Bevezető

Nincs kétség afelől, hogy a P9 a Huawei eddigi legjobb telefonja, és a piac egyik top ajánlata 2016 első felében. Pedig nem kis feladat volt az eddigi P, Mate és Honor szériás ajánlatokat lepipálni (egyik-másik ár/érték arányát nem is sikerült). A gyönyörű és prémium kivitelezés, a dupla hátlapi Leica kamera képességei, a villámgyors EMUI felület és a kritikus hibák elkerülése rendre kivették a részüket a mobilarenás ajánlott plecsni elhódításából, és szerencsére az árazás sem csúszott félre.

A P9 Plus AMOLED kijelzőt kapott [+]

A P9-cel egy időben jelentették be, ám később dobták piacra annak 5,5 hüvelykes, felturbózott változatát. A P9 Plus előnyei közé a 4 gigabájtra hízott rendszermemória, a 64 gigabájtos belső tároló, az AMOLED technológiájú kijelző, az infraport és a nyomásérzékelős előlapi panel tartozik. Az utóbbi kettő, mondjuk beleférhetett volna a kisebbik P9-be – meg is jegyeztük, hogy csak azért, mert egy variáns nagyobb, még nem érezzük indokoltnak azt az árkülönbséget, amennyivel egy iPhone 6s Plus, egy Galaxy S7 edge vagy egy Huawei P9 Plus többe kerül az alapmodellnél. A Huawei nagyobbik zászlóshajójának extrái inkább azért maradhattak ki a kisebbikből, hogy legyen mivel indokolni ezt a felárat, de így is necces 80 ezer forinttal többet elkérni érte. Persze, a jó alapok mellett ezúttal is elérhető a 3+3+3-as garancia (3 év gyártói garancia, három hónapig azonnali csere meghibásodás esetén és 3 hónapos kijelzőjavítás sérül esetén).

Ikertestvérek: a Huawei P9 a nagyobbra nőtt P9 Plus felett pihen [+]

Valószínű, hogy a P9 Plus nehezebben talál piacot a kistestvérénél, főleg úgy, hogy a minap bejelentett és szemtelenül jól árazott Honor V8 komoly belső konkurenciát állított. Oké, hogy hiányzik a dupla hátlapi kamerájáról a Leica felirat, a rendszerchip „csak” Kirin 950-es (ami hasít a Mate 8-ban) és nem amoledes az 5,7 hüvelykes kijelző. Ugyanakkor sokkal olcsóbban és hasonló szoftverrel lesz elérhető a fémházas masina, hátlapi ujjlenyomat-olvasóval, szintén 4 gigabájt RAM-mal és a P9 Plusnál még mindig sokkal olcsóbb, QHD kijelzős opcióval. Az még kérdéses, hogy eljut-e hazánkba az újabb ár/érték bajnok Honor, és mit tud majd a napi rutin mellett, a V8 sikere mindenesetre a P9 Plus mutatóit ronthatja.

A P9 Plus hófehér dobozban vásárolható meg [+]

A phabletes Huawei csúcskészülék négyzetes, hófehér dobozával együtt látogatott el hozzánk, melynek a fedelét leemelve nemcsak egy nagyobbra nőtt, ám megegyező küllemű P9-et pillantottunk meg, hanem egy átlátszó hátlapi védőtokot is – mindig örülünk az ilyen bónuszoknak. A tálca alól némi leírás, egy SIM-tű, egy 2 amperes gyorstöltő, egy earbud típusú mikrofonos füles és egy USB-C kábel került elő. A telefont bekapcsolva még inkább kiderült, hogy a két P9 variáns nagyon sok mindenben megegyezik, úgyhogy a közös részeket a következő oldalakon rövidebbre fogjuk, és a különbségekre koncentrálunk.

