második és a negyedik képet az első sorban. Néha a fehéregyensúly és az expozíció is eltévelyedik, de azért a minőség kellő fény esetében bőven elég. Elvérzik viszont a P Smart este, amikor magas érzékenység mellett masszaszerű minden, ami mondjuk nem egy élesen megvilágított Széll Kálmán tér felirat. Sajnos az esti mód nem húzza ki ezt a Huawei-t a gödörből: az AI fotókhoz hasonlóan 8 megapixelen rögzülő képek mintha 4-ből lettek volna felskálázva, és hiába világosabbak egyes részletek, ha minden impresszionista festménnyé változik.
[+]
Egy Redmi Note 6 képességei sem hibátlanok, viszont kevésbé tolakodó ott a képfeldolgozás, videózásban pedig még nagyobb az előny. A remek elektronikus stabilizálás itt ugyanis teljesen hiányzik, a 4K felvétel sem opció, a 1080p-s videó 30 FPS-en pedig egyszerűen nem elég éles és túlzottan remegős. Mentségére szóljon: a sztereó hang némi, hallható szűrés mellett rendben van (az idő nagyon szeles volt) és a PD-autofókusz sem tévelyedik el, csak az összkép nem elég ütőképes.
[+]
A Zene a FLAC kiterjesztésű számokat meghajtja, a WMA-t viszont nem. A lejátszó tetszetős, akad pár Histen hangeffekt, füles csatlakoztatásával az FM-rádió is működésbe lép, az alul könnyen eltakarható, monó hangszóró pedig kifejezetten erélyes. Konkrétan baromi hangos 100%-on, bár 2-3 lépéssel lejjebb kell venni, ha tisztább, de legalábbis átlag feletti minőségre vágyik az ember. Elsősorban közép és magas tartományokban korrekt a helyzet, mélyhangból nagyon kevés van. Kiegyensúlyozott és zajmentes a fülesre jutó hangminőség, a hangerő is elmegy mobilhoz szánt fejhallgatókkal és agybadugósokkal. A vájt fülűek dinamika és részletesség oldaláról állapíthatják meg, hogy mondjuk egy V40 ThinQ mennyivel szól jobban, ám őszinte leszek: én mp3 számokat hallgatva akkora különbséget nem érzek.
[+]
A videolejátszón csak a HDR kódolás fogott ki, a 4K felbontás, a DivX vagy az Xvid kódolás nem. Mindazonáltal, aki feliratokat vagy AC3 hangot akar, jobb, ha feldob egy VLC Playert, és simán mehet a telóval a videózás. Kár, hogy a Netflixet vagy a Prime Videót alacsony felbontáson nézheti csak az ember: a Widevide L1 CDM védelem kimaradása azt jelenti, hogy a P Smart 2019 nem is lesz alkalmas ezeket a szolgáltatásokat HD-ban élvezni, ritka baki a Huawei részéről.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