Külső, kijelző

Milyen külsőleg a Huawei P9 Plus? Pont olyan, mint a P9, csak nagyobb – mielőtt azonban a kedves olvasó lapozna, érdemes a készülék külső vonásain elidőzni. Már csak azért is, mert az esztétikai mutatók ismét kilengenek, és a megfelelő irányba. Akad egy vékony, keskeny oldalsó képernyőkávával felvértezett, ízig-vérig prémiumkategóriás okostelefon, amelynek tökéletes az összeszerelése, a lekerekített sarkaknak és éleknek hála pedig kényelmes a fogása.

Az 5,5 hüvelykes AMOLED panel fényereje lehetne magasabb is [+]

Az viszont az első kézbe vételkor kiderült, hogy az 5,5 hüvelykesre hízott kijelző és a 152,3 x 75,3 x 6,98 milliméteresre nőtt ház pont annyival méretesebb a P9-nél, hogy az egykezes használat nyújtózkodva se jöjjön össze – ahhoz túl széles az alsó-felső káva. Ráadásul továbbra is a képernyőtől rabol magának helyet a három androidos kezelőgomb (amelyek ezúttal elrejthetők), úgyhogy maradt alul-felül lefaragható hely. Fent mindössze a fénymérő, a közelségérzékelő, a beszélgetési hangszóró, az értesítési LED és a 8 megapixeles kamera foglal minimális területet, alul pedig egy márkafelirat.

A gyönyörű fémház és a Leica kamerák ezúttal is adottak [+]

Az is igaz viszont, hogy 162 grammos tömegével nem tűnik túlsúlyosnak a phablet, a fényesen csillogó hátlap egész jól tapad a tenyérben, a P9 Plus pedig nemcsak ugyanolyan szép, mint fivére, annyira nélkülöz is bármiféle konstrukciós hibát. Műanyag elem alig került a hátlapra (egy keskeny csík alulra például), a felső, Leica fémjelzésű kamerarendszer pedig továbbra is a família meghatározó karaktervonása. Továbbra is adott a két aszférikus lencse, a kéttonusú ledes villanó és a lézeres autofókusz, akárcsak a kicsit lejjebb elhelyezkedő, érintésalapú ujjlenyomat-olvasó. Lefele haladva, némi feliratra bukkanhat a fürkésző tekintet, a 3400 milliamperórás telepet azonban nem fogja megpillantani, ugyanis az gondosan el lett zárva a unibody fémházba.

A multimédiás hangszóró alul kapott helyet [+]

A multimédiás hangszóró a készülék legalján kapott helyet, az USB-C port és a fülhallgató-kimenet társaságában. Felül az infraport számít új jövevénynek. A különféle kártyákat a balról előhúzható tálcára lehet helyezni. A nálunk járt variáns (VIE-L09) egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát fogadott be, a VIE-L29 pedig vagy az előbbi két kártyát, vagy egy microSIM-et és egy nanoSIM-et képes kezelni. Bár a Honor V8-nak akad QHD-s kiszerelése, az 5,5 hüvelykes P9 Plus maradt az 1080p-s felbontásnál, csak éppen AMOLED-re cserélte az IPS technológiát. A képélesség ekkora képátló mellett még megfelelő, a színek pedig némi kékes kalibráció mellett természetesek. A menüben „amoledesen túlszaturált” és a 6504 kelvines standardhoz közelítő paraméterek is beállíthatók, úgyhogy a megjelenítő minden ízlést ki tud elégíteni.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A tartalmak megfelelően élesek a P9 Plus AMOLED kijelzőjén [+]

A 374 nites maximális fehér fényerő viszont már hagy kívánnivalót maga után. A tökéletesen sötét feketék ugyan segítenek a napfény alatt, azonban a máshol ilyenkor elérhető, extra fényerő hiányában itt csak épphogy láthatók a tartalmak. A betekintési szögek hibátlanok: a színek csak minimálisan, a fényerő és a kontraszt pedig szinte egyáltalán nem változik, ha laposabb szögből kell a panelra tekinteni. Az érintési érzékenység remek, kesztyűs mód is bevethető, nem beszélve a nyomásérzékelős funkciókról. Ezeket Press Touch néven fogja össze a Huawei, és roppant büszke arra, hogy a nyomásérzékelős Mate S variánst még az iPhone 6s érkezése előtt bejelentették. Más kérdés, hogy jóval később és kevesebb helyen került piacra.  

Hardver, EMUI

A Huawei új generációs, a 16 nanométeres node-on gyártott chipsetjével már az év elején megismerkedtünk, és a P9 család ennek a házi tervezésű hardvernek a felturbózott, Kirin 955-ös variánsát használja. A TSMC gyártósorairól legördülő SoC négy darab 2,5 gigahertzes Cortex-A72 és négy darab 1,8 gigahertzes Cortex-A53 magot tartalmaz. A grafikus feladatokat a Mali-T880MP4 végzi, amely tekintélyes hátrányban van például az MP12-es konfigurációt használó Exynos 8890 3D-s összteljesítményéhez képest, de Full HD felbontáson nem okoz gondot neki a Real Racing 3 meghajtása közel hibátlan képfrissítéssel, túlmelegedés nélkül.

Most is USB-C porton lehet a készüléket tölteni vagy arra adatokat mozgatni [+]

Az egész rendszerfelület villámgyors – igaz, néha egész apró megakadások előfordulnak a főoldalon vagy a böngészőben, mintha a P9-nél ezek nem lettek volna jelen. Ugyanakkor minden honlap és alkalmazás villámgyorsan betölt, a 64 gigabájtos belső tároló különösen fürge, a felhasználható 52 gigabájt pedig bőségesen elég mindenre. Azért microSD kártya is bepattintható, és arra telepíteni is lehet, ám ne tegyük: a leggyorsabbra is köröket ver a beépített NAND chip teljesítménye.

Az EMUI 4.1 a gyártó eddigi legfejlettebb felülete [+]

Az EMUI 4.1-es felületet a P9 kapcsán részletesen bemutattuk, ezért ajánljuk saját magunkat olvasásra, némi bevezető után itt a nyomásérzékelésre koncentrálunk. Az Android 6.0.1-en alapuló felület nélkülözi az alkalmazásmenüt, viszont látástól vakulásig akadnak gesztusvezérlési és kezelési funkciók, ahogyan az értesítések, az engedélyek, az internetelérés és a fogyasztás is széles körben testreszabható. Le lehet nyitni például az értesítési- és kapcsolópanelt a tökéletesen működő ujjlenyomat-olvasón gördítve az ujjat, a szenzor továbbá hívásfogásra és fényképkészítésre is bevethető. Újdonság a programozható infra, azaz nemcsak előre rögzített sémák alapján lehet a beltéri egységeket vagy akár a régebbi tévéket kezelni (az otthoni JVC TV és T-Home set-top box meghajtása nem okozott gondot), hanem egyéni távirányítók is összerakhatók.

A telefonkönyv és a távirányító is remekül használható [+]

Ezek persze mind a háttérbe szorulnak a Press Touch újdonságaihoz képest, amelyeket mi is csak most tudtunk kipróbálni, hiszen a nyomásérzékelős Mate S nem jutott el hozzánk. A másodlagos kezelőfunkciók egyébként nem számítanak újdonságnak az Android világában: a Galaxy Note-ok előbb az S-Pennel, később pedig az ujj képernyő fölé helyezésével kínáltak alternatív kezelési lehetőséget vagy extra információt (AirView). A Huawei a hellyel-közzel működő ujjperc-vezérléssel próbálkozott, a nyomásérzékelés azonban egyszerűen praktikusabb dolog, olyannyira, hogy pletykák szerint később az Android natívan támogatni fogja.

Ikonok és fényképek felett is extra funkciót kínál a Press Touch bevitel [+]

A P9 Plus emuis alkalmazásikonjait erősen lenyomva (vagy az ujjat felettük határozottan végighúzva) extra funkciók listája ugrik fel – a kamera esetében a profi mód, a monokróm felvétel, a szelfi vagy a videorögzítés indítható azonnal. A telefonkönyv esetében új névjegy hozzáadása. Az üzenetkezelőben SMS-írása. A telefon-kezelőben a preferált beállításmenü előhívása. Az órában ébresztés, a stopper vagy az időzítő indítása. Az emailben a levélírás, az olvasatlanok megnyitása vagy a keresés. A beállításokban a WiFi, a megjelenés, a hang vagy a frissítési beállítások indítása. A jegyzetelőben új tétel bevitele. A hangrögzítőben azonnali felvétel indítása, vagy a korábbiak megnyitása. Két alapvető kezelési módot kínál itt a Huawei: erős lenyomásra vagy az előbb említett opciólista ugrik fel (még erősebben lenyomva indul a kedvencnek megjelölt funkció, vagy fel-le húzva az ujjat valamelyik másik), vagy egyből a kedvencnek jelölt választás. A gyakorlatban az utóbbi a praktikusabb: elég csak pártized másodpercig határozottan rányomni a kameraikonra, és máris a monokróm kameramódban találja magát az ember.

Nyomásérzékelés a gyakorlatban

Mivel a rendszer megkülönböztet sima érintést és erős (illetve egyre erősebb) nyomást, jó hír, hogy a beviteli érzékenység szabályozható. Én a legnagyobbat preferáltam (azaz a legkisebb nyomásra való reagálást), és egyszer sem fordult elő, hogy véletlenül erős funkciót vittem volna be, amikor szimpla érintést akartam. Az biztos, hogy szokni kell ezt a fajta, alternatív bevitelt, ám az sosem éreztem kényelmetlenül nehéznek a lenyomást. Inkább okozott gondot a felső képernyőrészeken erőt kifejteni, ha egy kézzel használtam a P9 Plust – ilyenkor egyébként is nyújtózkodnia kellett az ujjaknak. Azzal is számolni kell, hogy ha a phablet egyenetlen, puha felületen pihen, erősebb nyomásra elmozdulhat. A legideálisabb Press Touch használat a kétkezes – egy phablettel különben is így bánik az ember.

Ügyesen megoldotta a Huawei a kezelőgombok elrejtését [+]

Egy ponton persze fel kell tenni a kérdést: nem nagyobb „munka” erősen odanyomni egy funkcióért, amit két-három, leheletfinom érintéssel is el lehet érni? Mondok egy példát, ami a kritikusoknak is bejöhet. Az ízlés kérdése, hogy a virtuális androidos kezelősáv, avagy a képernyő alatti, igaziból is létező a jobb. Az viszont tény, hogy az utóbbi nem csökkenti a hasznos képernyőfelületet, ahol pedig a virtuális gombok elrejthetők, ott extra mozdulat kell az előhúzásokra – kényelmetlenség, még ha apró is. A Huawei opcionálisan elérhető trükkje az, hogy ugyan elrejthető a három gomb, ha viszont a helyükre, a képernyő legaljára határozottan rányom az ember, akkor „láthatatlanul” működik a megszokott alkalmazásváltó, kezdőoldal és vissza funkció. Ez szuper, mert így a teljes 5,5 hüvelykes képátló hasznos tartalommal tölthető meg, és fizikai gombokat sem kell alul keresgélni. A három funkcióbillentyű helyét a képernyő alján egy-egy apró pötty jelzi.

Egykezes használathoz zsugorított képernyőtartalom [+]

Üröm az örömben, hogy a virtuális gombokon jobbra-balra simítva elérhető egykezes megjelenítési mód rejtett kezelősáv esetében nem működik. Pedig érzékeli a rendszer, ha erősen végighúzom alul az ujjamat, pofonegyszerű volna ehhez a kapcsolódó funkciót hozzácsapni. A képernyő felső két sarka is Press Touch tevékenységre fogható: erős lenyomásra alkalmazások indíthatók. Én például úgy léptem be a kamerába, hogy fényképezéshez a P9 Plust balra döntöttem, majd a bal hüvelykujjal rányomtam a sarokra, úgyhogy ez is praktikus megoldás, bár egy kézzel nehézkesebb. A harmadik Press Touch funkciócsoport a galériához kapcsolódik: egy kép adott részletére rányomva a szoftver belenagyít a fotóba – minél határozottabb a nyomás, annál jobban.

Rengeteg egyéb kezelési mód akad, amelyekről a P9 kapcsán már írtunk [+]

Bár el tudom képzelni az életemet nyomásérzékelős kijelzők nélkül, a mindennapi használat mellett jól jöttek a Press Touch funkciók, sőt: el tudtam volna viselni még többet belőlük. Mondjuk az Okos vezérlő ikonjára tapadva alternatív távirányító indítását, a Zenére nyomva azonnali lejátszást, esetleg kikapcsolt képernyőre nehezedve az értesítések felvillantását. Press Touch típusú képernyőfeloldás? Miért ne? Ami viszont a hiányzó funkciókat illeti (egyik Google vagy harmadik féltől származó app sem rendelkezik extrafunkciókkal, és nincs a levelekbe való bepillantás sem), az Android egyszer remélhetőleg tényleg elhozza és megnyitja a fejlesztők előtt ezt a feature-t. Ha nem is esszenciális a nyomásérzékelés, működőképes – akkor meg miért ne terjedjen el széles körben?

Kamerák, multimédia

Nincs gyakorlati különbség a P9 és a P9 Plus 8 megapixeles előlapi és a 2 x 12 megapixeles hátlapi kamerái között. Az utóbbi továbbra is egy RGB színszűrős és egy színszűrő nélküli szenzort kapott egy-egy aszférikus, F/2,2-es rekeszértékű lencsével és Leica minősítéssel. A kameraszoftver szintén az ismert, széleskörű funkciólistát vonultatja fel egy rakás móddal (monokróm, HDR, retusált kép/videó, panoráma, éjjeli felvétel, fénnyel festés, time-lapse, lassított felvétel, vízjelezés, effektek, szimulált rekeszérték, Leica filmes tónusok). Továbbra is széleskörűen paraméterezhető az exponáló gomb felől előhúzható kézi mód (érzékenység, záridő, expozíció, mérési mód, fókusz, fehéregyensúly, DNG RAW-ba való mentés). A technológiák és a szoftver részletes bemutatásához, illetve a bőségesebb példákhoz ide kattintva lehet ugrani, érdemes elolvasni.

Továbbra is remekel a dupla Leica optikás P9 sorozat fotózásban [+]

A P9 Plus a várakozásoknak megfelelően nappal és éjszaka is remekel. Villámgyors az érintő- és autofókusz, jó a nappali vonalélesség túlzott zajmentesítés vagy túlélesítés nélkül (továbbra is akad részletgazdagabb 12 megapixeles versenyző). A dinamikatartomány rendkívül nagy, a fehéregyensúly mindig pontos, a HDR bármikor bevethető és mindkét lencsét használja, a közelképekre pedig megfelelő mennyiségű részlet jut, bár itt néha előfordul fókuszhiba. Este az automata mód használja ki igazán a dupla hátlapi kamerarendszert, ilyenkor rövid záridővel is részletgazdag képek lőhetők. Kár, hogy kézi módban csak az egyik lencse működik, kettőre ugyanis jóval több fény jut.

Gyönyörű képeket készít a dupla optikás hátlapi kamerarendszer [+]

Videó legfeljebb 1080p-ben lőhető, 60 fps-es opcióval, átlagos részletgazdagsággal és jó hangminőséggel (példa). Nincs 4K vagy HDR felvételi mód, ami egyértelmű hiányosság ezen az árszinten. A kettős kamerarendszer hátulütője, hogy az optikai képstabilizálás is kimaradt, így videofelvételnél szoftveres stabilizálásra kell hagyatkozni, hosszú záridejű fotózásnál pedig biztos kézre vagy állványra, különben bemozdul a lencse. Ahhoz viszont kétség nem fér, hogy sebességben, minőségben és lehetőségekben kevés mobilkamera kínál annyit, amennyit a dupla leicás P9 família – albumok sora tölthető meg az eredményekkel.

A zenelejátszó remekül használható, az FM-rádió viszont kimaradt [+]

A gyári zenelejátszó a számokat előadok, albumok, mappák vagy ábécérendben csoportosítja. Egyik tesztfájl meghajtása sem okozott gondot. FM-rádió és hangszínszabályzó nincs, a DTS móddal viszont rá lehet erősíteni a mélyekre. Ezt kikapcsolva kiegyensúlyozott, tiszta, rendkívül részletes hangminőség jut a megfelelő fülesre. A gyári headset kevésbé kényelmes vagy izgalmas zeneileg, nem izolál elég jól. Rendben van a multimédiás hangszóró: a hangerő elég erélyes, a maximumról lejjebb szabályozva pedig minden tartományban szépen szól. Kár, hogy a lenti elhelyezés miatt könnyű a tenyérrel eltakarni. A videolejátszó az AC3 hangon és a feliratokon kívül mindent meghajtott, beleértve a 4K-s tesztfájlt – amit meg nem, azt a BS Player rendben elindította.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A P9 Plus elérhető egy vagy két SIM-es változatban. Mivel nálunk az előbbi járt (VIE-L09), az utóbbi (VIE-L29) esetleges dual active képességeit nem tudtuk kipróbálni. A vételi minőség rendben volt (láttunk már jobb és rosszabb mobilt is ebből a szempontból), a beszélgetési hangminőségre egyik oldalon sem panaszkodtak. Az elérhető legnagyobb adatsebesség Cat.6-os LTE hálózaton 300 Mbps, 3G-n 42 Mbps. A kétcsatornás, 802.11a/b/g/n/ac WiFi modul érzékenysége nem volt annyira jó, mint a P9 esetében, csak szimplán átlag feletti – a hotspot és Direct funkciók itt is adottak. Ha több ismert WiFi hálózat van a közelben, a P9 Plus mindig a legjobb minőségűre csatlakozik. Bluetoothból 4.2 a szabvány (A2DP, LE), USB-ből 2.0 (MTP, OTG, Type-C csatlakozás). A navigáláshoz a földi antennák és routerek jelei mellett a GPS és GLONASS műholdcsoportok is segítséget nyújtanak, a pozíciószerzés villámgyors. Az NFC az egy és a két SIM-es variáns esetében is adott, akárcsak a programozható infra, így válik teljessé az adatkommunikációs paletta.

A telep a felhasználó elől el van zárva, és a kártyákat is oldalt lehet behelyezni [+]

A P9 Plus 3400 milliamperórás telepe a P9 átlag feletti és a Mate 8 kiemelkedően jó üzemideje között teljesít. A takarékos Kirin chipset, a friss Android főverzió és az AMOLED panel a napi rutin mellett 5-6 órás képernyőidőket tesz lehetővé kevés játék és fényképezés mellett, alacsony készenléti fogyasztással. A 3D-s kikapcsolódás és a dupla kamerás fényképezés viszont falja az energiát, ezeket rendszeresen használva a négyórás képernyőidő a reálisabb. A gyorstöltőnek hála, valamivel több, mint két óra alatt csurig tölthető az akkumulátor, a rendkívül széles körben paraméterezhető energiagazdálkodás pedig tovább tudja nyújtani a használatot. A leghatékonyabban a felbontást 720p-re csökkent ROG mód és az okosfunkciókat kilövő ultra teljesítményséma takarékoskodik. Közepes fényerőn 15 órán át lehet böngészni egy töltésről.

A Huawei P9 Plus remek készülék, ám tetemes a 0,3"-el nagyobb képátló és pár extra felára [+]

Jó ideje tudjuk Huawei P9 Plus kezdőárát, és jól ismerjük a kistestvér képességeit, úgyhogy jelen tesztünk konklúziója nem okozott különösebb meglepetést. Az alapok kiválóak: a P9 a piac egyik legszebb, legjobban összerakott, leggyorsabb és legjobb kamerákkal felszerelt mobilja, és a Plus név 0,3 hüvelykkel nagyobb képátlót, AMOLED panelt, programozható infrát, 4 gigabájt RAM-ot és 64 gigabájtos belső tárolót takar. No meg a gyakorlatban jól működő (bár finomítható és kiterjeszthető) Press Touch nyomásérzékelést, ötletes megoldással a kezelőgombok elrejtésére. Remek ajánlat a múltkor tesztelt P9 úgy is, hogy az ember érzi: a fenti extrák simán beleférhettek volna, csak éppen a phablet felárának igazolására tartogatták azokat. Mégsem érezzük úgy, hogy a P9 Plus előnyei és a 0,3 hüvelykkel nagyobb képátló megérne 80 ezer forint különbözetet, azaz összesen 260 ezer (!) forint kicsengetését a kártyafüggetlen változatért.

Ezzel a horror összeggel már messze nem tud a Huawei a konkurencia árazásának alávágni, és ennyiért megjegyezzük, hogy 3D-s teljesítményben minden Snapdragon 820-as, Exynos 8890-es vagy Apple A9-es rivális lepipálja a Kirin 955-öt. Az iPhone 6s Plus ráadásul fejlettebb 3D Touch funkciókat kínál, az LG G5 modulokat és cserélhető akkumulátort, a vízálló S7 edge pedig ívelt kijelzőt QHD felbontással és jóval magasabb fényerővel. A 3+3+3-as Huawei garancia a P9 Plus mellett szól, a Honor V8 várható bejövetele viszont a házon belüli pozícióját gyengíti. Az a phablet alig gyengébb hardveresen, miközben a QHD-s variánsa is sokkal olcsóbb – és még ha hiányzik is a Leica támogatása vagy a nyomásérzékelés, ott a két dupla hátlapi kamera, a fémház és a körökkel jobb ár/érték arány. Ha nem előre, hanem hátra tekintünk, akkor a 6 hüvelykes Mate 8 vagy a Google Nexus 6P említhető még meg, szintén kedvezőbb árcédulával. Túl nagy a P9 Plus felára olyan funkciókért és extrákért, amelyek vagy megtalálhatók máshol, vagy nem érnek ennyit, ettől azonban még minden klappol a Huawei eddigi legjobb phabletjével, úgyhogy egy tetszett plecsnit kiérdemelt. Erre találtuk ki ezt a minősítést: 260 ezer forintért a P9 Plust ajánlani nem tudjuk, de elismerjük az erényeit, miközben gratulálunk az olcsóbb alternatíváknak. Ezért dobogós a Huawei a mobilpiacon: mindig van házon belül választás.

Huawei P9 Plus

Bone123

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Huawei P9 Plus

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	152,3 x 75,3 x 6,98 milliméter
	Tömeg	162 gramm
	Színvariációk	arany, fehér, szürke
	SIM-foglalat	nanoSIM / dualSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (404 ppi)
	Kijelző típusa	AMOLED kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 955
	Processzor típusa	4 x 2,5 GHz-es Cortex-A72 + 4 x 1,8 GHz-es Cortex-A53
	Processzor csíkszélessége	16 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-T880MP4
	RAM mérete	4 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	64 GB (kb. 52 GB szabadon felhasználható)
	Memória bővíthetősége	microSD (128 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/B2/B3/B4/B5/B7/B8 B17/B18/B19/B20/B26/B28
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42,2 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 4.2 (A2DP, EDR, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, WiFi hotspot, WiFi direct, DLNA
	USB	Type-C (USB 2.0, MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 6.0 (Marshmallow) + EMUI 4.1
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Témák, Telefon-kezelő, Fájlkezelő, Zseblámpa, Tükör
	Multimédia
	Fő kamera	2 x 12 megapixel, hibrid autófókusz, f/2,2 rekeszérték
	Másodlagos kamera	8 megapixel, f/2.4 rekeszérték
	Videófelvétel	1080p (60 és 30 fps), 720p (120 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3400 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
	3,5 milliméteres jack kimenet, giroszenzor, gyorsulásmérő, közelségérzékelő, fényérzékelő, ujjlenyomat-olvasó, Press Touch előlapi nyomásérzékelés